2021. szeptember 26., vasárnap

Mikroszkóp alatt a sejtmezőgazdaság

A jövőben a sejtmezőgazdaság korszaka köszönthet az emberiségre, ha nem jön közbe valami váratlan esemény. A jelek szerint a járvány nemcsak a digitalizációt és más, egyéb folyamatokat, hanem az állati sejtekből előállított laboratóriumi húsok kutatását, majd tömeges forgalomba hozatalát is serkenti. Valójában lehetséges közvetlen kapcsolat is a járvány kialakulása és az állati húsok fogyasztása között, de a folyamatot nem csak ez a feltételezett kötődés serkenti. Az állatok leölése nélkül létrehozott, tulajdonságaiban azonban lényegében azonos lombikhús már nem a távoli jövőt jelentheti. A múlt év végén Szingapúrban engedélyt kapott az első ilyen termék. Egy másik folyamat is kibontakozóban van, amit jól illusztrál, hogy az EU-ban a rovari eredetű fehérjék fogyasztásának „legalizálását” tervezgetik. A történelemben azonban az került be, hogy a világon elsőként Szingapúrban kerülhet forgalomba az úgynevezett lombikhús, vagyis laboratóriumban előállított vagy tenyésztett hús. Az ottani szakhatóság és szakmai testület a múlt év végén emberi fogyasztásra alkalmasnak nyilvánította, majd pedig új élelmiszerként nyilvántartásba is vette a sejtalapú, ellenőrzött körülmények között előállított húst. Amerika sem akart lemaradni. A laboratóriumban, őssejt szaporításával előállított csirkehúst tartalmazó terméket engedélyeztek.

A MŰHÚS JELENTHETI AZ ÉLELMEZÉS JÖVŐJÉT?

A következő években korszakalkotó áttörést hozhatnak a hagyományos, állati eredetű fehérjék kiváltását célzó kutatások. Ezt egyre inkább jelzi az is, hogy az ilyen hús sokkal drágább a hagyományosnál, viszont a lombikhús iránt hatalmas a befektetői érdeklődés. A befektetők sejthetnek/tudhatnak valamit, vagy egyszerűen a megérzésük diktálja, hogy ebbe kell most a pénzt fektetni? Ezt egyelőre nehéz megítélni, de ha a trend folytatódik, egyre több, laboratóriumi körülmények között előállított termék kerülhet forgalomba.

Az utóbbi években dollármilliárdokat fektettek a kutatásokba a világ leggazdagabb befektetői. Néhány országban állami támogatással folynak a kutatások, fejlesztések. Ezeknek a kutatásoknak az elsődleges céljuk a hivatalos magyarázatok szerint, hogy a környezetvédelmi és állatjóléti szempontból is aggályosnak mondott hagyományos állattenyésztést egy környezetbarátabb, és az állatvédők által sem kifogásolható tevékenységgel helyettesítsék, minél nagyobb arányban. A sejtmezőgazdaság adta lehetőségek egyébként első hallásra talán visszatetszőek és ellenérzést váltanak ki az emberekben, de hosszú távon akár megoldást is jelenthetnének számos problémára. A hozzáértők szerint a laboratóriumi, állatok leölése nélküli hús előállításának tömeges elterjedése megvalósítható, de lassú folyamat lesz. A lombikhús előállítása költséges és lassú. Tömeges megjelenésétől elsősorban ezért nem kell tartanunk. A farmon történő csibehizlalással vagy a nagyüzemi sertéstenyésztéssel szemben igazi tömegtermelésre ma még alkalmatlan.

A TECHNOLÓGIA HOZHAT E TÉREN IS ÁTTÖRÉST

Óriási összegekkel támogatták tavaly a világ legbefolyásosabb befektetői a laboratóriumban előállított, sejtalapú húselőállítást. A hústermesztés és az új ágazatot megalapozó sejtmezőgazdaság egyelőre nem alkalmas az ipari előállításra, de akár már ez az év is nagy áttörést hozhat. A termesztett hús a következő években már jelentős piacot szerezhet, és a világ legnagyobb élelmiszer-óriásai is gyors térhódításra számítanak. A fogalommal már csak ezért is érdemes megbarátkozni. A globális nagyvállalatok érdeklődése ugyanis azt jelzi, belátható időn belül jelentős szeletet hasíthat ki a sejtalapú húselőállítás a hagyományos húspiacból.

Az eljárás lényege, hogy élő állatból vett sejteket laboratóriumi környezetben, a célnak megfelelő táptalajon, úgynevezett bioreaktor segítségével szaporítják. Az így előállított hús tulajdonságai megegyeznek a hagyományos módon előállított húséval, miközben nem kell leölni az állatot. A termesztett hús elterjedésével jelentősen csökkenthető a mezőgazdaság, elsősorban az állattartás károsanyag-kibocsátása.

Az Egyesült Államok szövetségi kormánya és Izrael is várhatóan jelentős összegű állami támogatással száll be a laboratóriumi húságazatba. De a magánszféra is érdekelt. Tavaly 366 millió dollárt fektettek be magáncégek ezzel kapcsolatos kutatásokba. A laboratóriumi húselőállítás technológiája már megvan, a tenyészidő csökkentése és az előállítási költségek jelentős visszaszorítása jelent most kihívást. A befektetők várakozásai szerint azonban a termesztett hús globális piaci részesedése 2040-re elérheti a 35 százalékot.

Közismerten nagyon olcsón állítható elő manapság csirkehús hagyományos módon, azaz nagyüzemi hizlalással. Ha viszont egy drágább élelmiszert, pl. a libamájat vesszük alapul, annak hagyományos előállítási költségei ma már majdnem megegyeznek a laboratóriumban „tenyésztett” libamájéval. Arról nem is beszélve, hogy az állatokat sem kell kitenni a töméssel járó „kínzásnak”. De a dolog komolyságát leginkább az jelzi, hogy a legnagyobb globális élelmiszeripari vállalatok is versenybe szálltak a műhús piacának meghódításában.