2021. szeptember 23., csütörtök

Ha itt a nyár, akkor útra kel a Tanyaszínház csapata

Újra elindul a Tanyaszínház. Elindul, hogy felkeresse a különböző bácskai és bánáti helységek lakóit. Elindul, és örömöt, mosolyt, emberi melegséget visz magával, hogy – különösen most, amikor a ránk telepedett vírus fojtogatásában élünk – az a kis színház visszaadja életünk szépségét, mindennapjaink békéjét, nyugalmát!

Igen! Elindult a Tanyaszínház, hogy ezúttal is, csaknem fél évszázad után, teljesítse faladatát. Nem! Nincs igazam. Nem valamiféle feladat, hanem, és ezt mélységes meggyőződéssel állítom: a Tanyaszínházat a küldetés nemes fogalma kíséri évről évre hosszú útjára. S ezt, messzemenően az a kiáltvány közölte, amely 1978-ban jelent meg a sajtóban. Csak néhány mondatát idézem: „Mi, az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói összefogtunk azzal a szándékkal, hogy a színházat olyan helyekre vigyük el, ahol a művészet ilyen fajtájával egyáltalán nem vagy csak alig találkoztak az emberek. Kis falvak, települések, tanyacsoportok látogatását tűztük ki célul!” Az említett kiáltványt Kovács Frigyes írta alá. Abban az induló csoportban ott volt még Czifra Erika, Hernyák György, Tallós Zsuzsa, Földi László, Sziráczky Kati, Kelemen Eta, Csirmaz Margit és Horváth Géza.

1983-ban Gyurkó László Don Quijote c. darabja volt műsoron, a zenét a Kaláka együttes szerezte és játszotta, a nagy csoportképen a bal oldalon Becze Gábor és Gryllus Dániel, a Kaláka együttes két tagja, jobbról pedig az a szakállas, aki integet, Soltis Lajos (Fotó: Dormán László)

A Tanyaszínház világosan megfogalmazott elképzelésével nemcsak pusztán megkapaszkodott, hanem nagyon gyorsan, méghozzá határozott formában, beépült művelődési életünkbe. S ezt olyan művészegyéniségeknek köszönhettük, mint amilyen Kovács Frigyes, Hernyák György, a korán elhunyt Soltis Lajos, valamint a későbbiek folyamán Magyar Attila volt.

Negyvenhárom évvel ezelőtt Csantavéren kezdődtek meg a Tanyaszínház próbái. A lelkes kis csapat akkor, Hernyák György vezetésével, a Vásári komédiákat (frace-okat) igyekezett színpadra álmodni. A bemutatót a társulat a Kavilló melletti Kispesten tartotta meg, és onnan indult aztán a Tanyaszínház első, csodálatos útjára.

A Kispesten 1979-ben készült csoportképen balról jobbra: Kelemen Etelka, Bicskei Elizabetta, Takács Imre, Tallós Zsuzsa, Sziráczky Katalin, Vencel Valentin, Földi László, Kovács Frigyes, Hernyák György és a bakon, a szekéren Gere Vilmos „Vilmus”, aki haláláig a két szamárral végigjárta az utat minden nyáron a színészekkel

Kovács Frigyes akkor többek között a következőket jegyezte fel a Tanyaszínház első útjáról: „Szamarakkal vontatott ekhós szekéren vittük a színházi kellékeket, mi pedig, a kilenc színész, gyalog jártuk a falvakat, naponként egy vagy két előadást tartva. Összesen háromszáz kilométert gyalogoltunk és hozzávetőlegesen több mint négyezer ember nézett meg bennünket. Előadásainkat piactereken, futballpályákon és útszéli árkokban játszottuk.”

Természetesen ma már, 43 esztendő után, a döcögő ekhós szekér helyett korszerű „járgány” viszi majd a Tanyaszínházat, annak lelkes kis csapatát. Viszi, mert a szórvány zárt világában parányi közösségek várják őket, őszinte, ragaszkodó szeretettel. Hogy mit jelent a Tanyaszínház azok életében, akik évről évre, immáron közel fél évszázad óta, újra és újra visszavárják Thália templomának hűséges papjait, azt az egyik néző a következőképpen fogalmazta meg: „Nálunk, itt a faluban, három ünnep van: Karácsony, Húsvét és a Tanyaszínház”! Úgy érzem, hogy ez a tömör, igen érthető és világos megfogalmazás nagyon is egyértelművé teszi a Tanyaszínház jelentőségét, amit nemcsak jóleső érzéssel tudomásul veszünk, hanem törekedni kell/kellene arra, ha ez a nagy múltú kis színházunk valamiképpen állandósulna és a zimankós téli napok alkalmával ellátogathatna a szórványban álló kis közösségekhez.

Ciffra Erika kalapozik az előadás után, 1978-ban (Fotó: Dormán László)

Kavilló, Kovács Frigyesnek és a korán elhunyt Soltis Lajosnak, a Tanyaszínház két legendás alakjának, meghatározó egyéniségének a szülőfaluja, nemcsak úgy ideiglenesen befogadta a Tanyaszínház kis társulatát, hanem már régen az otthon melegével, immáron évről évre várja vissza a nyári bemutatóra készülő lelkes fiatalokat. S mondjuk el itt mindjárt: Kavilló ma már a Vajdaságban élő közösségünk egy szilárd kis szellemi otthona, fellegvára, zarándokhelye, amelyre fel kell néznünk, amelyet támogatnunk kell!

Ez a mi kis szellemi otthonunk új igazgatóval kezdte/kezdi a 2021-es esztendőt, Magyar Attila után vette át a Tanyaszínház vezetését (Magyar Attila értékteremtő munkásságáról semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk!).

A Tanyaszínház csapata 2007-ben (Fotó: Ótos András)

Gombos Dániel színművésznek, az új igazgatónak azt kívánjuk, igaz, őszinte elhivatottsággal, hogy az elődök útját járva, őrizze Kavillót, őrizze és elképzeléseivel, figyelmet érdemlő terveivel, gazdagítsa, hogy valóban az legyen, amit az elődök megálmodtak: szellemi életünk csodálatos kis otthona!

Az idén Ödön von Horváth Kazimír és Karolina című művével indul útnak a Tanyaszínház július 24-én. Az említett művet Lénárd Róbert rendezte.