2024. április 18., csütörtök
Volt egyszer egy Újvidék 249.

Hogyan nézett ki Újvidék 1898-ban?

(Második rész)
Az, ami a századfordulós Újvidéken még jelentősnek és érdekesnek volt mondható, az minden bizonnyal a gazdasági és a társadalmi élet. Így, a Magyarország és a Nagyvilág című képes folyóirat sem szalasztotta el, hogy a város bemutatásánál ezeket a témákat is bemutassa olvasóinak, nemcsak Magyarországon, hanem a Monarchia egész területén. A társadalmi élet bemutatásánál rögtön szembetűnik, hogy a város többvallásúsága, jellegzetességnek számított.

Bemutatták így a különböző templomokat és imaházakat, amelyek közül – mai szemmel – a régi zsinagóga épülete külön figyelmet érdemel, mert ma már a helyén lévő épület tervezőjének hírneve, és az új zsinagóga impozáns épülete uralja a köztudatot, a régi pedig egyre ritkábban kerül szemünk elé, hiszen felvételek is ritkán készültek a régi zsinagógáról. A cikk írója fontosnak tartotta, hogy a kiemelkedő egyházi egyéniségek fényképei és életrajzai is megjelenjenek. A felekezetek közötti jó viszony fenntartását, különben Flatt Viktor főispán is fontosnak tartotta kiemelni székfoglalójában. Újvidék társadalmi életének igazi, kiemelkedő alakja azonban Petzy Popovits István volt, akinek polgármesterkedése 1884-ben vette kezdetét, és az egyik legsikeresebb polgármesterként tartják számon a történészek.

Minden esetre a Magyarország és a Nagyvilág számára „ideális” polgármesternek bizonyult, és a „közügyek élharcosaként” tartották számon, mert véleményük szerint: „Nehéz helyzetét páratlan szelídséggel és okossággal igyekszik legyőzni. A nemzetiségi vidékek középpontjában az ő erős keze tudott a sok követelésnek és kívánalomnak egy arany középutat találni, amellyel meg tudta nyerni őket és kibékíteni velük a magyarságot a közös hazának. Sok évi működése alatt fejlődött Újvidék naggyá, erőssé, nyert közgazdasági és társadalmi téren, emellett középületeket is áldozott a közjó érdekében. Mindez elválaszthatatlanul fűződik nevéhez”. Ő maga 1845-ben született Újvidéken, ahol tanulmányait is megkezdte. Jogot Budapesten és Gráczban (Graz) tanult. Hivatali pályáját a magyar kir. honvéd főhaditörvényszéknél kezdte, majd segédfogalmazó volt a pénzügyminisztériumban. Családi okok miatt tért vissza Újvidékre és vette át a családi birtok vezetését. 1877-ben Újvidék város gazdasági tanácsnoka lett. 1878-ban segédpolgármesternek, majd 1884-ben polgármesterré választották.

Érdemeiért királyi tanácsosi rangot is kapott, többször volt miniszteri megbízott és küldött, többek között a görög keleti egyház ügyét intéző bizottság titkáraként is működött. A városlakók között arról is híres volt, hogy szívesen hallgatott zenét, és énekelt. Érdekes egyéniségnek számított az újvidéki előkelőségek között Mészáros Gáspár is, aki polgármester helyettes volt, de ő is mint Petzy Popovits polgármester, végigjárta a hivatali „szamárlétrát”. Gyakorló ügyvédként került Eszékről Újvidékre, ahol letelepedett. Volt árvaszéki ülnök és községi bíró. 1884-ben gazdasági tanácsnokként, a város gazdasági kérdéseinek szakértőjeként vezette ezt a városi hivatalt. A városi igazgatás elválaszthatatlan részévé vált az akkor még városi kapitányként működő Demetrovits Vladimir, aki pályáját szintén Újvidéken kezdte meg. Joggyakornokként működött az újvidéki bíróságon, majd városi aljegyzővé lépett elő, onnan főjegyzői állásba lépett.

Az állami anyakönyvezés bevezetésekor, őt nevezték ki a városi anyakönyvi hivatal élére. Tehát a város, állami anyakönyvi hivatalában tett első bejegyzéseket is ő írta alá. A főkapitány helyettesi posztról nevezték ki 1896-ban városi főkapitánynak, aki különös magabiztossággal intézte a város közbiztonsági és köztisztasági ügyeit. Újvidék társadalmát azonban nemcsak a felekezeti elöljárók és városi tisztségviselők képezték, hanem az újvidéki iskolák igazgatói, kiemelkedő tanárai is. Így került a folyóiratba Pusibrk Vazul, a görögkeleti szerb gimnázium, Városy Tivadar a katolikus főgimnázium, Bruck Ferenc, a kereskedelmi iskola igazgatói, és talán a legérdekesebb pedagógus egyéniség, Dr. Pacséri Károly, aki főúri nevelőként vált tanügyi tekintéllyé, aminek segítségével, bejárta Németországot, Olaszországot és Ausztriát, a balkáni államok közül, pedig Szerbiát és Romániát. Újvidéken tanfelügyelőként tevékenykedett, pedagógia és kultúrtörténeti cikkeivel vált pedagógia tekintéllyé, és került kiemelkedő újvidéki polgárként bemutatásra. Velük azonban, nem zárult le a tekintélynek örvendő újvidékiek sora.