2021. szeptember 27., hétfő
SARJADÓ

Mézédes családi hagyomány

Csincsák Norbert: A méhészkedés egy változatos szakma

Az utóbbi időben egyre-másra arról szólnak a hírek, hogy a fiatalok mind nagyobb számban döntenek az elvándorlás mellett. Akad azonban olyan is, aki szembemegy ezzel a trenddel, aki itthon szeretne boldogulni, és igyekszik kihasználni az itt található lehetőségeket. Sorozatunkban olyan fiatalokat mutatunk be, akik a mezőgazdaságban találták meg az érvényesülés lehetőségét.

Csincsák Norbert
Csincsák Norbert


A 32 éves szabadkai Csincsák Norbert családjában nagy hagyománya van a méhészetnek. A fiatalember már 18 éves kora óta hivatásszerűen méhészkedik. Norberttel a Tejpiacon beszélgettünk.
– Családomban nagy hagyománya van a méhészetnek. A nagyapám nagyapja az 1890-es években kezdett el méhészkedni. A két világháború megszakította ezt a hagyományt, viszont a nagyapám 1962-ben újra belevágott a méhészkedésbe. Ő több mint ötven éven keresztül méhészkedett. Én tulajdonképpen nem méhészettel szerettem volna foglalkozni, de az élet így hozta. Középiskolában számítógép elektortechnikusként fejeztem, majd Nagybecskereken a műszaki egyetemen műszaki és informatika tanári szakot végeztem, de ahhoz, hogy tanárként dolgozhassak, a mesterképzést is be kellett volna fejeznem, nem tudtam volna azonban államilag finanszírozott helyre bekerülni. Az első méhrajomat 11 éves koromban nagyapám és édesapám segítettek befogni, és 18 éves koromig hobbiszinten méhészkedtem, illetve kisegítőméhészként dolgoztam náluk, mindeközben pedig igyekeztem minél több fogást, fortélyt megtanulni, ellesni tőlük. 18 éves koromban, miután édesapám elhunyt, megörököltem az állományát, és azóta olyan szinten méhészkedek, hogy abból bevételem is legyen – fogalmazott Csincsák Norbert.
Beszélgetőpartnerünk elmondta, hogy a legkeresettebbek továbbra is a hagyományos mézek, de ő igyekszik gazdagítani a kínálatát.

A piacokon még mindig a hagyományos mézfajták a legkeresettebbek
A piacokon még mindig a hagyományos mézfajták a legkeresettebbek


– Az alap mézfajtákra, vagyis az akác-, az olajrepce-, hárs-, mezei mézre fókuszálunk. Újításnak számít például a fenyőméz, a fahéjas, vagy gyömbérrel, mentával, levendulával ízesített méz. Elsősorban a kereslethez igazodunk. Bizonyos recepteket magyarországi ismerősömtől tanultam, illetve kértem el, másokat pedig kikísérleteztem az internet, vagy régi füvészkönyvek segítségével. Főként a megszokott mézfajták generálják a piaci forgalmat, és a különleges mézeket inkább az ínyencek, vagy a külföldiek vásárolják, akik nyitottak a különleges ízélmények felé. Emellett rendkívül népszerű a propolisz, ami az egyik legjobb természetes antibiotikum, és nem rakodik le az ember szervezetében. Amint felszívódik a nyálmirigyen keresztül, azonnal kifejti jótékony hatását. Az emberek egy része rendszeresen fogyasztja, és egyre inkább ismerik és keresik, különösen hogy most már a mesterséges antibiotikumokat csak receptre lehet megvenni. Nálunk a propolisz körülbelül húsz évvel ezelőtt vált ismertté, de például Magyarországon és más országokban már a hetvenes-nyolcvanas években is nagy teret hódított. Ebből a szempontból egy kicsit le vagyunk maradva Európához képest, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az alapanyagául szolgáló propoliszt már korábban is exportálták – mondta Csincsák Norbert.
A fiatal méhész szavai szerint az utóbbi időben egyre több fiatal kezd el méhészettel foglalkozni.
– Úgy látom, hogy kezd frissülni a méhésztársadalom. Tíz évvel ezelőtt a szabadkai méhészek átlagéletkora hatvan év felett volt, mostanra viszont ez javult, egyre több fiatal ismerősöm kezd el méhészkedni. Mint a mezőgazdaság más ágában, itt is igaz, hogy annak, aki ebbe belevág, nincs hétvégéje és ünnepnapja. Ez szerintem sok fiatalt megriaszthat, hisz nem mindenki akarja feláldozni a szabadnapját arra, hogy akkor is a méhesben dolgozzon. Emellett a méhészkedés évről évre egyre nehezebb, mivel újabbnál újabb vetőmagok jelennek meg, amelyek kevesebbet mézelnek és rövidebb ideig virágoznak. Ez például az olajrepcénél is szembetűnő – nyilatkozta beszélgetőpartnerünk.
Csincsák Norbert szavai szerint a munka legnagyobb részét a feleségével végzik el.
– A méhészkedés egy változatos szakma. A délelőttöket általában a piacon töltöm, délután viszont a méhesben vagyok, vagy az erdőben, réten, a szántóföldeken, egy sokkal nyugodtabb környezetben, este pedig azzal foglalatoskodunk a feleségemmel, hogy a mézeket elkészítsük a másnapi piacra. A munka nagy részét a feleségemmel végezzük el, de amikor komolyabb feladatról van szó, mint például a méhek költöztetése, akkor több emberre is szükség van. Én főként Szabadka és Topolya község területére szoktam utaztatni a méheket. Ahhoz, hogy távolabbra is utaztassam őket, nagyobb állományra van szükség, az egy nagyobb befektetés, és inkább azok foglalkoznak vele, akik nagyban árusítják a mézet. Így hogy a piacon is dolgozom, nincs időm arra, hogy távolabbra utazzam. A költöztetés nem túl nehéz munka, de éjszaka zajlik, és hosszú időt vesz igénybe – fogalmazott a méhész.