2024. március 29., péntek

Az égig érő paszuly című mese feldolgozása

Az égig érő paszuly egy jól ismert, mára már klasszikussá vált tündérmese. Feldolgozása, mesélésének különböző módja létezik. Most azonban egy különleges meseismertetésről szeretnék szólni. Fiatal kolléganőnk, Talpai Zsana óvónő küldött néhány képet az égig érő paszulyról. Ötlete odafigyelést érdemel, ahogy megragadta a pillanatot, az itt és most módszerét figyelembe véve dolgozták fel a mesét a gyerekekkel. Valamikor sokat tanultunk erről a módszerről, majd feledésbe merült. Igen nagy tájékozottságot követel a nevelőtől, hétköznapi nyelven így mondhatnánk: résen kell lennie. (Szőke Anna ajánlása)

Íme, hogyan került sor Az égig érő paszuly feldolgozására:

A gyerekekkel a Föld napjára készültünk. Sok képet, gyerekeknek szóló ismeretterjesztő kisfilmet, rajzfilmet néztünk, elővettük a lexikonokat, beszélgettünk a témáról. Festettünk földet: léggömböt kasíroztunk, majd ráfestettük a kontinenseket. Eszünkbe jutott, hogy mi is ültethetnénk valamit. Olyat szerettem volna választani, ahol figyelhetik a változásokat, észlelhetik napról napra a fejlődést, miközben gondoskodhatnak is a növényről. Így esett a választásunk a babra. A gyerekek kerestek egy vakondtúrást, majd két átlátszó edénybe elültettük az előző nap beáztatott babszemeket. Öt-öt szemet ültettünk, megszámoltuk őket, a földbe tettük, meglocsoltuk, és az ablakpárkányra helyeztük a dobozkákat. A gyerekek mindennap locsolták, és várták a csodát. Nagy öröm volt, amikor láttuk kibújni az első babszemet, majd a másodikat, harmadikat, negyediket, ötödiket. Minden egyes szem kibújt a földből, és elkezdett fejlődni. Mivel az ablakban voltak, elkezdtek kúszni fölfelé. Eszembe jutott Az égig érő paszuly című mese. Elővettük a könyvet, meséltem nekik a mesét, míg ők gyönyörködtek az illusztrációkban. Ötletem egy lépéssel tovább vitt: elkészíthetnénk az ablakban is a mesét! Rajzoltunk, festettünk, vágtunk, ragasztottunk, megalkottuk a mese szereplőit, helyszíneit. Másnap együtt meséltünk, s közben ragasztottuk a helyszíneket, szereplőket az ablaküvegre. Kezdtük a kunyhóval, Jancsival, édesanyával, tehénkével és az öt szem babbal, mígnem eljutottunk a felhőkön keresztül a kastélyig és az óriásig. Jancsit szándékosan a paszuly szárára ragasztottam. Pár nap múlva a gyerekek észrevették, hogy Jancsi valóban mászik fölfelé. (Ahogy fejlődött a növény, Jancsi úgy forgott és mászott a növénnyel együtt.) Ez számomra is nagyon érdekes volt. Két hét alatt a paszuly elérte a palotát. Nagyon szép látvány volt. Az óvodai csoportszobánkból látszottak a felhők, a játszótér és a mese az ablakban.