2024. április 16., kedd
Zengető

Elválaszthatatlan egység

Legutóbbi írásunkban arról beszéltünk, hogy milyen lehetőségek, illetve milyen utak közül választhat ma egy népzenész. Ma pedig arról kellene szót ejteni, hogy milyen indíttatás vagy motiváció dönti el ezt az irányt. Lám, a hétvégén éppen erről beszélgettem egy kisebb társaságban. Próbáltuk egymást meggyőzni saját igazunkról. Azt kell mondanom, nem sok sikerrel. Mindenki kiállt a saját elképzeléséért, hiába is szerettem volna, ha legalább egy kicsit közelítenek a nézeteink. Úgy érzem, a jelenkor legújabb rákfenéje keményen befurakodott az emberi kapcsolatok közé. Ennek legfőbb okát és irányadóját, egyszersmind kiváltóját, a világhálón elérhető lehetőségekben látom, mivel manapság mindenki véleményez, és hozzászól mindenhez. Arról nem is szólva, hogy ember legyen a talpán, aki kihámozza a hírek valódiságát, igaz voltát. Egyre hangosabbnak gondoljuk magunkat, miközben a hangunk egyre gyöngébbé és erőtlenebbé válik. Azt próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ebben a folyamatban kívülállóként veszünk részt, hogy ránk nem érvényes a tömegekre gyakorolt hatása, közben meg egyre inkább, akaratlanul is a részesei leszünk ennek az ördögi körnek. Így válunk annak leghangosabb szószólójává, a gödör meg csak egyre mélyebben tátong közöttünk.

Vissza a zenéhez. Adott egy zenekar, amelyik népzenét játszik, nem is akármilyen színvonalon. Egyszer csak ez a zenekar elkezdett olyan feldolgozásokat készíteni, amelyekben előszeretettel használ mai könnyűzenei dallamokat. A vitázó két oldal pedig így állt össze: az egyik oldalon azok, akik megkérdőjelezik ennek értékét, rámutatva arra, hogy a feldolgozott mű csupán és kizárólagosan a sikerről és az anyagi javak megszerzéséről szól. A másik oldal úgy érvelt, hogy a művészi szabadság megengedi, hogy létrejöjjenek ilyen művek. Még azt is hozzátéve, hogy így még több emberhez eljut a népzene. Mindenki példálózott ilyen-olyan zenekarokkal. Az egyik ilyen példa éppen a múlt heti zenei ajánlatban szerepelt. Jómagam azt gondolom, s erről már írtam is, hogy amennyiben ez a munka magasabb szintre tudja emelni a művet, akkor ne legyenek kétségeink. De ha az egészet csakis a szórakoztatás és a népszerűség hajhászása vezéreli, úgy az egész egy fabatkát sem ér.

Beszéljünk Bartókról és a korról, amiben alkotott. A huszadik század első éveiben vagyunk. Nyomban kirajzolódik munkásságának idevágó része. Műveinek egyharmadát teszik ki a népdalfeldolgozások. A városi kultúrában ekkor még teljesen ismeretlen a népdal fogalma, ezért volt olyan fontos és elévülhetetlen szerepe Bartóknak és Kodálynak ebben a folyamatban. Egy cél lebegett előttük: megismertetni a városi embereket a népdallal, népzenével. Ha leegyszerűsítve akarunk erről szólni, akkor azt mondhatnánk, hogy a népdal Bartókék által felkerült a színpadra. Ami, teszem hozzá, nem is volt olyan könnyű feladat, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Bartók így ír erről:

„…népi dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb feladatoknak. […] van olyan nehéz, ha nem nehezebb, mint egy nagyszabású eredeti mű megírása.”

Majd így folytatja:

„…nagyon fontos, hogy az a zenei köntös, amelybe a dallamot öltöztetjük, a dallam karakteréből, a dallamban nyíltan vagy burkoltan mutatkozó zenei sajátságokból legyen levezethető, illetve, hogy a dallam és minden hozzáadás elválaszthatatlan egység benyomását keltse.”

Nem hiszem, hogy ezt bárkinek is magyarázni kellene. Ez volt Bartók kora. Mígnem elérkeztünk egy másik nagyon fontos pillanathoz, amely 1972-ben jött el. Ha képletesen szeretnénk ezt megfogalmazni, és továbbvinni a fentebb leírt gondolatot, akkor a népzene ekkor került le a színpadról. Vissza a földre, ahol a fiatalok először vehették valódi, ősi mivoltjában birtokukba ezt az egyedülálló nemzeti kincset. Ez volt a táncházmozgalom hajnala. Azóta nagy utat járt be a népzene, de a bartóki alázat és iránymutatás olyan etalont hozott létre, amit minden ma alkotó zenésznek és zeneszerzőnek követnie kell.

Erre a hétre egy 1985-ös felvételt választottam, amely a IV. Magyar Táncház Találkozó lemezen található. A dal hűen tükrözi az elmondottakat, a népdalból kiindulva keres és talál olyan formát ennek a sorséneknek, amely sérülés nélkül viszi azt tovább. A Gereben együttes játszik.

Írjuk be a keresőbe a következőt: Hajladozik nádszál (Moldva).