2024. április 20., szombat

A magyar és szerb nép hőse

A zimonyiak úgy tartják, hogy Hunyadi János a zimonyi vár falai között hunyt el, nem sokkal a nándorfehérvári diadalt követően. A zimonyi vár maradványai a mai napig láthatók, nemrégiben konzerválták azokat, mégpedig az úgynevezett Gárdos hegyen, ahol a Millennium torony (Árpád-torony), vagy ahogy a helyiek hívják: Gárdos-torony áll. A várfalakat tartották Hunyadi, vagy ahogyan a szerb nép hívja, Sibinjanin Janko otthonának, így gyakran a tornyot is az ő tornyaként emlegetik, pedig a toronyhoz semmi köze nem lehetett, már csak azért sem, mert a törökverő hős évszázadokkal a torony felépítése előtt élt.

Hunyadi csupán néhány napig élvezhette európai jelentőségű győzelmét. A nándorfehérvári diadalt követően ugyanis augusztus 11-én jegyzik halálát. Az a pestisjárvány végzett vele, ami a csata után ütötte fel a fejét.

Vakmerősége nyilvánvaló volt, és odaadása is a török megszállókkal szemben. Ez abból is látszik, hogy a ma elfogadott becslés szerint a Nándorfehérvár ellen mintegy 40 000 fős reguláris és 30 000 fős irreguláris erőből álló csapatok indultak, egyesek az össz török haderő számát inkább 50 ezerre teszik. A várat védők létszáma 5000–7000 között volt, Hunyadi mintegy 10 000 fős sereg élén vonult Szegedre, ahol még további 2000 fő csatlakozott hozzá. Kapisztrán János keresztes hadseregének létszáma a legvalószínűbb becslés szerint 30 000–35 000 fő volt. A csata napokig tartott és hatalmas áldozatot követelt. Önfeláldozását és történelmi tetteit a belgrádiak azzal köszönték meg, hogy két utcát is elneveztek róla.

A törökverő hős teljes alakját ábrázoló szobrára azonban éveket kellett várni. A hadvezér emlékének adózó szobor leleplezésére 2019. július 22-én, a nándorfehérvári csata emléknapján került sor Zimonyban, a Duna-parton, mégpedig Áder János, magyar és Aleksandar Vučić, szerb államfő jelenlétében. Ez alkalommal elhangzott, hogy Hunyadi Jánost – Sibinjanin Jankót több nép vallja magáénak, hiszen a magyar hadvezér vlach származású, Romániában született és Szerbiában lett naggyá.

Két éve sokan voltak kíváncsiak a szoborra annak felavatása napján, hiszen mindenki indokoltnak tartotta, hogy a Kalemegdanon, az 1456. július 22-én történt nándorfehérvári diadal emlékére felállított emlékmű mellett, az oly nagy szeretettel emlegetett hadvezér végre teljes alakú szobrot kapjon. Elegáns helyet is szántak neki a Duna-parton, Zimonyból a Duna és a Száva torkolatánál megépített Kalemegdan várat figyelve.

Hunyadi rézből készült alakját éppen a nagy elvárásoknak köszönhetően annak felállítása után számos kritika érte. Szokatlan megformálása, Hunyadi hosszú haja és nagy bajusza miatt képregényhőshöz hasonlították őt. A Hunyadit ilyennek megálmodó Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész az öt méter magas harangtorony kapcsán elmondta, hogy elsősorban Hunyadi János kimagasló szerepét hivatott jelképezni, az akkori Kallixtusz pápától elrendelt déli harangszót, a fölötte lévő kereszt pedig a kereszténységnek a megmaradását és továbbélését kívánja biztosítani. Alakját a művész a magyar Thuróczi-krónika ábrázolásából merítette, amely nem a megszokott, hagyományos, sisakkal való ábrázolást teljesíti ki, hanem nagy hajjal, nagy bajusszal ábrázolja, ugyanis a győzelmen már túl van. Vagyis Hunyadi János ma büszkén tekint a belgrádi várra úgy, ahogy valószínűleg az ütközetből páncélban megjött és megállt a serege előtt: pajzzsal és karddal a kezében.

Alig egy hete, hogy leleplezték a szobrot, valakik elvitték a kardját. A rendőrség azonnali reakciójának köszönhetően azonban gyorsan elfogták az elkövetőket, a kard is előkerült, és hamarosan visszahelyezték azt Hunyadi kezébe.

A magyar nemes, aki egy királyt (Hunyadi Mátyást) adott a népnek, akihez Erdély is szorosan kötődik, szorosan köthető a szerb területekhez is. Sibinjanin Janko fiatalkorában ugyanis Nándorfehérváron volt apród Lazarevics István udvarában. Később a saját vagyonából toborzott serege élén számos hadjáratában szállt szembe az oszmán hadakkal Szerbia területén.

Legnagyobb győzelmére is itt került sor. „Három évvel azután, hogy 1453-ban ledöntötte Bizánc falait, II. Mehmed török szultán végeláthatatlan serege élén megindult Nándorfehérvár ellen. Mindenki tudta, ez a város Szerbia szabadságának végső záloga, és Magyarország főkapuja – hangsúlyozta a szobor leleplezésekor Áder János. Rámutatott, „Hunyadi Jánosban bízott magyar és szerb, olasz és német egyaránt. Az egyetlen hadvezérben, akinek neve Kruševactól Budáig, Rómától Drinápolyig ismert volt.” A minden délben megkonduló – kezdetben csak könyörgésre felszólító, majd a győzelemért hálát adó – harangok immáron 565 éve emlékeztetnek minden európait Hunyadi János és Nándorfehérvár védőinek bátorságára, hősiességére, áldozatvállalására, hitére.

„Sibinjanin Janko, ahogy mi, szerbek ismerjük, vagyis Hunyadi János, magát áldozta fel ezért a területért, a keresztény Európáért, az itt élő népekért és a mi közös történelmünkért. Nincs még egy olyan ember, aki ekkora tűzzel és hittel küzdött a Balkánért, Európáért, és mindannyiunk szabadságáért” – hangsúlyozta a szobor leleplezésekor Aleksandar Vučić, majd hozzátette, a legnagyobb török hódítót, II. Mehmed szultánt kényszerítette menekvésre. A török terjeszkedés akkor hét évtizedre megtorpant. Hunyadi János olyan történelmi személlyé vált, aki összeköti a térség népeit. A szerb államfő rámutatott, Szerbia és Magyarország ma éli Sibinjanin Janko álmát, amiért élt és küzdött, és amiért meghalt. Hiszen azt akarta, hogy közös politikát képviseljen a két nép, együtt küzdjön a közös értékekért, és kiálljanak Szerbia és Magyarország, valamint a szerb és a magyar nép érdekei mellett.

Érdekes, hogy a megemlékezés hagyományának megszervezését éppen egy járvány nehezítette meg. A koronavírus-járvány miatt meghozott óvintézkedések miatt ugyanis a szobornál tavaly csupán a Vajdasági Magyar Szövetség belgrádi helyi szervezete emlékezett meg. Az idén azonban várhatóan megkapja a kellő tiszteletet Hunyadi. Az elmúlt napok, hetek, hónapok politikai eseményei ugyanis arra mutatnak, a szobor ma már több üzenetet hordoz, mint azt a kezdeményezők valaha is gondolták volna. Egyrészt a két ország közti politikai és gazdasági viszonyok egyre mélyülnek, a politikusok a történelmi összefogásra a közös sikerekre sarkallják egymást, miközben Európa vallási örökségének jelentőségét hangsúlyozzák.