2021. szeptember 28., kedd

A demográfia útvesztői között

Az ENSZ 1989-ben nyilvánította a népesedés világnapjává július 11-ét, amelynek elsődleges célja felhívni az emberek figyelmét a globális népességnövekedés mértékére és az ezzel járó problémákra. Az ENSZ legfrissebb számításai alapján 1987 óta a bolygó népessége 2,8 milliárd fővel emelkedett és a tavalyi évben megközelítette a 7,8 milliárdot. Míg a fejlettebbnek számító országok az alacsony termékenységgel, a társadalom gyorsuló öregedésével, az ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos problémákkal küzdenek, addig a fejletlenebb államokban az élelmiszerhiány, a szegénység, az oktatás hiánya, a munkanélküliség, az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosításának hiánya jelent kihívást. A világszervezet előrelátásai szerint a jövőben továbbra is gyarapodni fog a Föld népessége, viszont nem rohamos ütemben. Az 1950. évben jegyzett 2,5 milliárdos érték megkétszereződéséhez harminchét esztendőnek kellett eltelnie, ezt követően pedig az 1987-es, 5 milliárd fős népesség várhatóan hetven év után, 2057-re 10 milliárdra növekszik majd. Az előrejelzés legtávolabbi évében, 2100-ban előreláthatólag 10,9 milliárd ember fog a Földön élni. A népesség-előrejelzések fontos információkkal szolgálnak, amelyek lehetővé teszik a közeljövőre való fenntartható fejlődési célok elérését. Az elmúlt évszázadokra visszatekintve a népesség egyre gyorsuló ütemben növekedett, a múlt század közepétől pedig robbanásszerűen megemelkedett. Ez azzal magyarázható, hogy a fejlődő országokban és régiókban is végbement az a demográfiai átmenet, ami a fejlett országokban már a 19. század végén, illetve a 20. század folyamán lezajlott, vagyis rendkívüli mértékben javultak a halandósági viszonyok, ezzel együtt pedig a várható élettartam is megnövekedett. Ezen időszakban a termékenység csökkent, a halandóság viszont javult, ennek köszönhetően pedig az emberek várható élettartama megnövekedett, s mindez jelentős népességgyarapodást eredményezett. Ennek ellenére az egyes országok népességfejlődése eltérő, ugyanis a demográfiai átmenetek mindenhol más szakaszban járnak.

(Illusztráció - Pixabay.com)

Szerbiára leszűkítve a demográfiai állapotokat, azt mondhatjuk el, hogy a történelem során ezeken a területeken folyamatos volt a migráció. Az ezt kiváltó tényezők többek között a háborús konfliktusok, a gazdasági válság és más szempontok is. A Köztársasági Statisztikai Intézet legfrissebb adatai azt mutatják, hogy az idei év márciusi és áprilisi halandósági aránya májusban lecsökkent, amikor 10 525 személy hunyt el, amely kétezerrel kevesebb, mint az azt megelőző hónapokban. Első látásra ez az adat bizakodásra adhat okot, azonban a valóság az, hogy még ez a szám is négyszerese a tavalyi és az azt megelőző évhez viszonyítva. A másik oldalról tekintve a dolgok állását az adatok szerint május hónapban 4762 újszülött látta meg a napvilágot, valamennyivel többen, mint áprilisban, viszont megint csak elszomorító, hogy 2,7 százalékkal kevesebben, mint a tavalyi esztendő ugyanezen hónapjában és 13 százalékkal kevesebben, mint 2019 azonos időszakában. A szakértők továbbra sem biztatnak semmi jóval, ugyanis, ha az idei évben tapasztalható eddigi folyamatok megmaradnak, akkor az év végén az elhunytak és az újszülöttek közötti különbség elérheti a 80 ezret is. Ennek a negatív folyamatnak a megállítása nem egyszerű és nem is változtatható meg rövid időn belül. Számos tényező is szerepet játszik a nagyobb gyermekvállalás megakadályozásában, amelyek mélyen gyökerező társadalmi problémákra mutatnak rá. A nők szerepe ilyen téren kiemelhető, ugyanis a munkavállalásnál példának okáért a munkaadók olyan kérdéseket tesznek fel a jelölteknek, mint a házasság és a gyerekvállalás, amelyet lényeges szempontnak tekintenek. Emellett megeshet, hogy a nő, mikor visszatér a szülési szabadságról, alacsonyabb fizetést kap, vagy akár a munkáját is elveszítheti. Ezek a szempontok, valamint az ezektől való félelem is hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre több család egy, vagy két gyermeket vállal, amely nem elegendő a természetes szaporulat megnöveléséhez. A gazdasági és mentalitásbéli szempontok miatt bekövetkező nagy méretű elvándorlás szintén megoldásra váró probléma, amely megváltoztatásához szintén nagy társadalmi fordulatokra lenne szükség. Ezekre a folyamatokra érthető módon nem lehetséges rövid időn belül megoldást találni, csupán fokozatos munkával, közös erőfeszítéssel, a felfogás megváltoztatásával, különféle családi és egyéb támogatásokkal lehet a negatív tendenciák enyhítését és talán a végső megoldást is elérni.