Június 18-án és 19-én tartották meg a párizsi Magyar Kulturális Intézetben Boldizsár Ildikó meseterapeuta előadás-sorozatát. Előzetes regisztrációval virtuálisan is lehetett csatlakozni, így Indiától Kanadáig nagyszámú érdeklődő nyerhetett betekintést a mesék világába. A pénteki előadás inkább pszichológusoknak szólt, míg a szombati alkalmon a pedagógusok, tanárok és tanítók hallhattak a munkájukhoz szorosabban kötődő ismereteket a mesék szerepével, alkalmazási lehetőségével kapcsolatban.
Boldizsár Ildikó módszerének fontos eleme a rend, legyen szó kicsi gyerektől az idősekig. Bármilyen helyzetbe kerül az ember, ha a mesék üzeneteit magunkévá tesszük, akkor elősegítik, hogy rendezetten legyünk jelen a saját életünkben, és ezt a rendezettséget át tudjuk azoknak adni, akik ránk vannak bízva. A meseterápia módszere és a mesék alkalmazási lehetőségei nem kötődnek szorosan a kisgyerekkorhoz, minden életkorban és élethelyzetben megtalálhatjuk azt a mesét, amely segít bennünket a fejlődésben.
Az Életfordulók meséi című előadás első másfél órája arra fókuszált, hogy milyen lehetőségeket ad a mese mindazok számára, akik gyerekekkel, felnőttekkel vagy segítségre szorulókkal dolgoznak, a második rész pedig a mesék alkalmazására a nyelvtanításban, egymás kultúrájának megismerésére, a praktikus ötleteket is kiemelve:
– A meséknek mindig van egy tükörfunkciójuk, aminek az a lényege, hogy minden történetben megpillanthatjuk önmagunkat. Ez még nem pedagógiai vagy terápiás lehetőség a mesék használatára. Hallunk egy mesét, és feltesszük a kérdést, hogy hol vagyok én ebben a történetben. Nekem ez a történet mit mutat saját magamról? Ha kikerülünk egy nehéz helyzetből, akkor azt igyekszünk gyorsan elfelejteni, vagy pedig a tapasztalatainkat, amelyekre szert tettünk ebben a helyzetben, belefűzzük a további életünkbe, és képesek leszünk másképp élni.
Minden mese konfliktusra épül, és minden mesében fejlődik valaki
– A mesék legalapvetőbb funkciója, amikor semmit sem csinálunk, csak egyszerűen önmagunkra vonatkoztatjuk a történetet. Ha megnézzük, hogy hol vagyunk ebben a mesében, melyik helyszínen pillantjuk meg saját magunkat, akkor olyan dolgokat tudhatunk meg önmagunkról, amit talán nem is gondoltunk volna. Nagyon drámai pillanatok voltak, amikor valaki a Hófehérke című mesével kapcsolatban az üvegkoporsóban fekve pillantotta meg magát. Vagy A világszép nádszálkisasszony című mese kapcsán valaki egyszer csak a torkához kapott, hogy te jó ég, én ott vagyok bezárva egy nádszálba, és mindjárt megfulladok! Mindkét helyzet az életből való kivonódást jelenti, és ez nagyon ismert helyzet lehet most, ebben az elmúlt másfél évben nagyon sokan éltünk bezárva, mozdulatlanul. Egy mesében biztos, hogy van nyolc-tíz helyszín, nagyon sok helyen láthatjuk magunkat. Például a Hamupipőke mese kapcsán nagyon sokat elárul rólunk, hogy hol látjuk magunkat. Úgy látjuk magunkat, mint aki ott válogatja a hamuban a lencsét, koszosan, szutykosan, és csak ábrándozik arról, hogy élhetne egy jobb életet is, vagy éppen ott látja magát, hogy menekül a királyfi elől, aki csak vele táncolt egész éjjel, vagy ott, ahol az édesanyja sírjánál zokog? Ezek nagyon pontosan megmutatják, hogy mivel van aktuálisan dolgunk. Hogy a feladatainkkal végezve végre valami örömforráshoz juttassuk magunkat, vagy stabilizálódjunk egy kapcsolatban, vagy éppen egy gyászmunkát kell még elvégeznünk. A helyszínek szimbolikája azt jelenti, hogy az egyes helyszínek milyen lélektani állapotokat ábrázolnak, vagy segítenek megérteni. Minden mese egy-egy rejtély, titokcsatorna és iránytű. Szimbolikus nyelven üzennek, és nem a mese értelme a lényeg, mert a rendező, gyógyító erő magában a titok megfejtésében van, és amikor összekapcsolódik a saját valóságommal a rejtvény üzenete, az egy csodálatos lehetőség.
Minden élethelyzetre van mese
– A mesék a világhoz tudnak bennünket kapcsolni, azokhoz az értékekhez és értékrendhez, ami miatt érdemes emberként ezen a földön megjelenni. Nagyon fontos dolog bennük, hogy különböző életkorokhoz, életfordulókhoz lehet különböző meséket találni.
A legtöbb mese a felnőtté válásról szól, ami azért érdekes, mert ez az a korosztály, amelyik leginkább elutasítja őket. Harminc év kutatás után azt látom, hogy a mesék legjobban a kamaszok életválságáról szólnak. Minden kultúra tudott arról, hogy felnőtté válni nagyon nehéz, és minden módon megadta a segítséget azoknak, akiknek a felnőtté válást meg kellett élniük. Pontosan benne van a mesékben, hogy mi az, aminek meg kell halnia a gyerekkor számára, mi az, ami nem vihető tovább, és milyen új készségek, képességek és tudás szükséges ahhoz, hogy az ember átlépje azt az őrült nagy határt, hogy felnőtté válik. A mesekincs a kisgyerekeknek is kínál lehetőséget. Kilenc nagy mesecsoport van, ha az európai mesekincset nézzük. Állatmesék, varázs- vagy tündérmesék, legendamesék, novellamesék, ördögmesék, csúfolómesék, tréfás mesék, hazugság- és formulamesék. Ennek a kilenc csoportnak kilenc különféle terápiás és kilenc különféle pedagógiai jellemzője van, mindegyiket más nevelési vagy terápiás helyzetben lehet használni. Például az állatmeséket nagyon jól lehet használni szorongásoldásra, bátorításra, olyan erők aktivizálására, amelyekre éppen szüksége van a gyereknek. Ezek énerősítő, énvédő mintát tartalmaznak. A varázsmesékben megküzdési minták vannak, magatartásbeli, viselkedési minták, tulajdonképpen a rejtett erőforrásainkhoz való hozzájutást tudják segíteni, konkrét modelleket mutatva. A legendamesékben erkölcsi minták vannak, jól lehet alkalmazni az etikai nevelésben. A pedagógiai jelentősége a saját életünk iránti felelősség kialakításában van. A novellamesék a tudatos jelenlét mintái, itt nem történik semmiféle varázslat. E világi színtéren, e világi módon kell mindenkinek boldogulnia. Csak akkor tud mindegyik hős jól válaszolni azokra a kihívásokra, amelyekbe kerül, ha pontosan megérti, miben van benne, ez manapság nagyon fontos lenne. Az ördögmesék a kísértés meséi. Ezekben olyan erő mutatkozik meg, amelyeket nem lehet fizikai tettekkel legyőzni. Általánosságban arról van szó, hogy az ördöggel nem lehet olyan egyszerűen elbánni, hogy levágom a fejét, mert nő helyette három másik, tehát ez nem technika kérése. Van-e körülöttünk olyan helyzet, amikor nem az erő győz? Az olyan szenvedélybetegségek, mint a drog, a játékszenvedély, az alkohol, az mind ilyen ördögmese-mintázat. Ki is az az ellenfél, és hogyan tudok tőle elhatárolódni? A drogprevencióban sokat használunk ördögmeséket. A következő mesetípus a csúfolómese, ez ma már kevéssé használható, pedig egyébként nagyon jó funkciójuk volt, agressziókezelő mintákat mutattak a hagyományban. A tréfás meséket sem tudjuk igazán az oktatásban és a nevelésben használni, csak válogatva, mert sok bennük a bántó elem. Van egy válogatott meseanyag, amit ki tudunk mazsolázni a meglévő mintegy nyolcszáz típusból, amit ismer az európai kultúra, és ezeket jól használhatjuk a nevelésben-oktatásban is. A tréfás mesék nem szoktak jól végződni, ezért ellenmintáknak nevezzük őket. Hogyan ne élj? Hogyan ne csinálj valamit? Hogyan ne bánj másokkal és saját magaddal? A hazugságmese nem más, mint az ember abszurd világok iránti igényének a kifejeződése, fantáziaműködtető mintáknak hívom. Itt tulajdonképpen nem hazugság történik, hanem az irreális abszurd világoknak a betörése a mindennapokba. A kilencedik mesetípus is leginkább a gyerekekhez köthető. Ezek a formulamesék, amelyek közé tartoznak a láncmesék, a csalimesék, az állathangutánzó mesék, tehát az egyszerű, inkább szerkezetükben, mint tartalmukban izgalmas mesék. Azért fontos a kicsi gyerekeknek, mert ebben a mesetípusban tanulják meg, hogy miként van a világban az ok-okozat rendszere. A gyerekeknek pont úgy épül fel a tudásuk a világról, ahogy ezek a formulamesék megmutatják.
Kisgyerekek számára nem mindegy, hogy melyik mesetípusból válogatunk mesét
– Az első és a kilencedik mesetípus, az állatmesék, a formulamesék és bizonyos varázsmesék, amelyek rövid cselekményűek, megfelelőek a kisebb, három-négy éves gyerekeknek. Ez a három típus segít egyrészt viselkedésmintákat nyújtani, másrészt az énerősítésben, a testrészek közötti összhang megteremtésében, hogy megértsék a sorrendiséget, az ok-okozati viszonyokat, mert enélkül nem tudnak aztán később a tanulásban sem boldogulni. Az összes olyan helyzetben, ami a szülőkről való leválását jelenti, például óvodába, iskolába szoktatás, közösségbe való megérkezés, szintén nagyon jók a népmesék, de én úgy látom, hogy a mai kortárs irodalom az utóbbi húsz évben olyan változáson ment keresztül, és pszichológiailag olyan hiteles kortárs mesék és műmesék születtek, amelyek hitelesen beszélnek a gyerekeket érintő problémákról. Óvodákban és alsó tagozatokban egy-egy népmese mellett rengeteg kortárs irodalmi alkotást tudok ajánlani. Gyerekek esetében sokszor előfordul, hogy meghal valamelyik rokonuk, vagy veszteség éri őket. Nagyon kevés népmesét tudok ilyenkor ajánlani, viszont legalább tíz-tizenöt műmesét, kortárs mesét tudok felsorolni, akár életkori bontásban is. Csodálatos kortárs művekkel vagyunk tele, amelyek a gyerekeket érintő egy-egy nevelési helyzethez nagyon jól használhatóak. Van már a bepisilésről, a testvérféltékenységről, a szülők betegségéről, halálról, veszteségekről, válásról. Ugyanakkor a műmeséket teljesen másképp kell használni, mint a népmeséket. Teljesen máshol hatnak, mást mozdítanak meg a mese hallgatójában, ezért más forgatókönyv szerint dolgozunk egy műmesével, mint a népmesével, attól függően, hogy mi a célunk. Fontos elmondani, hogy ha népmeséink nincsenek is olyan nagy számban a kicsi gyerekeknek, mint későbbi életkorok során, kárpótol bennünket az utóbbi húsz év kortárs irodalma.
Van kapaszkodó a mesék kiválasztásához is
– A mese tud valami olyasmit, amit az oktatásban, a nevelésben is ki tudunk használni, sőt szülőként is. A meseterápia nem más, mint a mesék tudatos használata olyankor, amikor nemcsak azért mesélünk, mert tetszik nekünk a történet, hanem azért is, mert konkrét célunk van egy adott mesével, és a konkrét cél ismeretében ki tudjuk választani a mesekincsből azt a mesét, amely a cél megvalósításához szükséges. A meséket lehet örömszerzésre, prevencióra és személyiségfejlesztésre használni. Nekünk, pedagógusoknak az a feladatunk, hogy kiválasszuk, az adott gyereknek melyik viselkedésbeli vagy gondolkodásbeli példára van szüksége. Van, amikor nemcsak fejleszteni szeretnénk valakit a saját életében, hanem arra van szükség, hogy egy problémához találjunk mesét. Ennek is megvan a maga módszertana. A konkrét mesék javaslata nem olyan egyszerű. Ötvenöt könyvem jelent meg több ezer mesével, ami mindegyike tematikus válogatás. Lehet találni meséket az anyaságról, apaságról, a szerelemről, a házasságról, a halálról, életről, újjászületésről, felnőtté válásról. Interneten nehéz ma hiteles meséket találni, mert nagyon sok ellenőrizetlen szöveg kerül föl az internetre, ezért javaslom, hogy inkább megbízható forrásokhoz forduljatok. Megbízható magyar népmesék Benedek Elek, Arany László, Kriza János, Berze Nagy János gyűjtésében találhatók. Luzsi Margónak van egy tizennyolc részes sorozata a Manó könyvek kiadásában. Kortárs mesék hetente jelennek meg ötvenesével, és nagy részük tökéletesen használható, nagyon gazdag az anyag. Itt is van kapaszkodó, a Pagony könyvesboltokban például szakképzett eladók tudnak segíteni online formában is, hogy megtaláljuk a megfelelő könyveket.
A különböző típusú mesehősök más-más problémahelyzet megoldásában segíthetnek
– Az oktatásban és nevelésben rengeteg kritikus nevelési helyzettel lehet találkozni. Többféle típusú mesehős létezik, vannak, akik abban jók, hogy nagyon jól tudnak gondolkodni, mások abban jók, hogy jól tudnak érezni, érzékelni, vagy az intuícióban. Ha megvizsgáljuk ezeket a mesehősöket, akkor lehet látni, hogy a gondolkodó típusú mesehősöket akkor veszem elő az oktatásban, ha a tervszerű gondolkodásfejlesztés a cél, vagy cselekvési tervet kell készítenünk a gyerekkel, jövőképet kell kialakítani. Figyelemzavar esetén szintén nagyon jók ezek a gondolkodó típusú mesehősök. A kognitív képességek fejlesztéséhez vagy a problémamegoldás fejlesztéséhez szintén a gondolkodó mesehősöket szerepeltető mesékkel lehet dolgozni. Ezek a mesehősök kitalálnak valamit, megcsinálják, véghez viszik, és folyamatosan tartják magukat a kitűzött célokhoz. Amikor érző mesehős szerepel egy mesében, akkor az érzések felismerését lehet megtanítani, kontrollálni, indulatkezelésnél is nagyon jó az érző mesehősöket felvonultató mese. A negatív érzelmi reakciók felismertetése és kivédése is nagyon jól megtanulható, gondoljunk a mostohákra, akik gyűlölnek. Azt mondja a mese, hogy nem harcba kell szállni, hanem felismerni, és eltávolodni ezektől a negatív energiáktól. Az érző mesehősök megtanítanak kifejezni a pozitív érzéseinket, az életszeretetünket nagymértékben erősítik. Az érzelmileg szorongó gyerekeket is érző mesehősökkel próbáljuk meg az érzéseikhez közelebb vinni. Tehetséges gyerekek gondozásában nagyon jó az érző mesehős, hiszen ők nagyon sokszor az érzéseiket nyomják el annak érdekében, hogy a gondolkodó típusú hősöktől tanult technikákkal operáljanak. Természetesen nem tudatosan tanulnak ezektől a hősöktől. A nagyon erősen számítógépfüggő gyerekeknél is ezek a mesehősök jöhetnek számításába, miképpen az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez is ilyen meséket választunk. Meg lehet tanulni, hogyan ismerjük fel ezeket a hősöket a mesékben. Az érzékelő mesehősöket beszűkült tudatállapotban, depresszióban, figyelmetlenségben, tompaságban, kővéváltság állapotában, testképzavar esetén, indulatkezelésre, vagy azokban a nevelési helyzetekben, ahol a saját szükségleteivel kell összekapcsolni egy gyereket vagy egy felnőttet. Párterápiában felnőtteknél, mert az érzékelő mesehősök mindent, amit maguk körül látnak, azt azonnal tudják a saját hasznukra fordítani, akár tárgyi formában, akár tapasztalatként. Lényeg az, hogy érzékeljék a körülöttük lévő világot. Az intuitív mesehősök mennek, amerre sejtik az utat. Nagyon sok fiatallal dolgozom intuitív mesehősökkel. Nem biztos, hogy mindig meg tudom magyarázni, hogy éppen miért ezt választottam, hanem olykor nyugodtan rábízhatom magam az intuíciómra. Egyébként a mai kor emberének az intuíció hiánya okozza a legtöbb problémát, mert nem merünk ráhagyatkozni. Holott ez egy nagyon fontos érzékelő funkció, és nem szabad kihagyni az életünkből. A merev gondolkodású gyerekeknél és felnőtteknél, akik nem tudnak dönteni, és folyton, újra és újra ugyanabban a mókuskerékben találják magukat, valamint a kreativitást igénylő helyzetekben is ilyen intuitív hősöket szoktunk alkalmazni. A túlkontrollált gyerekeknél is, amikor fel kellene őket szabadítani, hogy nyugodtan rábízhatják magukat olyan választásokra, amelyek nem biztos, hogy megindokolhatók logikus módon.
Érdemes a nyelvoktatásba bevonni a népmeséket
– Ennek az egyik oka az, hogy van egy ismerősségérzés. A hallott mese, akkor is, ha először hallod, ismerősnek tűnik, egyszerre ismerős és egyszerre titokzatos. Ez nagyon inspiráló, és ennek utánagondolni nem nyelvi feladat elsősorban, de magában a nyelvtanításban izgalmas, hogy ismerős a cselekmény. Nem ismerem a szavakat, de mivel a népmeséknek nagyon zárt szerkezetük van, és körülbelül tudjuk mindannyian, hogy mi következik, egyszerűen ki lehet következtetni, meg lehet jósolni azt, hogy mi fog történni. Nagyon könnyen kitalálható a következő lépés. A megértést nem akadályozza a sok ismeretlen szó. Az, hogy ki tudom következtetni, hogy mi történik, mert ismerős, ez rengeteg sikerélményt nyújt a gyereknek is, és a felnőttnek is, a megértésben és a beszédben. Természetesen nem szabad hosszú mesékkel dolgozni, és a nyelvoktatás érdekében bármit lehet rövidíteni, összehúzni, nem kell többmenetes mesékkel dolgozni. Állatmesékkel lehet a leginkább tanítani, de a rövid varázsmeséket is lehet használni. Ami miatt még érdemes a meséket alkalmazni a nyelvoktatásban, az a karakterek ismerőssége és állandóssága. A királynak, a királylánynak, az ellenfélnek, a segítőnek vannak állandó attribútumaik, amellett, ahogy más a külső megjelenítésük. Rengeteg lehetőség van a szókincs fejlesztésére. A mesékben egyértelmű érzések vannak, hangulatok, alapérzelmek. A szóbeliség műfaji sajátossága egy elbeszélői struktúra. Aki el tud mesélni egy mesét, az nagyon szépen tud beszélni. Meg lehet tanulni, hogyan épül fel egy szöveg, hogyan kell eljutni egy közlendőnek az elejétől a végéig. Az emberi agy a történetek értésére és elmondására van programozva, amikor a meséken keresztül tanítod a nyelvet, akkor egyszerűen csak az agynak ezt a képességét használod. Multikulturális környezetben kihasználhatjuk, hogy egy mesének többféle változata van, például német, angol, francia, orosz, szláv. Ezekben a meseváltozatokban látszódik, hogy a szerkezet ugyanaz, a probléma is, de a megoldástechnikák egy kicsit mások. Izgalmas dolog összehasonlítani, hogy a francia mesehős hogyan öli meg a sárkányt, vagy az orosz, a német, a magyar. Egy osztályban, egy csoportban erre nyugodtan lehet támaszkodni. A nyelvtanulás egy bizonyos része éppúgy jobb agyféltekés, mint a mesehallgatás, ellentétben a szókinccsel vagy a nyelvtannal. Amikor mesélsz nekik, meg fogják jegyezni a történetet, mert megtörténik egy hatalmas, mély azonosulás. Ehhez persze az is kell, hogy izgalmas mesét mesélj, hogy ne legyen túl hosszú, és ne legyen nagyon megterhelő. Ezért jó élőszóban mesélni, mert abban a pillanatban hozzá tudod igazítani a gyerekek értelmi képességéhez, befogadóképességéhez és nyelvi szintjéhez a szöveget.
