2021. szeptember 26., vasárnap

Újak és visszatérők

Egyes filmalkotók már szinte magukénak érzik a palicsi filmfesztivált, mások most ismerkednek vele

A palicsi filmfesztivál közepéhez érve sajnos még mindig nem nyílt lehetőség a fő versenyprogram filmjeinek a nyári színpadon való kísérése, hiszen a heves esőzésektől tartva, a hétfői vetítések is beköltöztek Szabadkára, az Eurocinemába. Ami nyilvánvaló, és amit a szervezők is hangsúlyoznak, hogy az időjárásra nem tudnak hatni, a lényeg egyébként is a fesztiválon szereplő alkotások színvonalán van.

Az elmúlt csaknem három évtizedben a palicsi filmfesztivál számos filmalkotót látott vendégül, többen közülük díjat is vehettek itt át, néhányan pedig sajnos már nincsenek közöttünk. A megnyitó örömteli pillanatait ezért szinte évről évre szomorú visszaemlékezések is ellensúlyozzák. Idén a nem oly rég elhunyt Zoran Simjanovićról, Goran Paskaljevićről és Jiří Menzelről emlékeztünk meg. Zoran Simjanović 2012-ben, Goran Paskaljević 2008-ban, Jiří Menzel pedig 2001-ben kapta meg a Lifka Sándor-díjat.

A palicsi filmfesztivál egyik jellegzetessége az is, hogy figyelemmel kíséri azon filmalkotók tevékenységeit, akiket már vendégül látott és szívesen látja őket viszont, különös tekintettel a díjazottakra. Mivel pedig az évek során egyre inkább bővült a díjazottak névsora, többen vissza is térnek, sőt egyenesen magukénak érzik a fesztivált.

Slobodan Šijan ismét Palicson

Slobodan Šijan, a szerbiai, azaz a jugoszláv filmkészítés élő legendájának számít. Rendezőként a nevéhez olyan közkedvelt filmek kötődnek, mint a Ko to tamo peva, a Maratonci trče počasni krug, a Kako sam sistematski uništen od idiota és persze sokak kedvence, a Davitelj protiv davitelja. Slobodan Šijan például azok közé tartozik, aki már otthonosan mozognak a palicsi filmfesztiválon, 2016-ban ő kapta meg a Lifka Sándor-díjat, de idén is visszatért, ezúttal íróként, nemrég ugyanis a Pisci u bioskopu című kötetet adta ki. A keddi sajtótájékoztatón Slobodan Šijan azt is kifejtette, hogy a palicsi filmfesztivál fontos eseménynek számít, mert jó a koncepciója, a Lifka-díjat illetően pedig örömteli a számára, hogy a neve jelentős alkotók közé került, mint azt mondta, jó érzés egy ilyen listára felkerülni. Ha végre minden jól halad, talán már jövőre, Slobodan Šijan újból rendezőket térhet vissza a fesztiválra, hiszen egy ideje egy új filmet rendez Budi Bog s nama címmel, avagy a Boško Tokin sztorit, akit a filmben Miloš Biković alakít, míg a film zenéjét a szlovén Laibach jegyzi. Ismeretes a rendező faszcinációja a filmezés pionírjaival, Boško Tokin történetén keresztül pedig ez a film a húszas évekbe kalauzolja majd a nézőket:

– Nagyon reméljük, hogy végre sikerül befejezni a forgatását. Tavaly kellett volna megjelennie, de a Covid miatt elhúzódott. Most már a nagyobb nehézségeken túl vagyunk, még megközelítőleg három hét forgatás maradt hátra – tudtuk meg Slobodan Šijantól.

Amíg pedig Slobodan Šijan otthon érzi magát Palicson, Christian Petzold német rendező most ismerkedik vele. Ő ugyanis az egyik idei Lifka Sándor-díjas és először jött a filmfesztiválra. A rendezővel hétfőn este Neil Young szelektor beszélgetett. Christian Petzold huszonöt éve készít filmeket, ez idő alatt megközelítőleg tizenöt filmet forgatott. Munkásságára a szakma is felfigyelt, a Barbara című 2012-es filmjéért a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvével díjazták a Berlinálén. A beszélgetés során Christian Petzold visszaemlékezett a tanulóéveire:

– Amikor elindultam az akadémiára, azt gondoltam mindent tudok, de fél év se kellett ahhoz, hogy rájöjjek, valójában semmit sem tudok. Azt sem, hogy pontosan mit akarok. Mégis élveztem a tanulóéveket, mert akkor még tévedhettünk, kudarcot vallhattunk, és sírhattunk, ha valami nem sikerült – hallottuk a rendezőtől, aki bevallottan érzékeny az ún. női témák iránt és azt is kifejtette, hogy ez miért van így.

Christian Petzolddal Neil Young beszélgetett (Fotó: Lukács Melinda)

– Ez talán visszavezethető arra, hogy kisebb koromban otthon sokat tartózkodtam a konyhában, anyukám és a barátnői mellett. Az anyák sokkal jobb történetmesélők, mint az apák – véli a rendező.

Ha már a díjazottaknál tartunk, a nemrég megalakult AFIFS, vagyis a szerbiai filmfesztiválokat összefogó hálózat, amelynek a palicsi filmfesztivál is tagja, a szerb FIPRESCI díját ítélte oda Ivan Ikić Oázis című alkotásának, amelyet a rendező, valamint Milan Stojanović producer hétfőn át is vett. A tegnapi sajtótájékoztatón Ivan Ikić egyebek közt arról beszélt, hogy a filmet jó energiák övezik, csak eddig több mint tíz díjat kapott. Az alkotás jól kommunikál a közönséggel, jobban, mint azt gondolták volna. Milan Stojanović a filmkészítésre és a mozik látogatottságára is kitért:

– Úgy érzem, manapság nehéz az embereket arra ösztönözni, hogy moziba menjenek. Különösképp, hogy olyan filmet nézzenek meg, amely eltér az amerikai filmkészítéstől. Tele van a fejük a hollywoodi klisékkel és ezektől nagyon nehéz megszabadulni – mondta a rendező.

Amíg Slobodan Šijan visszatérő, Christian Petzold pedig új vendégnek számít Palicson, addig a fő versenyprogramban, de versenyen kívül bemutatott Čisto ljudski című film rendezője, Igor Ivanov, a kettő között helyezkedik el. Igor Ivanov ugyanis tavaly zsűritag volt, de a Covid-helyzet sajnos úgy hozta, hogy a filmeket online tekintette meg és nem jöhetett el Palicsra. Ezt idén pótolta. A Čisto ljudski egyébként észak-macedóniai, szerbiai, szlovén, bolgár és koszovói koprodukcióban készült, egyik társproducere pedig Miroslav Mogorović, a palicsi filmfesztivál programigazgatója.