2021. szeptember 23., csütörtök

Ebbe bele lehet dögleni!

A palicsi filmfesztiválon Herendi Gábor Toxikoma című alkotását is láthattuk

Herendi Gábor neve hallatán sokan felkapják a fejüket, hiszen nagy sikerű filmeket rendezett, ilyen a Valami Amerika, a Magyar vándor vagy a Kincsem. A palicsi filmfesztiválon a Toxikoma című legújabb alkotását tekinthettük meg, amely igaz történet alapján készült, valós személyekről, mondhatjuk két celebről, pontosabban Szabó Győzőről és Csernus Imréről. A filmet az azonos című könyv előzte meg, amelyben Szabó Győző a tíz évig tartó kábítószerfüggéséről szól, a leszokás gyötrelméről és Csernus Imréről, aki mindebből kivezette. A filmben a népszerű színészt az újvidéki születésű Molnár Áron, a vajdasági származású pszichiátert pedig Bányai Kelemen Barna alakítja. A Toxikoma kapcsán Herendi Gáborral beszélgettünk.

Hogyan lett a könyvből film és mi miatt vállalta el a rendezését?

– Győző nagy vágya volt, hogy a könyvéből film legyen. Tíz év heroinfüggőséget kiírni magából már egyfajta gyógyulást jelentett a számára, de miután a könyve nagyon sikeres lett, úgy érezte, hogy jó lenne filmen is látni. Az pedig, hogy erre engem kért fel, személyes érintettségből adódott, hiszen ez az egész történet, az, hogy ő nagyon keményen drogfüggő, akkor került napvilágra, amikor a Valami Amerikát, az első játékfilmemet akartam forgatni, aminek egyik főszereplője volt. A színház igazgatója ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy csak akkor engedi el Győzőt a film forgatására, ha bevonul az elvonóra, amit már harmadik éve halogat. Igazából akkor szembesültem a drogfüggőségével és így gyakorlatilag részese lettem ennek a történetnek. Győzővel egy mély beszélgetést folytattunk, ami során kiderült, hogy ő nagyon szeretne forgatni, ezért a pszichiáteréhez, Csernus Imréhez fordultam, aki tulajdonképpen a film másik főszereplője. Csernus Imre azt mondta, hogy nyugodtan bízhatok bennük, Győző a rehabilitáció után képes lesz dolgozni, sőt ezzel az életét mentjük meg, mert nem fog elkallódni, leköti a figyelmét a munka, hasznosnak érzi majd magát. Így átszerveztem az egész forgatást, és tényleg az történt, amit Csernus doki mondott, Szabó Győző egyik nap kiment a rehabilitációról, másnap pedig már jött dolgozni.

Mit érzett, hogy elsőfilmesként még egy heroinfüggő színésszel is meggyűlik a baja?

– Bevallom őszintén, nagyon kétségbe estem. Elsőfilmes voltam, a filmet kevés pénzből kellett megcsinálni, mert nem nagyon kaptam állami támogatást, és ráadásnak jöttek Győző problémái is. A fő gond mégiscsak az volt, hogy már a forgatókönyv megírásakor Győzőre írtam a szerepet, eleve rá gondoltam. Utána elkezdtem gyorsan kasztingolni, de zavart és bántotta a fülemet, hogy mást hallok, nem azt, amit elképzeltem, mert már szinte hallottam is Győző hangját, amikor írtam a forgatókönyvet. Végül miután Csernus doki megnyugtatott, azt mondtam rendben, bevállalom.

A Toxikoma esetében mennyire volt bonyolult a kaszting?

– Bonyolult volt. Azt már az elején feladtam, hogy a színészeknek hasonlítaniuk kell az eredeti szereplőkre, mert Magyarország kicsi, nincs akkora választék, hogy valaki az illető kiköpött mása legyen és nagyszerű színész is. Nekem inkább az volt fontos, hogy a színészek karakterekben és vérmérsékletben hasonlítsanak a főhőseinkre. Találjak egy olyan színészt, aki jól jeleníti meg Győző szangvinikus, lobbanékony jellemét, és ugyanígy ráleljek arra is, aki el tudja sajátítani Csernus Imre nagyon speciális karakterét. Az ő esetében megtaláltam Bányai Kelemen Barnát, aki egy remek színész, és persze órákat beszélgetett Csernussal, majd pedig gyönyörűen hozta azt a figurát. Molnár Áronra viszont Győző hívta fel a figyelmemet, ők nagyon jó barátok. Azt mondta, nézzem meg ezt a srácot, mert pont olyan, mint amilyen ő volt húsz évvel ezelőtt. És igaza lett.

Szabó Győző és Csernus Imre milyen mértékben vett részt a film készítésében? Mennyire szóltak bele?

– A dramaturgiába nem szóltak bele, azt a két író szerintem nagyon jól megoldotta. Természetesen Győző mindig véleményezte a forgatókönyvet, ő aktívan részt vett a forgatásban, sokat volt velünk. Csernus doki nem annyira, bízott bennünk, azt mondta, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Ez persze nem teljesen így van, hiszen mindez mégiscsak az ő életéről is szól, de megnézte a filmet és elégedett volt. Semmilyen probléma nem adódott. Győző sokat foglalkozott Áronnal, hogy a drogos jelenetek, a belövések hitelesek legyenek. Érezni lehessen Áron mozdulatain, hogy jártas benne, hiszen a szerepe szerint már évek óta drogozik. Tulajdonképpen Győző tanította meg a mozdulatokra.

Fotó: Lukács Melinda

Rendezőként mélyre beleásta magát ebbe a témába, vagy csak Szabó Győző visszaemlékezéseire hagyatkozott?

– Nem, ilyenkor nekem is le kell merülnöm a bugyrokba, és megtanulmányozni ezt a világot. Jártam pszichiátrián, beszélgettem most is aktív drogfüggőkkel, volt egy fiatal drogspecialistánk is, aki segítette a munkánkat. Megpróbáltam komoly környezettanulmányt végezni. Persze Győző könyvére is hagyatkoztunk, abban sok leírás van, például hogyan nézett ki a drogtanya, ahova ő járt. Mivel kijött a forgatásokra is, láttam a szemén, hogy mennyire elérzékenyül, milyen mélyen hat rá a visszaemlékezés. Ennél fogva biztosak voltunk benne, hogy ez jól működik.

Milyen a film fogadtatása?

– Még nem vetítik, egy magyar filmfesztiválon lett bemutatva, ott látta egy szakmai közönség, és ebben a körben elképesztő jó volt a fogadtatása. Számos kritika is megjelent, szinte mindegyik pozitív.

Habár a Toxikoma a drogozás világába enged betekintést, mégsem kifejezetten edukációs céllal készült...

– Nem egy drogellenes reklámfilmet akartunk készíteni, de abban azért biztosak voltunk, hogy ez a hozadéka lesz. Elsősorban Győző történetét meséli el a film, de nem titkolt szándékunk az sem, hogy általa elriasszuk a fiatalokat a drogozástól. A film nem mondja ki nyíltan, hogy dobd el a drogot. Azt se állítja, hogy a drogozás rossz, hiszen pont az élvezete miatt alattomos. Nagyon erősen érezteti viszont, hogy mekkora szenvedést okoz és azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy ebbe bele lehet dögleni.

Készül-e úgymond újabb dobásra?

– Most nincs olyan projektumom, ami a közeljövőben megvalósulhat, de sokféle ötlet van a fejemben és kész forgatókönyvek is. Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőlük. Mindig kicsit a kedv kérdése is az, hogy mi felé indulok el inkább.

Merthogy a Kincsem után elég gyorsan jött a Toxikoma…

– Gyorsan jött, mert már régóta tervezgettük, és sajnos az is közrejátszott, hogy nem volt egy drága film. A könyv sokkal szélesebben mutatja be ezt a világot, de mi igazából a könyvnek csak egy szeletét dolgoztuk fel, ami konkrétan a pszichiátrián játszódik. Tudtuk, hogy mennyi pénzt kaphatunk a filmintézettől, ezért eleve úgy nyúltunk ehhez a történethez, hogy ez egy alacsony költségvetésű film lesz és elkészülhessen.

Kérem nyugtasson meg bennünket, hogy Győző és Csernus doki is jól van…

– Bátran kijelenthetem, hogy Győző teljesen tiszta azóta, nagyon jól van, boldog családi életet él, két új gyerekkel. Csernus doki kicsit besokallt a sok munkától, az ismertségtől, de nyitott egy kávézót, távol a városi forgatagtól és éli békés hétköznapjait.