2021. szeptember 27., hétfő
KAJAK-KENU

Állóvizet Zentának!

Gere Katalin és Fehér Csaba a junior-Eb-ről és a Tiszavirág Kajakklub nagyratörő terveiről

Egyedüli vajdasági magyarként vett részt Gere Katalin a június végén Poznańban zajló junior- és U23-as kajak-kenu Eb-n, ahol két számban is indult, és ha a legfiatalabb juniorokat külön díjaznák, dobogós lett volna. Mint Fehér Csaba, a zentai klubot és versenyzőinek útját több mint tíz éve egyengető edző rámutatott, a helyi fiatal tehetségek annak ellenére tudják megállni a helyüket nemzetközi szinten, hogy Zentán nincs lehetőség versenykörülmények megteremtésére – azon dolgozik viszont, hogy ez hamarosan változzon.

A 16 éves zentai gimnazista eddigi legkomolyabb nemzetközi tornájára utazott el, még ha a rendszeres vírustesztelés, a különleges szabályok és a közel egynapos buszozás okán nem is tehette olyan nyugodt körülmények között, mint békeidőben. Viszont ha már ott volt, négy nap alatt ötször is vízre vitte kajakját, hiszen számában, az 500 méteren egyéniben és négyesben is kivívta az indulás jogát.

– A szerbiai kupa helyett ezúttal egy külön szétlövésjellegű versenyen dőlt el a kvalifikáció, amit megnyertem, így bekerültem a négyes csapatba, és egyéniben is én indulhattam – kezdte Gere Kata, aki egyesben a B döntő második helyéig jutott, vagyis összességében a tizenegyedik legjobb lett. – A 2005-ben születettek közül viszont csak egy olasz lány előzött meg. Úgy éreztem, hogy a három egyéni futamom közül az utolsó sikerült legjobban, még ha a leggyorsabb időt nem is ott értem el. Az sem okozott gondot, hogy a két döntőm egy órán belül rajtolt, megkönnyebbülten jöttem le a vízről. Most az a cél, hogy ezt építsük tovább, és lemenjek végre két perc alá – mondta annak fényében, hogy Poznańban csak 66 ezredmásodperccel marad el ettől az áttöréstől.

Mivel a négyes a torna előtt állt össze, csak néhány napot tölthettek közös gyakorlással a lányok. A Bacelj, Pešić, Gere, Stanojev kvartett végül így is bejutott a döntőbe, ott viszont technikai okokból nem jött össze a jó eredmény.

– Előzőleg azt beszéltük Csabával, hogy a négyesre fókuszálunk, és az egyest tapasztalatszerzésre használom, végül mégis utóbbi sikerült jobban. Nálunk két 16 éves is került a csapatba, a mezőny többségét azonban 17-18 évesek alkották, így biztosan voltak nálunk összeszokottabb négyesek is – mutatott rá Kata.

A 2020-as évet nehéz volt átvészelni, a tavaszi bezárások alatt Fehér Csaba otthon végezhető feladatokkal igyekezett motiválni és valamennyire edzésben tartani a sportolóit. Az őszi országos és vajdasági összevont bajnokságot azért így is megrendezték, ahol a legfiatalabbak, a kadétok között a zentai klub lett Szerbia legjobbja (ebben rendszeresen az élmezőny tagjai), de minden korosztályt összevetve is a negyedik helyen zártak.

Lelkesítőek ugyan ezek a sikerek, és komoly visszaigazolást jelentenek az eddig elvégzett munka minőségéről, ám a zentaiak olyan hendikeppel indulnak minden versenyre, amiről viszonylag kevés szó esik a nyilvánosságban. Csaba azonban eltökélt abban, hogy ezen változtasson: a Tisza közelsége ugyan elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a kajaksport felfejlődjön Zentán, ám a klub és a tagjai által képviselt szinten ez már kevés.

– A nemzetközi versenyeket épített, állóvizes pályán rendezik, így azok, akik ilyen körülmények között készülhetnek, egy lépéssel mindig előrébb járnak, nekik már nem kell időt szánniuk arra, hogy megszokják a vizet – magyarázta Kata. – Állóvízben könnyebb megakasztani a lapátot, ezáltal gördülékenyebben halad a hajó.

A folyó szeszélyessége miatt az edzéskörülmények olykor annyira tarthatatlanok, hogy az edző is nehezen tudja palástolni érzéseit.

– A Tisza nagyon szép dolog, de idén februártól június közepéig mégis utáltuk, és ez minden évben így megy. Folyamatosan áradt, örvényes volt, hozta a törmeléket, és nincs alternatívánk hova menekülni ezek elől – bosszankodott Csaba. – E négy hónap során én is nehezen tudtam pozitív maradni, olykor már szinte undorral szálltam be a motoros hajóba az edzések során, mert tudtam, hogy nem vagyok képes megoldani a problémát és megállítani a Tiszát. Ennek az eredményekben is megvan a nyoma: idén több versenyzőnk is csak egy hajszállal csúszott le arról, hogy bekerüljön a válogatottba, és ez azon múlt, hogy nem érezték megfelelően a vizet. A legkisebbek felkészüléséhez még jó a Tisza, de amikor valaki már az országos mezőny elejéhez közelít, akkor ez hatalmas hátrány, az egyhetes palánkai edzőtábor itt már nem elég. Olyan ez, mint amikor az atlétikában a világon használt mondóborítás helyett valaki még mindig salakon vagy homokon fut, vagy mintha a kézilabdázók a fedett csarnok helyett szabadtéren, az aszfalton készülnének. Nem lehetetlen megoldani, de közel sem ideális.

Az edző elmondta, Szerbiában minden komoly klubnak rendelkezésére áll legalább egy kis búvóhely, ahol nem zavarja a sportolókat a sodrás. A zentaiak legközelebb Szanádnál találnak ilyet, ahol a Tisza a meanderben kettéválik, és megkerül még egy kis szigetet is.

– Az ott szinte állóvíz, sekély, és körbe lehet evezni. Tökéletes körülmények, csak egy gond van vele: 6 kilométerre található tőlünk, így egész odáig föl kell evezni, hogy megkezdjük az edzést. Ha 4 kilométerrel közelebb feküdne, akkor ez még megvalósítható is lenne.
Csabánál idén telt be a pohár, és eldöntötte, minden szálat megmozgat majd annak érdekében, hogy rövid időn belül az ő tanítványai is megfelelő feltételek mellett készülhessenek, azaz létesüljön Zentán vagy közvetlen közelében egy 1000 méter hosszú, 20-30 méter széles és legalább 2-3 méter mély állóvíz, amit az üdülők és a horgászok mellett ők is használhatnának. Bár merész és költséges tervnek tűnik, az edző fejében már formálódik a terv.

– Pályázati forrásokat keresünk, és már találkoztunk olyan képviselőkkel, akik nyitottak lehetnek erre. Az engedélyeztetést is meg kell oldanunk, de van a környéken erre alkalmas rész, nem feltétlenül kell nekünk olyan épített pálya, mint a Maty-ér. Eldöntöttem, minden fórumot kihasználok majd, hogy nyomatékosítsam ezen igényünket. Ha kell, saját kézzel fogjuk kiásni, és teleköpködjük vagy telepisiljük, hogy legyen benne víz! – színezte ki gondolatmenetét fantáziadús fiatal tanítványa segítségével az edző.

A javuló tréninglehetőségek pedig nemcsak a fiatalok jobb kiképzését, hanem megtartását is segítené. Persze minden sportban természetes folyamat, hogy a kor előrehaladtával egyre többen lemorzsolódnak a korábbi lelkes érdeklődők közül, de Csaba büszkén újságolja, hogy az észak-vajdasági népességfogyásnak a zentai kajakklub népszerűségére nincs hatása. Sőt, itt a legfőbb ideje a gyarapodásnak.

– Mi vagyunk erre az ellenpélda, hiszen nálunk évek óta túljelentkezés van. Még tavaly, a koronás időszakban is 35 gyerek jelentkezett a 15 fős kajakcsoportunkba, így sajnos sokaknak azt kellett mondanom, hogy már nincs hely. Szeretnénk egy komoly eszköz- és utánpótlásbázist felépíteni, hogy napi szinten 30–50 minikajakos lehessen a vízen – ők a 11-12 éves korosztály, a nagyobb létszám pedig könnyebben tudná magából kitermelni a sikeres juniorokat és később a felnőtteket.

A Tiszavirág Kajakklub számára Szerbia két legerősebb egyesülete, a palánkai és a šabaci jelenti a megugrandó szintet, ahol egy 80–100 fős versenyzői gárdával 5–7 edző foglalkozik. Csaba sokáig egyedül vitte a klubot, de már érkezik némi erősítés.
Katára még biztosan vár két év a juniorok között, de számára is közeleg a döntés, hogy komolyabbra fordítja-e sportolói karrierjét. A klubnak tulajdonképpen azt kell elérnie a pályaválasztás előtt álló fiataloknál, hogy ne a továbbtanulás helyszíne döntsön a kajakozás folytatásáról, hanem fordítva, a sport szeretete, a helyi klubtól kapott lehetőségek és eredmények bírják őket maradásra.

– Addig mindenképp csinálni akarom, amíg megvan bennem a sport iránti szeretet – nagyon remélem, nem fog elmúlni – mondta Kata, aki egyelőre óvatos a távlati kilátásai kapcsán, mint 16 éves korunkban mindannyian voltunk. De nincs is ideje ezen gondolkodni, hiszen nyár végén ismét országos bajnokság, ezt követően talán még a portugáliai vb szűkös keretébe is beválogatja a szövetség, majd pedig jön az Olimpiai Reménységek Versenye a csehországi Račicében, amire a legjobban készül, hiszen az ő életkorában ez számít a legfontosabb erőfelmérőnek, komoly nemzetközi mezőnnyel.

– Vízválasztó lesz ez a két év számára – helyeselt az edző. – Itt kell eldöntenie, hogy lát-e ebben komoly felnőttkarriert, az igazán kemény része ugyanis csak ott kezdődik. Valószínűleg lesznek még addig komoly nemzetközi eredményei is, amelyek megerősítést adhatnak a folytatásra, aztán 19 éves kortól léphet majd fel az U23-asok közé. Akadnak persze kivételek, Janics Natasa és Kammerer Zoltán például már juniorként is olimpián döntőztek, de a felnőttek közé való idő előtti fellépéshez igazán komoly eredmények kellenek.

– Ahhoz pedig kell az állóvizes pálya! – zárta mintegy sürgetőleg a beszélgetést Kata.