2021. szeptember 23., csütörtök

Búcsúzás tetőfelújítással

Szakály József atya egy évtizedig szolgált a szabadkai Kertvárosban

Ahogy lapunk is beszámolt róla, a szabadkai Egyházmegyei Hatóság plébániai személycserékről hozott döntést. Ennek értelmében az egyházmegye számos plébániájának élén történt személyi változás. Többek között ft. magiszter Szakály József címzetes prépost, a szabadkai Munkás Jézus templom plébánosa is új megbízást kapott. A topolyai Sarlós Boldogasszony Plébánia plébánosává nevezték ki. Szakály atya több, mit egy évtizedet töltött a kertvárosi plébánia élén, amely alatt kibővítésre és felújításra került a templom épülete, emlékművekkel bővült a plébánia udvara, a miserend pedig a kétnyelvűség jegyében jelentős változásokon esett át, emellett a hívekkel is nagyon jó viszonyt alakított ki. A zentai származású Szakály Józseffel a Szabadkán eltöltött tíz évéről beszélgettünk.

Szakály József atya több mint tíz évvel ezelőtt került Szabadkára a kertvárosi plébánia élére. Elmondása szerint kinevezésekor nagy kihívásként élte meg ezt a megbízást, és félelmekkel telve kezdte meg szolgálatát a Munkás Jézus templomban.

Ft. magiszter Szakály József címzetes prépost, plébános (Fotó: Kertvárosi plébánia)

– 2010. augusztus 22-én kerültem a Kertvárosba. Nagyon féltem ettől a kétnyelvű közösségtől. Zentaiként a magyar nyelv mellett inkább szerbül tudtam valamennyire beszélni, horvátul pedig még annyira sem. Káplán koromban nagyon keveset miséztem horvát nyelven. Ez azt jelentette, hogy a horvát szentmise szövegeit, a horvát liturgikus énekeket szinte egyáltalán nem ismertem. A kétnyelvűség mellett a Kertváros híre, az a fajta igényesség, amely ezt a közösséget jellemzi, szintén megijesztett. A Kertvárost valamelyest már korábbról ismertem, ugyanis második elődöm, Rehák József atya hozzám hasonlóan szintén zentai volt. Nyaranta a szabadsága alatt, amikor otthon pihent Zentán, akkor mindig a Jézus Szíve templomban misézett, ott, ahol én ministráns és kispap voltam. Ő nekünk sokat emlegette a Kertvárost. Így félelmekkel telve jöttem ide, de úgy tapasztaltam, hogy fantasztikus emberek laknak ebben a városrészben. Rehák atya és közvetlen elődöm, Zsellér Attila atya is nagyon jó munkát végeztek, így bizonyos értelemben ő utánuk papként könnyű volt dolgozni, folytatni azt, amit Zsellér atya elkezdett. Az ő személyében egy barátot is kaptam. Különösen jó volt látni azt, hogy attól, hogy én váltottam a plébánia élén, papi barátságunk nem változott, sőt talán elmélyültebbé is vált. Nagy segítség volt számomra, hogy amikor átvettem a plébániát, Zsellér atyát a püspökség egyik gazdasági vezetőjévé nevezték ki. Így sokat tudott segíteni abban, hogy a templom külső és belső felújítását az elmúlt egy évtizedben meg tudtuk valósítani – mesélte a papi szolgálat kezdeteit Szakály József.

A plébános számára, ahogy fentebb is említette, a kétnyelvűség jelentette a legnagyobb kihívást, mégis ő volt az, aki olyan miserendet alakított ki a plébánián, amelynek köszönhetően a katolikus magyar és horvát hívek is anyanyelvükön hallhatták a teljes szentmisét.

– Jó iskola volt számomra az újvidéki káplánság, ahol Sztrikovits János atya volt a főnököm. Ő tanított meg arra, hogy a kétnyelvűség régen működött úgy, hogy egy szentmisén belül váltogattuk a nyelveket, hiszen a magyar hívek értették a szerb-horvát nyelvet, és a horvát hívek is tudtak magyarul, mára viszont ez a helyzet teljesen megváltozott. Sztrikovits atya szépen ránevelt arra, hogy ha csak egy mód van rá, akkor próbáljak meg kétszer szentmisét tartani, kétszer megcsinálni egy-egy szertartást, minden nemzetnek megadni azt, ami jár. Szerencsére egy fantasztikus képviselő-testületet, és kiváló munkatársakat örököltem, akikkel együtt sikerült a szentmisék rendjét is úgy kialakítani, a vasárnapi misék rendjét úgy megváltoztatni, hogy vasárnap három szentmisét tarthassunk, kettőt magyarul és egyet horvátul, hétköznapi ünnepeken pedig külön misézünk magyar és horvát nyelven. Az olyan klasszikus, szabadkai értelemben vett kétnyelvű szentmisék számát, amikor egy misén belül váltogatjuk a nyelveket, minimálisra csökkentettük itt a Kertvárosban. Mindkét nemzet ugyanis így kaphatja meg a maga teljességében egy-egy liturgikus ünnepet – mondta Szakály atya.

Az idén felújított szabadkai Munkás Jézus templom (Fotó: Gergely Árpád)

A hívek gyorsan befogadták új plébánosukat. A jó viszony pedig hamar gyümölcsözőnek bizonyult, amely többek között a templom külső és belső felújításában is megmutatkozott.

– Az itteni hívek nagyon barátságosak. Gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Az a benyomásom támadt, hogy Szabadkának ez a városrésze – a Kertváros, Újváros és Kisradanovác, azok a helyi közösségek, amelyek a plébániához tartoznak – nagyon hasonlítanak Zentára. Nem csak az utcák kialakításában fedezhető fel ez a hasonlóság, hanem az itt lakók mentalitásában is. Ez megkönnyítette, hogy a hívekkel megtaláljuk a közös hangot. A tíz év alatt sok családdal tudtunk baráti viszonyt kialakítani. Nagyon jó munkatársak voltak mellettem, többek között a főkántor úr, Garajszki Attila, aki hallatlan nagy munkát végzett, hiszen mind a magyar, mind a horvát szentmisék és szertartások zenei szolgálatát kiválóan végzi. A hitoktatók, a házvezető, a sekrestyés munkatársak, a képviselő-testület tagjai egytől egyik munkatársak lettek. E testületet meg is tudtuk újítani, új tagokat sikerült beszervezni, és ráadásul fiatalítani is tudtunk. Ők segítségemre voltak abban, hogy pályázatokat kezdjünk el írni, annak érdekében, hogy különböző programokat tudjunk szervezni, vagy éppen a templom karbantartására, felújítására tudjunk pénzeszközöket szerezni. Nagy álmunk valósult meg, amikor felépíthettük a Hunyadi-termet, amely valójában a plébánia épületének meghosszabbítását jelentette. Ez a helyiség nem egyszerűen csak egy hittanterem, hanem egy olyan közösségi tér a plébánián, amely lehetővé teszi, hogy például KÉK-előadásokat tartsunk, tehát felnőtteknek szervezzünk találkozókat. Emellett baráti összejövetelt, keresztelő utáni fogadást tartani vagy akár ezüst, arany lakodalmat is lehet ünnepelni ebben a teremben. Itt otthonra találtak a cserkészek is. Ennek különösen örültem, hogy a cserkészfoglalkozások is kaptak végre egy megfelelő teret. Igaz, jelenleg a járvány miatt a programok jó része szünetel, de elindult egy rezes zenekar szervezése is. Ha a járványügyi helyzet megengedi, akkor ők a plébánia nagyobb ünnepségein játszanak majd. A terem tehát beváltotta mindazokat a reményeket, amelyeket az építéskor hozzá fűztünk – mesélte Szakály József.

A magyar és a horvát hívek is anyanyelvükön hallhatják a szentmiséket a templomban

Az elmúlt egy évtizedben azonban nemcsak a Hunyadi-terem épült fel, hanem például a templom udvara is számos olyan emlékművel gazdagodott, amelyek egy része a magyarságtudatot erősíti, míg más részük az udvar imádságos jellegét domborítja ki. Így megtalálható itt Szent István emlékműve, amely Vékony Lajos keramikus iparművész munkája, vagy a Szűz Mária-emlékmű. A templom udvara ezért egész nap nyitva áll a hívek előtt. A templom történetének legnagyobb beruházása azonban idén a húsvéti ünnepek után kezdődött meg, melynek során a tetőszerkezet és a torony kerül felújításra. Szakály József hangsúlyozta, hogy ezt a felújítást, és a korábbi évek beruházásait a plébánia önerőből nem tudta volna megvalósítani.

– Nagyon hálásak vagyunk mind a Magyar Nemzeti Tanácsnak, mint Magyarország kormányának, hiszen a támogatásuk nélkül, a tetőszerkezet felújítása, ez a hallatlanul nagy beruházás egyáltalán nem valósulhatott volna meg, Magyarország segítsége nélkül a Hunyadi-terem sohasem épülhetett volna fel. Kimondhatatlanul örülünk annak, hogy az anyaország odafigyel ránk, és akár az épületek felújítása kapcsán, akár programok szervezésénél számíthatunk a segítségükre – emelte ki a plébános.

Szakály atya ezentúl a topolyai templomban szolgál

A tetőfelújítás fontos körülménye, hogy abban az évben kerül rá sor, amikor a plébánia épülete építésének kilencvenedik évfordulóját ünnepli. Szakály atya elmondta, hogy a felújítás mellett egy zarándoklattal szerettek volna tisztelegni a templomépítő plébános, Moullion András atya emléke előtt úgy, hogy felkeresik Futakon található síremlékét. A zarándoklat azonban a járványhelyzet miatt még nem kerülhetett megszervezésre. Ez a feladat már az új plébánosra vár. Szakály József ugyanis immár új plébánia élén teljesít szolgálatot.

– Nagy feladat elé állít a püspök úr azzal, hogy a topolyai Sarlós Boldogasszony plébániát és az ottani közösséget bízza rám. Azt a templom iránt megmutatkozó szeretetet, amit itt, a Kertvárosban láttam, azt a fajta igényességet, amit itt tapasztaltam, azt mindenféleképpen szeretném magammal vinni. Emellett azt a fajta barátságot, amit az itteni plébániai közösségben megélhettem, azt a fajta odafigyelést, amit, akár a járvány idején, akár karácsonyi vagy húsvéti időszakban a rászorulók felé tanúsított a közösség, szeretném továbbvinni és alkalmazni Topolyán is. Mi, papok, tulajdonképpen csak vendégek vagyunk a plébánián, a plébánia hívei vannak valójában otthon, ez az ő templomuk, mi, papok jövünk és megyünk. Néha talán segítünk is egymásnak, hogy krisztusibbá váljunk – mondta új megbízatása előtt Szakály József atya.