A gyógyszerésznek két fő feladatköre van a szakmáján belül, a hatástan kitűnő ismerete, azaz tudnia kell azt, hogy melyik hatóanyag hogyan hat, és miként befolyásolja az emberi szervezetet, a másik pedig a gyógyszer-technológia kisujjból való kirázása, s ez nem más, mint a gyógyszerkészítés tudománya/művészete. Bár mindkét fő csapásirányt varázslatosnak tartom, nem titok, a szívemhez legközelebb mégis a gyógyszerkészítés áll, ezen belül is a bőrre kerülő készítmények, kozmetikumok kikeverése. Egy éve sikerült megvédenem a kozmetológiai szakosításom záróakkordjaként szolgáló szakdolgozatomat, melyre emlékezve a következő cikksorozatban elkalauzolom önöket a kenőcskészítés rejtelmes világába. Természetesen olyan ötleteket és recepteket fogok megosztani az olvasóimmal, melyeket otthon, konyhai körülmények között is elkészíthetnek, kipróbálhatnak. Az alapanyagok listáját is úgy válogattam össze, hogy azok könnyen beszerezhetők legyenek különböző bioboltokból, gyógyszertárakból vagy az internet segítségével, különböző webshopokból.
Napozóvaj
Itt a nyár és ez a fránya hőség, melyet mindannyian valahogy próbálunk átvészelni, vagy épp ellenkezőleg, lubickolunk benne. Már több írásomban is említettem a napsugárzás káros hatásait, és hogy mennyire fontos a mindennapi fényvédelem. A téli hónapokban is oda kell rá figyelnünk, nemhogy most, nyáron. Otthoni körülmények között, természetesen, lehetetlen megfelelő minőségű fényvédő terméket előállítani, viszont egy olyan kenőcs elkészítésével nyugodtan megpróbálkozhatunk, amit a fényvédő fölé, napozáshoz kenünk a testünkre, arcunkra. Egy ilyen napozóvajnak funkciója lehet a bőr hidratálása, E-vitamin-tartalma miatt pedig felveheti a harcot az UV-sugarak becsapódása után létrejött szabadgyökökkel is, melyeknek tulajdoníthatjuk valójában a napsugárzás legfőbb káros hatásait. Ezenkívül, mivel kevert kenőcsről (zsírról/vajról) beszélünk, ha azt azután visszük fel a bőrfelületre, miután a fényvédőnk beszívódott, segíteni fogja annak bőrön való megmaradását például egy-egy vízbemenetel után, hiszen a zsírok taszítják a vizet, így növelve a fényvédőnk vízhatlanságát.
No, de hogyan is válasszunk alapanyagokat a kenőcsünk elkészítéséhez? Mindenképp javasolom a kakaó és a mangóvaj használatát, esetleg kiegészítve folyékony társaikkal olíva-, tökmag-, lenmag- és hidegen sajtolt napraforgóolajjal. A vajaknak és olajoknak az arányát az alapján válasszuk ki, hogy milyen állagú kenőcsöt szeretnénk kapni az eljárás végén. Ha csak olajakkal dolgoznánk, mégis egy félszilárd vagy szilárd termék elkészítése a célunk, akkor az olajokhoz olvasszunk hozzá egy kis méhviaszt is, mely nemcsak a készítmény állagát fogja sűríteni, de növeli az előbb említett vízhatlanító hatását is a napozóvajnak. Alapanyaga válogatja, de biztos sikert fogunk elérni, ha 40% vaj keveréket olvasztunk össze 40% olajjal és 15-18% méhviasszal.
Pont úgy, mint a csokoládé esetében (melynek nagy százaléka épp kakaóvaj), az összeválogatott olajakat, vajakat és viaszt érdemes vízgőz felett összeolvasztani, és elkerülni azt, hogy a keverék direkt hőt kapjon. Ezek a lipidek már 40–60 °C-on képesek folyékony halmazállapotot felvenni, tehát semmi szükség arra, hogy több száz fokon olvasszuk meg őket, így degradálva a bennük található, a bőr számára értékes hatóanyagokat, vitaminokat. Miután a keverékünk összeolvadt, vegyük le a vízfürdőről, és lassan kevergetve várjuk meg, hogy elkezdjen visszaszilárdulni. Abban a pillanatban, amikor meglátjuk az edény szélén az első szilárduló pontokat, adjunk az oldathoz patikában kapható, 2–5%-os E-vitamint. A tokoferolok zsírban oldódó, könnyen beszerezhető antioxidánsok. Ezek az anyagok, mint már említettem, semlegesítik a bőrben keletkező káros anyagokat, ugyanakkor megvédik a terméket az esetleges megromlástól/avasodástól is. A lehűlt keveréket ezután csomagoljuk jól zárható tégelyekbe, melyek, lehetőség szerint, nem engedik át a fényt. Használatig pedig tartsuk a házi napozóvajunkat hűtőszekrényben, megfelelő felirattal, azaz szignatúrával ellátva.
Napozás utáni bőrnyugtató krém
Elkészült tehát az a termék, melyet napozás előtt, illetve közben használhatunk. De mi történik akkor, ha beütött a baj, azaz egy kicsit leégtünk? Erre is van egy jó receptem. Technológiailag egy kicsit összetettebb készítményről fogok most írni, a krémekről. Mi a fő különbség a kenőcsök és a krémek között? A kenőcsök csak zsírokból állnak (pont úgy, mint a napozóvaj esetén), a krémek pedig egyaránt vizes és zsíros fázisból állnak. Azt tudjuk, hogy víz és az olaj nem keveredik egymással. Akkor viszont, hogy fogjuk megoldani, hogy elkészüljön a krémünk? Emulgeálószerekkel. Az emulgeálószerek csökkentik a két, egymással nem keveredő fázisok felületi feszültségét, így előidézve azok egymással való keveredését. Pont, mint a majonéz esetében. Aki már készített majonézt, az tudja, hogy három fő komponensből áll ez az étel, citromléből – mely képviseli a vizes fázist – olajból és tojássárgájából. Az is ismeretes, hogy akinek magas a koleszterinszint a vérében, kerülnie kell a túlzott tojásfogyasztást, hiszen a tojássárgája telis-tele van koleszterinnel. Ezt használjuk ki majonézkészítés során, hiszen a kolereszterin kiváló emulgeálószer, mely elősegíti a citromlé és a hozzákevert olaj elegyedését. Hasonló elven készü a napozás utáni, bőrnyugtató krémünk is.
Vizes fázisként használhatunk egyszerű desztillált vizet, de ki is válthatjuk a víz egy részét bőrnyugtató aloégéllel vagy patikában kapható panthenol oldattal. A panthenol egy B-vitamin-szerűség, mely nyugtatja, hámosítja és hidratálja a bőrt. Zsíros fázisként megint a kreativitásunk szab csak határt, hogy miket használunk. Ha folyékonyabb, tejesebb (losion) állagú terméket szeretnénk kapni, használjunk csak növényi olajokat a formula megalkotásakor, de ha sűrűbb, félig szilárd krémre fájna a fogunk, akkor tegyünk hozzá vajakat, vagy a fent említett méhviaszt. Megvan tehát a két fázisunk, de mégis milyen emulgeálószert válasszunk? Az interneten már beszerezhetők emulgeálóviaszok is, melyeket felolvasztva könnyen kaphatunk krémeket. Ezekhez a késztermékekhez utasítást is kapunk a víz:olaj:emulálószer arányainak kiválasztásához. Viszont ha jóban vagyunk a patikusunkkal, nyugodtan kérdezzünk rá, hogy vásárolhatunk-e tőle vegytiszta kolereszterint. Ilyen esetben 50% vizes részt melegítenénk 40% zsíros fázissal, melyhez 5-7% koleszterint adnánk. A két részt (vizes illetve zsíros+koleszterin), külön-külön kell megmelegíteni vízgőz felett, és amikor mindkét fázis elérte a 60-70 °C-ot, botmixer vagy turmix segítségével addig kell keverni, amíg ki nem alakul az emulzió, illetve amíg az ki nem hűl. Kihűlés után érdemes a krémhez keverni az antioxidáns szereket, úgy, mint E- vagy C-vitamin-oldat (2-3%). Ilyen formában a panthenolos krémünk 2-4 hétig eláll hűtőszekrényben, ám ha szeretnénk meghosszabbítani eltarthatóságát, akkor keverjünk a vizes fázishoz 0,1-1%-os, boltokban kapható tartósítószert is. Aki még profibb terméket készítene el otthonában, az a vizes oldathoz szintúgy feloldhat 0,5-1% citromsavat is. Miért? A bőrünk savas közegben érzi jól magát. Enyhe savas pH-n képes leginkább küzdeni a patogén baktériumok ellen, illetve savas közegben bomlik le a legkevesebb kollagén is a bőr különböző rétegeiben. Bár a növényi olajokban található szabad zsírsavak általában kellő mennyiségben el tudják savasítani a krémeket, aki biztosra akar menni, kis mennyiségű citromsav segítségével be tudja biztosítani magát. Ezenkívül a citromsav képes megkötni különböző fém ionokat is, ezáltal még jobban meghosszabbítva a termék eltarthatóságát.
Remélem, élvezték kalandomat a „krémfőzés világában”. Tartsanak velem legközelebb is, amikor különböző célokra szánt, otthon is könnyen elkészíthető, mégis szinte profi arcmaszkok elkészítéséhez fogok ötleteket adni.
(Ez a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp nem helyettesítheti a szakmai konzultációt. )
