2021. szeptember 26., vasárnap
PÓSA ATYA, A LELKÉSZ VÁLASZOL

Éljünk rendezett, átgondolt és szeretetteljes életet!

Kedves Atya!
Fiatal családanya vagyok. Aktív, tevékeny életet élek. Néha öröm számomra a sok program, tennivaló, máskor fáraszt, kimerít mindez, s kapkodásba, stresszbe torkollik. Talán emiatt volt egy komoly rosszullétem pár hónapja. Akkor megijedtünk, de Isten itt tartott, amiért hálás vagyok neki. 
Úgy gondolom, nem véletlenül történt így velem. Talán azóta kicsit másként tekintek a világra. Gyakrabban rácsodálkozok az apróbb dolgokra, tulajdonképp hálás vagyok, hogy még itt maradtam még egy kicsit a gyerekemmel és a férjemmel. Azelőtt keserűen tekintettem a dolgokra, főleg olyasmikre, amik nem az értékrendem szerint történtek. Ma sem gondolom a rosszról, hogy jó, s szívem szerint a gonosz cselekedeteket kiirtanám a világból, de... valami más lett – szebb lett?
Ma minden könnyebb. Több a mosoly bennem, keresem s megtalálom az örömöket, minden apróságban. 
Hogy miért írom ezt le Önnek? Írt a derűről mostanában. Olyan jólesett a sorait olvasnom! Írt egy férfiről is, aki sokat aggódott, s rosszul lett, majd elhunyt, mert bántotta őt a sok negatívum, amit megtapasztalt. Talán magamra ismertem benne? Talán. Viszont én még élek! Mégis élek! Nekem itt kellett maradnom. S megváltoznom? Változnom kellett, atya? A gondolkodásmódomnak. Szeretnem kell mindenkit – azokat is, akiket eddig nehezen tudtam elfogadni? Mert AZÓTA tudom szeretni őket. Ön mit gondol? Isten mit tett velem? Kérhetem, hogy leírja a meglátásait a témában? Köszönettel, egy anyuka.

Tisztelt Anyuka!
Általában rendezetlen életet élünk. Van benne sok tevékenység, sok program, tennivaló, és ez kifáraszt, kimerít minket, sokszor kapkodásba, stresszbe hajszol, ahogyan Ön is írja. Kifáraszt, kimerít azért, mert túlzásba visszük a munkát, megerőltetjük, leterheljük magunkat, ami mindig károsan hat a szervezetünkre. Jelentkeznek aztán a rosszullétek, esetleg komolyak is, vészt jelzők is, mint az Ön esetében. Azért aztán túléljük ezeket, és hálásak vagyunk Istennek, amiért – úgy érezzük – megtartott minket. Biztos, hogy nem véletlenül történnek ezek, Isten figyelmeztet és tanít minket az ilyen esetekkel. Figyelmeztet, hogy rendezetlen, túlhajszolt életet élünk, s ezzel a vesztünket okozhatjuk. Tanít minket arra, hogy egy kicsit másként tekintsünk a világra, változtassuk meg a gondolkodásmódunkat és életfelfogásunkat. Például úgy is, mint Ön, hogy határt szabunk a sok munkának, és több időt töltünk a családunkkal. És úgy is, szintén, mint Ön, hogy ne nézzük annyira negatívan a dolgokat, ne kritizáljunk lépten-nyomon, ne akarjuk kiirtani a gonoszokat a világból, hanem lássuk meg a szépet, vegyük védelmünkbe a kritizálható embertársainkat, és dolgozzunk azon, hogy jobbá váljon a világ.
Ha csak egy kicsit is megváltozunk ebben a világban, minden könnyebb lesz, mosolyogni is többet tudunk, és sok örömöt találhatunk mindenben, még apróságokban is, ahogyan ez Önnel is történt. Egyszóval, beköszönt a derű a mindennapjainkba, ami életörömmel, életerővel tölt fel minket, ahogyan ezt teszi a tavaszi napfény a természettel. Nagyon idevágónak találok egy bibliai mondatot Nehemiás könyvéből: „Ne szomorkodjatok, mert az Úr öröme a ti erőtök!” (8,10)

A szomorkodás, a kesergés, az ítélkezés, a mérgelődés a mi gyengeségünk, betegségünk és halálunk, mint azt az én dühöngő ismerősöm esete is bizonyítja. Ön egy kicsit magára ismert benne, legalább annyira, hogy kimerítő, stresszbe torkolló élete komoly rosszulléthez vezetett. De Ön túlélte, és felismerte, hogy itt kellett maradnia.
Ezek után azt kérdezi: vajon azért maradt itt, mert meg kellett/meg kell változnia? Tényleg meg kell változtatni a gondolkodásmódját és szeretnie kell-e mindenkit, még azokat is, akiket eddig nehezen tudott elfogadni? Isten tette Önnel ezt a változást?
Kérdezi, mit gondolok erről, és kéri, hogy írjam le a meglátásomat a témában.
Meg kell tanulnunk rendezett életet élni, mert ez a hosszú és boldog élet titka. A rendezett élet abbol áll, hogy egyformán szánunk elegendő időt az emberi élet minden fontos összetevőjére. Ezek a következők: 1. a munka, 2. a társkapcsolat, 3. az istenkapcsolat, 4. az egészségünk ápolása és a természet gondozása, 5. az otthonunkkal és az öltözködésünkkel való törődés, 6. a tanulás és az ismeretszerzés, 7. a jó hírek kommunikálása.

Mindegyik szempontnak sorsdöntő fontossága van. A munka a megélhetést biztosítja. A társkapcsolat családalapításhoz és a közösség fenntartásához vezet. Az istenkapcsolat ápolása ép, derűs, erős lelket fejleszt ki bennünk. Az egészségre és a természetre való odafigyelés gyógyít. A környezet figyelmes gondozása harmóniát teremt. A tanulás bölccsé, okossá, értelmessé tesz. A jó hírek kommunikálása reményteljes jövőképet tár elénk.
Ha nem ezek szerint a szempontok szerint rendezzük be a napunkat, akkor valamikben túlzásba esünk, más fontos dolgokban pedig fogyatékosságba. A túlzásba vitt munka kimerít. A társkapcsolat kihagyása felbomlasztja a családot. Az istenkapcsolat elmulasztása lehangolja a lelket. Az egészség és a természet károsítása kiszárít. Az elhanyagolt otthon és öltözködés káoszba süllyeszt. A nem-tudás elbutít. A rossz hírek közlése reménytelen, rémisztő jövőkép elé állít. A rendezetlenség mindegyik szempontja rossz, romboló hatással van ránk: boldogtalanná teszi a napjainkat, és rövidíti az életünket.

Meg kell változtatni a gondolkodásmódunkat! Napról napra fontolóra kell vennünk, hogyan rendezzük be az aznapi életünket. Bele kell gondolnunk, mit viszünk túlzásba, mit hagyunk ki. Be kell terveznünk, mit mikor csinálunk, mikor kezdjük, mikor fejezzük be, mennyi idő szükséges arra a dologra, hogy jó legyen, ugyanakkor a másik és a többi fontos dologra is jusson elegendő idő. A napunk megélése éppen olyan dolog, mint egy művelet elvégzése. A napunkat okosan, értelmesen, szakértelemmel, művésziesen kell megélnünk. Ha nem megyünk bele gondolkodásmódunk effajta megváltoztatásába, akkor a napunkat és az egész életünket oktalanul, bután, baromként, kontár módra éljük meg. Szükséges tehát a gondolkodásmódunk állandó irányítása.

Egy fegyelmezett és céltudatos életet élni természetesen nem könnyű. Olyan erőfeszítést kér, amit a sportolók vállalnak a mindennapi, órákon át tartó kemény edzésekkel. Ez az a küzdelem, amit Jézus kér tőlünk: „A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!” (Mt 7,13-14)
És szeretnünk kell mindenkit. Lényegesen fontos, hogy szeressünk mindenkit. Amit és akit szeretünk, az örömöt kelt bennünk. Amit és akit nem szeretünk, az megvetést, bosszankodást, undort, közömbösséget, gyűlöletet, féltékenykedést, fösvénykedést gerjeszt bennünk, s ezek a rossz lelkiállapotok állandó rossz közérzetet okoznak. Ezzel ellentétben a szeretet képesít minket arra, hogy értékeljük a másik embert, békében legyünk vele, örüljünk neki, a hasznára tudjunk lenni, kibontakoztassuk értékeiben, áldozzuk magunkat érte, és gazdagítsuk. Ez pedig éppé, egészségessé teszi a lelkünket, mert szeretni boldogság.
Tisztelt Anyuka, minden nap éljen rendezett életet, újuljon meg gondolkodásmódjában, és szeressen mindenkit! Így hosszú és boldog élete lesz a földön, derűs és örök élete a másvilágon. Adja az Isten, hogy ez így legyen!

Szeretettel: László atya