Kevés az igazán jó mesterember az országban, sokan már régóta külföldön szerelnek-javítanak, így itthon jól megfizetik azt, aki szakszerűen végzi munkáját: havi 2000 eurót is megkereshet.
Goran Rodić, a szerbiai Építész Kamara alelnöke szerint a mesterhiány hatására emelkednek a rendszerek karbantartási költségei, és ezt a polgárok is megérzik majd. „Vízvezeték-szerelőt keresünk sürgős beavatkozásokhoz, fizetés 1000–2000 euró” – egyre több ilyen apróhirdetést lehet látni az utóbbi időben, de igen keresettek a villanyszerelők, piktorok, csempézők, hegesztők, kőművesek is, nekik 60.000–120.000 dináros havi keresetet ígérnek. Miután a mesterek legjavának zöme a jó kereset reményében kiment külföldre, a cégek egyre nehezebben találnak munkaerőt, noha busás fizetséget kínálnak. Az egyik vállalat például 240.000 dinárt fizetne a legjobb vízvezeték-szerelőknek. Mint Đorđe Živadinović munkavezető mondja, ennyit is megadnának, attól függően, hogy ki hogyan válik be.
– A szakértelmet, a tudást és a teljesítményt díjazzuk, és természetes, hogy ha valaki jobbat, többet mutat fel, többet is keres. A mesterek általában 8-9 órát dolgoznak, ha pedig túlóráznak, azt is megfizetjük, megegyezés szerint.
Rodić szerint egyértelműen a piaci kínálat-kereslet törvényei szabályozzák a fizetést.
– Egyetlen kiváló mester sem fog dolgozni aprópénzért. Azok, akik itt maradtak, olyan fizetést várnak, amilyent Csehországban, Szlovákiában vagy Szlovéniában is megkapnának. Kiképeztük az embereket, de azután nem törődtünk velük, elmentek, és most ennek az árát törlesztjük. Mondhatni, most a mester az úr, a vásárló a proletár – fogalmaz az Építész Kamara vezetője, aki szerint a legnagyobb gond a rendszerek, vagyis az utak, alagutak, közvilágítás, liftek, vízvezetékek, villanyhálózatok, léghűtő berendezések karbantartásával lesz.
Pillanatnyilag csak a hazai építőipari cégeknek még 60.000 munkásra lenne szükségük, ha pedig az egész társadalom szükségleteit nézzük, akkor ez a szám a duplájára is nőhet. Ezért van az, hogy a világ minden tájáról, Bosznia-Hercegovinából, Észak-Macedóniából, Romániából, Bulgáriából, de Pakisztánból, Indiából és Törökországból is tárt karokkal fogadják a munkásokat. Többnyire betanított, nem pedig képzett munkaerőről van szó. Sok szerbiai háztartásban hónapokat kénytelenek várni a nagyobb munkálatok elvégzésére, de hasonló a helyzet például Németországban is: az ottani sajtó szerint a villany- és vízvezeték-szerelők a legkeresettebbek. Hosszú várakozás után számos német család is úgy dönt, hogy ismerősök, rokonok segítségével maga végzi el a legsürgősebb teendőket.
