2021. szeptember 18., szombat
SZABADKAI HISTÓRIÁK

Árvíz az aluljáróban

Múlt hét péntekén vihar csapott le városunkra. Ennek következtében a vasútállomás melletti aluljáróban nagy mennyiségű víz gyülemlett fel. Ez hosszú évtizedek óta minden nagyobb esőzésnél előfordul. Sőt az aluljárónál felgyülemlett víz miatt Szabadka már a XX. század elején is bekerült az országos napilapokba. A Magyarország című, esténként megjelenő politikai napilap 1916. május 3-ai száma például a következőket írta:
„Szombaton délután a vasúti víztorony a szegedi-uti aluljáró melletti mélyedésben megrepedt és a repedésen át a víztorony vize a szabadba jutott, ahol rövidesen elöntötte az aluljáró egész környékét. A forgalom Szabadka és Palics között egyszerre megszűnt, mert a mély vízben sem a villamosok, sem a bérkocsik nem tudtak közlekedni. Néhány órára a Szegedi-ut lakosai el voltak zárva a várostól. A víztorony repedését hamarosan rendbehozták és a víznek szivattyúk segítségévei történt eltávolítása után a forgalom is helyreállott.”
A hidat 1941 áprilisában felrobbantották. A háború alatt éppen csak annyira került felújításra, hogy elbírja a vasúti közlekedést. A háború befejezése után több, mint egy évtizednek kellett eltelnie, hogy új vasúti híd és aluljáró épüljön a helyébe. A Magyar Szó 1955. március 12-ei száma adta hírül, hogy a szabadkai népbizottság elfogadta az új vasúti híd megépítésének tervét. Az új létesítményt 1958. november 29-én a köztársaság napja alkalmából adták át a forgalomnak. Az aluljárón öt nyílás volt. A két szélső a gyalogosok számára készült, három középső pedig a villamos- és járműközlekedés részére.
Az új aluljáró azonban közel sem volt hibátlan. A Magyar Szó 1963. augusztus 25-ei számában egy olvasói levélben például ezt olvashatjuk:
„Amióta elkészült a fontos és valóban szép vasúti aluljáró, mindkét oldalán kibírhatatlan bűz terjeng. Ugy látszik, erre még nem figyeltek fel a kommunális és egészségügyi szervek, pedig könnyen megszabadíthatnák a környéket ettől a csapástól: csak a szennyvízcsatorna záróbetonlapját kellene úgy megcsinálni, hogy légmentesen zárjon. Reméljük, hogy erre hamarosan sor kerül, és nem tartogatják ezt az illatot a közelben épülő modem szálló [A Patria Hotelről van szó] lakói számára – turisztikai attrakciónak!”

A vasúti aluljáró 1913-ban
A vasúti aluljáró 1913-ban


Emellett az aluljárónál a nagy esőzések alkalmával olyan nagy mennyiségű víz gyülemlett össze, amely a közlekedést is akadályozta. A Magyar Szó 1975. július 2-ai, szerdai számában egy szabadkai felhőszakadás kapcsán a következőket olvashatjuk:
„Hétfőn délután 4 óra tájban hatalmas zivatar vonult végig Szabadkán. A felhőszakadást másodpercemként több mint 15 méter sebességű szél kísérte. Csapadékból 61 liter hullott négyzetméterenként és a víz rövid idő alatt elárasztotta az utcákat, a város alacsonyabban fekvő részeit. A csatornák lefolyói nem tudták elnyelni a sok vizét, így többfelé behatolt az udvarokba, a pincékbe és a lakásokba. Az úttesten haladó gépkocsik kerekei alig látszottak ki a vízből. A nemzetközi út városi szakaszán a vasúti aluljárónál legalább félméteres víz gyülemlett össze és valóságos hullámverés keletkezett. Így a forgalom átterelődött a Majsai úti hídra.”
De nem csak erre az egy szabadkai vasúti átjáróra volt jellemző, hogy gyakran felgyülemlett ott a csapadék. A Magyar Szó 1984. június 9-ei szombati számában például ezt olvashatjuk:
„A csütörtöki záporeső idején az alacsony fekvésű városrészek területét elöntő víz a közlekedésben is zavart okozott. A legnagyobb akadály az E5-ös út városi szakaszán a kórház melletti vasúti aluljárónál keletkezett, ahol a felgyülemlett víz miatt 11 és 13.30 óra között szünetelt a járműfogalom. A gépkocsik ez idő alatt csak a sándori új városnegyedet érintő terelőúton át juthattak ki a nemzetközi útra.
A baja-i és majsai úton a Tesla telepen és más városnegyedekben, ahol nincs megoldva a szennyvíz elvezetése ugyancsak akadályozta az eső a jármű- és a gyalogosforgalmat.”
A régi több, mint százéves probléma pedig, mint ahogy minden nagyobb esőzésnél tapasztaljuk, mind a mai napig velünk maradt.