2021. szeptember 27., hétfő

A legenda hazatért

Visszaköltözött Zentára Radivoj Krivokapić világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó

Több évtizedes külföldi élet után visszaköltözött szülővárosába, Zentára a 68 éves Radivoj Krivokapić, egykori jugoszláv válogatott kézilabdázó, aki 55 évvel ezelőtt Zentán kezdte meg a karrierjét, klubszinten az adai Potisje gárdájával feljutotta az I. ligába, játszott a belgrádi Partizanban, majd a ljubljanai Kolinskával országos bajnoki titulust szerzett. Krivokapić két évig a jugoszláv elitliga gólkirálya volt, a válogatottban pedig összesen 94 alkalommal öltötte magára a címeres mezt, amelyben a legnagyobb sikere 1982-ben a világbajnoki ezüstérem volt. A nemzetközi karrierjét Németországban és Spanyolországban folytatta.

– Akkoriban nekünk az volt a legfontosabb, hogy egyáltalán sporttal foglalkozhattunk, és sok munkával meg egy kis szerencsével sikerült az élmezőnybe kerülnöm. Már nagyon fiatalon átmentem a szomszédos Adába, majd onnan lépésről lépésre haladtam. Akkoriban sokkal keményebb játék folyt, többet edzettünk, ma viszont sokkal gyorsabb és látványosabb a kézilabda. A szurkolók ezt is, azt is szerették – meséli a legenda, aki 1989-ig volt aktív, akkor térdszalagsérülés és műtét miatt fel kellett adnia a karrierjét, azóta pedig Spanyolországban élt.

Az 1982-es világbajnokságra így emlékezik vissza:
– Ezüst lett, de az az igazság, hogy mindenki aranyat várt tőlünk. Nagyon erős csapatunk volt, de a szerencse elpártolt tőlünk a döntő utolsó perceiben. Hosszabbításban kaptunk ki a Szovjetuniótól, amelynek szintén nagyon erős kerete volt, így mi sikerként éltük meg az ezüstöt is.

Radivoj Krivokapić (a szerző felvétele)
Radivoj Krivokapić (a szerző felvétele)

Az újságírók azonban Krivokapićot kiáltották ki a legjobb balbekknek és a világ legjobb lövőjének, a zentai fiatalembernek pedig természetesen jólestek ezek az elismerések.
– Akkor még nem voltak elektronikus műszerek a mérésre, de úgy tartották, hogy nagyjából 130 km/h-s lövésem volt. Mégis, számomra az volt a legfontosabb, hogy hazám válogatottja lehetek, és sikert érhetek el sportolóként…

A legenda természetesen ma is kíséri a kézilabdát, de bevallása szerint legjobban két unokaöccse miatt, hiszen a volt válogatott Milorad még aktív Magyarországon, a szintén Spanyolországban légióskodott Marko pedig a friss magyar bajnok Pick Szeged másodedzője. A szerbiai válogatottról azt tartja, az Európa-bajnokságon való részvétel kiharcolásával megint jó úton jár az új szövetségi kapitány, a spanyol Toni Gerona irányítása alatt, bár az ő idejében sokkal nagyobb volt a tisztelet a címeres mez iránt.

Radivoj szívesen emlékezik vissza egykori zentai csapattársaira, Milovanovra, Ćirićre, Vilovskira, Kalezićra és a Fodor testvérekre, akikre szintén kiváló pályafutás várhatott volna, de nem akarták Zentát elhagyni. Az egykori kiválóság egyébként szintén imádja szülővárosát, örül, hogy visszatért, mert így van lehetősége a családdal lenni és a régi barátokkal találkozni. Spanyolországban két lánya és a fia él, brazil feleségével viszont itt érzik magukat a legjobban.