2024. április 20., szombat
EGY GYAKORLÓ APA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Sátánfajzat és lezser lurkó

Júniusi kánikula. Hajnali fél ötkor meglegyint a levegő, végre lehűlt egy kicsit, indulhat a szellőztetés, a gyerkőcök még az igazak álmát alusszák. Megnyitom az ablakokat náluk is, hogy a huzat lehűtse a lakást a nyár újabb támadása előtt. Jó mélyen alszanak, eszük ágában sincs még ilyenkor otthagyni az álmok birodalmát. Elérkezett a nyári szünidő, lehet végre lustálkodni, a suli őszre majd visszavárja a manókat.
Előd viszont az előbb indult a suliba, ott tartják ugyanis az érettségi vizsgát, még két nap, és ő végleg elbúcsúzik az általános iskolától, és ezzel lezárul a gyermekkor gondtalan időszaka. A nagyfiú eldöntötte, gimnáziumban szeretné folytatni tanulmányait, mert még nem tudja pontosan, mivel szeretne foglalkozni később, a tanulás meg számára nem jelent gondot, a Vuk-diploma pedig ott nyugszik a tarsolyában. Előd nem egy idegeskedős típus, gyakran kiakadtam a múltban, mikor túl lazán fogta fel a tanulást, de aztán valahogyan mindig sikerült neki minden. És nem csak a tanulással van így, mindennel. Ha oda kell érni valahova, az utolsó pillanatban indul, de soha sem siet, és mindig odaér mindenhova. Úgy tűnik, örökölt valamit az anyja székely felmenőinek lazaságából.

A tanév vége felé egy régen várt vendég érkezett hozzánk, aki gyorsan családtaggá vált. Marciról van szó, a fekete kis ördögről, aki egy kiscica képében jött otthonunkba. A kis démont egy munkatársunktól (hálás köszönet, na majd...) kaptuk ajándékba, mivel a cicája megellett, és a kis kandúrnak otthont kellett találni. A gyerkőcök már nagyon régen szerettek volna egy kiscicát, és lám, beteljesülhetett kívánságuk... A kis sátánfajzat egy skatulyában érkezett, a kezdetleges riadtság után nagyon gyorsan adaptálódott, utána már csak nekünk kellett megszokni a bolondóráit, amit naponta többször produkál. Májki és Kata minden istennyilát kitalálnak, skateboardra állítják, és ezen megrepítik az egyik szobából a másikba, és tűri a kis dög, aztán bunkert készítenek neki, labdáznak vele, a kis vacak meg ugrál, mint a bakkecske. Az utóbbi egy hétben pedig sikeresen levadássza a betévedt legyeket, először meg is kóstolta a zsákmányát, de nem jött be neki, marad játékszernek. A boltban vásárolt macskakaját megeszi, de inkább a mi ennivalónkat részesíti előnyben, főként a húslevest és a paprikást lefetyeli előszeretettel, hát ha még becsúszik egy kis husi is...
Marci kiválasztotta gazdiját is, idővel Előd lett a kedvence, úgy tűnik kedveli a lezserségét. Nála alszik, és ha elmegy, akkor lefekszik az ágyára ... persze nem egy búsulós típus, a két kicsi gyorsan előszedi, és kezdődhet a játék, határok nélkül.