2024. április 19., péntek

Minek a gáz, ha nem nyomod?

A tősgyökeres székvárosi ismerőseim igen gyakran emlékeztetnek arra (gyakran kérdezés nélkül is), hogy a város nem volt mindig ennyire zajos, gyors és szemtelen.
Általában több témából kezdenek el ilyenkor szemezgetni, de valahogy az autósforgalom az, amely szinte minden áldott alkalommal az asztalra kerül.
Megértem. Falusi gyerek lévén, még biciklistaként megszoktam, hogy olykor hatalmas traktorok, kombájnok és kisebb lovaskocsik között kell lavírozni. Később, Szabadkán megtanultam a körforgalmak szabályait (mert ugye, van belőlük elég), az engem vizsgáztató rendőr nagy sajnálatára, akin látszott, hogy erővel meg akarja buktatni azt a hosszú hajú suhancot, aki másfél fejjel magasabb nála, meg legalább 20 kilóval nehezebb.

Mondhatjuk tehát, hogy jó forgalmi háttérrel kerültem én is Újvidékre, viszont, ami itt várt, az minden képzeletet felülmúlt.
Belgrádtól még valahogy elvárjuk, hogy az emberek fejüket vesztve vezessenek az utakon, viszont a „szerb Athénban” ugyanez a hozzáállás picit visszatetsző.
A minap visszajöttem a városba, ismét ráeszméltem: itt aztán nyomni kell a gázt, mint süket az ajtót, ha az ember bárhová is szeretne odaérni.
Az ötvenes sebességkorlátozásra csak a gyalogosok meg a biciklisek figyelnek oda, egyébként mindenki hetvennel repeszt Temerinből a városközpont irányába, váltakozva taposva a fékre vagy a gázra, attól függetlenül hogy éppen útkereszteződés jön, piros vagy esetleg zöld jelzés.

A legnagyobbat mégis akkor néztem, amikor még pályakezdőként bejöttem a városba. Igyekeztem tartani az ötvenes tempót, még akkor is, ha minden piros lámpát sikerült elkapnom és mindig utolsóként sorakoztam be mindenhová – ha sikerült egyáltalán besorakoznom.
Ilyen törvénytisztelő, önszabotőr módon vezettem, amikor egy rendőrkocsi jelent meg mellettem. Először oda sem figyeltem rájuk, gondolván, úgysem velem van bajuk, mert ugye, betartom a törvényt.
Amikor dudálni kezdtek, akkor vettem észre, hogy de bizony nekem integetnek mindketten, hogy lépjek a gázra, mert mögöttem nem halad senki!
Azóta, én is próbálom megtalálni az egyensúlyt a biztonságos vezetés és a spanyol rally nagydíja között, úgy, mint a többi városi vezető.