2021. szeptember 23., csütörtök
MÉDIA 48.

A fekete özvegy (2021.)

A Marvel-univerzum még egy karaktere szólóban

Amíg a Feleségem történetére (elérhetőségére) várok, – amely Füst Milán regénye alapján készült, Enyedi Ildikó rendezésében, és már jelölték Oscar-díjra is, s az operatőre, Rév Marcell munkájáért Emmy-díjat kapott, de a mű, sajnos szombaton nem nyerte meg a cannes-i Arany Pálmát – úgy döntök, nassolok egyet, és előveszem a teljesen friss A fekete özvegyet.

Az alkotás atmoszférája az immár klasszikus Marvel-képregényhős-filmek és egy James Bond-film ötvözetének hangulatát idézi, habár teljes egészében a Marvel Studios jegyzi. A Netflixen is látható mű állítólag a második legnézettebb a netes szolgáltatónál.

Igazi ünnep a férfiszemnek, bárhol és bármikor is jelenik meg az ebben az alkotásban Natasha Romanoffot, a főhősnőt alakító Scarlett Johansson, 100 százalékban biztos, hogy a férfiak 99 százaléka az 1990-es évek óta filmvásznon szereplő, s a Lost in Translation (Elveszett jelentés, 2003.) óta sztárt, a Vicky, Christina, Barcelona (Woody Allen rendezése, Javier Bardemmel, 2008.) extra-erotikus szuperszőkéjét falni kezdi szemével, s nem csak legelteti rajta azt. Ha nem is a klasszikus értelemben a legszebb, de mindenképpen a legvonzóbb, legnőiesebb és legmagnetikusabb élő hollywoodi színésznő az 1984-es ScarJo. Azóta több sokmillióba kerülő produkcióban is részt vett, pl. a Lucy-ben (2014.), amely 127 millió dollárt kaszált, a Ghost in the Shell főszerepéért pedig cca.20 millió dollárt vihetett haza. (Páncélba zárt szellem, 2017., amerikai, „fehérített”, non-animé-remake-je a Szellem a kagylóban c. japán animációs cyber-manga alkotásnak.) Újabban a Marvel Avengers-„sorozatában” láthattuk többször is, de voltak mögötte olyan szép, „kosztümös” filmek, mint a 2008-as The other Boleyn Girl. Nem is csoda hát, hogy a mostani A fekete özvegy produkciójának saját maga volt az ügyvezető producere, tehát az az ember, aki beszerzi a pénzt (executive producer). Újdonságként, bónuszként, csemegeként ebben az új filmben a mostanában egyre divatosabbá váló, trendi (világos)vörös hajszínnel láthatjuk Scarlettet, habár az „eredeti” platinaszőke haj mégis jobban áll az öklömnyi világos szempár tulajdonosának. És, ráadásul, hibátlanul mondja ki, többször is; „Budapest”, a filmbeli partnerének klasszikusan amcsi Budapesztezése ellenében. Végre valaki Hollywoodban is elkezdte oktatni a magyar főváros nevének helyes kiejtését! Annál is inkább szükség volt erre, mert angolul a „pest” azt jelenti: kártevő, dögvész, fekete halál, kellemetlen ember, istencsapása. Budapesten forgatott jelenetek is vannak a megaprodukció-moziban, Pestet viszonylag reálisan mutatva be, modern autóival és utaival, valamint jellegzetesen VII-VIII-kerületi, csúnya, rácsokkal felszerelt benti bérházudvaraival és tetszetős (bel)építészeti remekeivel, spirállépcsőivel és szép, szecessziós épületekkel (is) ábrázolva. Ebben a sokmillió dollárt felemésztő, az imdb (internet movie database) honlapja szerint az idén a legnagyobb várakozásnak örvendő produkcióban (a Dune-el egyetemben/párhuzamosan; Dűne, Frank Herbert regénye nyomán, legutóbb David Lynch rendezte meg) –, egy mondat magyarul is elhangzik, a „Jól vagy?” – egy magyart alakító (vagy tényleg az) autós ajkáról, miután a főhősök önveszélyesen majdnem komoly balesetet okoznak a budapesti rakpart-úton.

A sztori vonala nem túlságosan csavaros, Cate Shortland rendezőnő – a csodával határos módon egy hölgyre bíztak egy ekkora költségvetéssel operáló filmet – nem mondhatni, hogy nem tesz ki magáért, azonban a képregény meséjét nem is gazdagítja, de abszolút korrekt munkát végez. A rosszfiúk természetesen ismét az oroszok. Ők végzik, hitleri-mengelei eszközökkel a fekete özvegyek „gyártását”, egy ismeretlen térbeli koordinátán lévő bázison, akiknek a „dresszúrája” után eltávolítják a reproduktív szerveiket, vegyi módszerekkel megfosztják a szabad akaratuktól, szabad akarati döntéseiktől. Azonban akad egy szabad akaratú emberi kézbe kerülő vegyi ágens, amely ellenméregként szolgál, és képes visszaadni a fekete özvegyeknek azt, amitől szellemi téren megfosztották őket. Épp egy ilyen jut Yelena Belova (Florence Pugh személyesíti meg) szervezetébe, aki a már előzőleg önállósult Fekete Özvegy (ScarJo) gyermekkorában orosz kémekként Amerikában élő „családjának” tagja volt, ha úgy tetszik: húga, s aki azon nyomban otthagyja az árnyékszervezetet, amint a szervezetébe kerül az ellenméreg, és megkeresi főhősünket. Rachel Weisz is feltűnik Melina professzornő szerepében, valamint a családfőt alakító David Harbour Alexei, és Ray Winstone Dreykov, a főgonosz szerepében, William Hurt pedig Ross titkár szerepében, na meg Olga Kurylenko a Taskmaster-Antonia szerepben.

Pár vicc poénja is elsül Yelena szájából a képregénykészítők számlájára, pl. arról is, mekkora pozőrség ám a klasszikus Fekete Özvegy-pózzal földet érni, és támadásba lendülni.

Vigyázat! Belustult nyári lassúságot oldó film, majdnem kétszer is a székem szélére húzott.