2021. október 23., szombat

Érdemes horrorfilmeket készíteni

Klem Viktort a Bergendy Péter rendezésében készült Post Mortem című alkotásban láthattuk a palicsi filmfesztiválon

Bergendy Péter tavalyelőtt a Trezor című filmmel jött a palicsi filmfesztiválra. Akkor azt mondta, hogy következőleg egy horrorral hozakodik elő, az ígéretét pedig be is tartotta, idén a rendezésében készült Post Mortem című alkotást tekinthettük meg. A Post Mortem egy fotósról szól, aki halottakat fotóz mintegy utolsó emlékként, egy kislány által pedig természetfölötti jelenségek sora közt találja magát. A film főszereplője Klem Viktor, akit korábban A Viszkis című filmben is láthattuk, akkor a címszereplő bűntársaként. A Post Mortem az első világháború után játszódik, a spanyolnátha pusztításának korában. A különlegessége az is, hogy az első nagyobb költségvetésű magyar horrorként lett jegyezve. Klem Viktorral erről is beszélgettünk.

Miért kellett ennyit várni az első magyar horrora?

– Az elmúlt öt-tíz évben a műfaj erős trendet kezdett mutatni világszerte, érezhetővé vált, hogy érdemes horrorfilmeket készíteni, azt feltételezem, hogy ezt talán a magyar filmproducerek és finanszírozók is fontolóra vették. Nagy kérdés, hogy ennek mi lesz a jövője. Ilyen értelemben a filmnek az is a feladata, hogy inspirálja a jövő filmalkotóit és újabb horrorfilmek készüljenek. Azt is gondolom, hogy nagyon jó technikai felkészültséget és a műfaj beható ismeretét is igényli az, hogy valaki igazán komolyan vehető horrorfilmet készítsen. Ehhez idő kell, gyakorlatilag egyfajta életformává kell tenni a horrort, mint ahogyan Bergendy Péter is azzá tette, hiszen sok ilyen filmet néz, nagyon tájékozott a témát és a műfajt illetően. Egész egyszerűen lett annyira magabiztos, hogy bevállalja egy ilyen alkotás készítését.

Az első magyar horrorfilm főszereplője. Ez mennyire hízelgő?

– Valóban nagyon hízelgően hangzik. A pandémia idején, unott perceimben nekem is eszembe jutottak ilyen nagy szavak, hogy egy filmtörténeti pillanatban főszereplőként találom magam. Két lábbal a földön járva viszont úgy gondolom, hogy a nagy szavak és a túlgondolás kevésbé konstruktív. Ehelyett inkább azt remélem, hogy a Post Mortem meg tud ágyazni a műfajnak Magyarországon, hogy nekem is lehetőséget ad további filmszerepekre, és főleg azt, hogy Bergendy Péter akár ezen, vagy a számára más kedves műfajon belül, további filmeket hozhat létre.

Mikor készült el a film? Mikor jelenik meg?

– Bergendy Péter nagyjából egy évvel ezelőtt fejezte be az utómunkálatokat. Tavaly októberi bemutatót terveztünk, de a helyzet úgy hozta, hogy nagy szürke pandémiás folt rajzolódott az összes forgalmazó naptárába. Most úgy tűnik, hogy valamikor őszre kerülhetünk sorra. Sok elkészült magyar film sorakozott fel a rajtkőnél, a producerek és a forgalmazó pedig úgy látja jónak, hogy a halloween előtti hétvége, azaz október utolsó hétvégéje ideális lehet a startra.

Klem Viktor Palicson (Fotó: Lukács Melinda)

A Post Mortem a spanyolnátha idejébe kalauzolja a nézőket, eközben pedig a jelenünket a koronavírus sújtja. Mennyire tartja kísértetiesnek ezt az összecsengést?

– A munkánk során a legmisztikusabb jelenség az volt, hogy ami épp a mozivásznon, a fantáziánkban és a képzeletünkben élt, az egyszer csak valósággá vált. A koronavírus ugyan nem hasonlítható a spanyolnátha szörnyű pusztításához, de mégis elképesztő mérteket ölt, szedi az áldozatokat és leállítja az életet. Sok minden újrakezdésre vár, mindenki számára próbatételnek számít, akár gazdaságilag, mentálisan vagy a családi életet illetően. A film során a spanyolnátha nagyon radikálisan, szélsőségesen jelenik meg, mert hullákat látunk, elhangzik, hogy abba haltak bele, a fagyott föld miatt pedig sokan temetetlenek maradtak. Ez nagyon kegyetlen. Amikor tavaly Bergamóból érkező videós felvételeken azt láthattuk, hogyan sorakoznak emberek élet és halál kapujában egymás mellett, akkor visszavillant a fejembe a kép, hogy a mi filmünkben hogyan fekszenek temetésre várva a halottak. Igen, elképesztő összecsengés adódott az én fantáziámban is. Ez a horror leghorrorisztikusabb pillanata, itt már az ember zavarba jön, hogy az élet és a játék, azaz a film, hogyan találkozik egyszer csak a szemünk láttára a valóságban.

A filmben egy tízéves lány is játszik. Vele milyen volt dolgozni? Mennyire kellett kímélni?

Hais Fruzsina, akármilyen törékeny kislánynak is tűnik a vásznon, a valóságban elképesztően edzett és strapabíró, mentálisan és fizikailag is. Mivel versenyszerűen úszik, szervezett életet él és hozzá van szokva a nagy tempóhoz, menethez és kihívásokhoz. Mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy sokszor fizikailag és mentálisan is jobban bírta a terhelést, mint én, vagy más felnőtt kolléga. Amikor mondjuk az éjszakai forgatás nyolcadik órájában én egy padon elszundikáltam, Fruzsi még játszott, nagyon is élénk volt és szórakoztatta a többieket. Természetesen akadtak jelenetek, amelyek a részéről is nagy koncentrációt igényeltek. Ahol tudtam én is igyekeztem neki segíteni, nagyon sok jelenetben viszont ő segített nekem, a figyelmével, a koncentrációjával, a lélekjelenlétével, és azzal, hogy nagyon felkészült volt. Határozottan kijelenthetem, hogy a szöveget mindennap jobban tudta, mint én.

Nem a Post Mortem az első film, amelyben a palicsi filmfesztiválon láthattuk. Korábban A Viszkisben szerepelt. Arra a forgatásra hogyan gondol vissza?

A Viszkis az én gyerekkorom kultikus sztorija is volt, és akkor hirtelen megelevenedett előttem, Antal Nimród forgatókönyve által és a Viszkissel való együttműködés és együtt dolgozás során is. Olyasmikbe avatott be engem is, amit senki se tudott pontosan, hogy a bűntársa milyen figura és milyen attitűdű srác volt. Nagyon különös élményt jelentett. Kihívás volt egy létező karaktert Ambrus Attila elmondása alapján megformázni, hogy közben mégiscsak hagyatkozhatunk a fantáziánkra és a karaktert a fizimiskámhoz, valamint a színészi képességeimhez igazíthattuk. Nagyon izgalmas volt az Antal Nimródra jellemző profizmust megtapasztani, akárcsak a Post Mortemnél is, szuper kollégákkal dolgozhattam, Szalay Bencével, Schneider Zsolttal és még sorolhatnám, valamint első számú, abszolút élvonalban levő filmes stábbal, ami mindig öröm. Ha csak felemeltem a szemöldököm, az operatőr már tudta, hogy azzal mit akarok mondani.

Most milyen szerepekre készül?

– Két színházi előadásom startol Magyarországon. Az egyik bemutatóján a napokban estem túl, ez A nagybőgő című monodráma, a másik pedig a Múviláv, amelyben Trokán Nórával játszok és jómagam rendeztem is. A bemutatója augusztus hatodikán lesz Balatonszárszón, a Kultkikötőben. Remélhetőleg filmforgatásokra is sor kerül, de ez még a jövő zenéje. Színészként nekünk el kell járni kasztingokra, megtanulni a szöveget, mindennap újra és újra bebizonyítani, hogy jó színészek vagyunk, a többi pedig nem rajtunk múlik.