Ezen a héten átélhetjük az idei nyár első hőhullámát. A hőmérő higanyszála 40 Celsius fok körül mozog, így a jeges frissítők, a hideg fagylat és a gyakori tusolás is alig tud egy kis hűsítést nyújtani számunkra. De ha hinni lehet az időjárás előrejelzéseknek, akkor ma este vagy holnap egy hidegfront meghozza az enyhülést. Természetesen a mostanihoz hasonló hőhullámok a régi időkben is gyakran előfordulnak. E heti tárcánkban, a Magyar Szó régi lapszámai segítségével, 1957 forró júliusára kalauzoljuk el olvasóinkat.
A Magyar Szó 1957. július 7-ei, vasárnapi száma címlapon számolt be a nagy kánikuláról, egy szokatlanul hűvös június után köszöntött be.
„Öt-hat nappal ezelőtt még hóvihart, ítéletidőt jelentettek hazánk egyik-másik vidékéről, most pedig kánikulát, régóta nem tapasztalt hőséget. A junius végi hűvös napok után hirtelen óriási meleg köszöntött be. Csütörtökön, pénteken és szombaton – kivéve június 24-ét – az idei nyáron a három legmelegebb nap volt.”
A másnapi, július 8-ai lapszámból az is kiderül, hogy egész Európában tombolt a hőség. Olaszországban a hőmérséklet árnyékban is meghaladta a 40 Celsius fokot, és tíz személy halt meg hőgutában. De vajon, hogy viselték a nagy meleget a szabadkaiak? A Magyar Szó július 9-ei beszámolójából ez is kiderül.
„11 óra körül majdnem teljesen kihal a város. Az emberek munkahelyükön vannak, a háziasszonyok pedig igyekeznek minél hamarabb bevásárolni és eltűnni a forró, tüzes utcákról. Jármű is csak néha bontja meg a halotti csendet. Két és három óra körül van egy kis élénkség, de csak rövid időre. A hivatalból és a gyárakból sietnek haza az emberek ebédre, hogy azután Palicsra meneküljenek.
Ott is csalódnak. Az utóbbi napok forrósága annyira felmelegítette a vizet, hogy a partok mellett szinte le se lehet hűlni. Csak a merészebbek és a jó úszók járnak jól, mert azok 200 – 300 méterre bemerészkednek a vízibe, na meg a szerencsések, akiknek sikerül csónakot szerezniük, mert a tó közepén még hűvösebb a víz.” – olvashatjuk a napilapban.
A következő napon, július 10-én, a Magyar Szó címlapján már azt a hírt közölték, hogy Szabadkán esett az eső, de a várva-várt enyhülést a csapadék még nem hozta el.
„Tegnap reggel 8 óra körül hatalmas sötét esőfelhő közeledett Szubotica felé nyugatról. Mondani sem kell milyen örömmel várták a hűs záport a szuboticaiak. A felhő lassan közeledett és 10 óra felé bevonta az egész látóhatárt. Nagy vihar látszott készülődni de nem lett belőle olyan kavarodás mint amilyent vártak. A szél ugyan felkavarta a port, a fák leveleit jól megmozgatta, majd az eső is megeredt. Kisebbnagyobb megszakításokkal egész délig esett, a város egyes részein valóságos felhő szakadás volt. Kisbajmokon és Sándorban is esett, a város déli részét azonban elkerülte.
Az eső alatt egy kissé lehűlt a levegő, majd mikor derülni kezdett, a forróság is növekedett, úgyhogy délután egy óra felé, mire kitisztult az ég, éppen olyan meleg volt mint az előző napokban.”
Az igazi enyhülésről csak a Magyar Szó július 13-ai száma adhatott hírt.
„A hosszú kánikula után aranyat érő felfrissülést hozott Szubotica és egész Észak-Bácska lakóinak a kiadós eső. A levegőt lehűtötte, s most már három napja napközben nincs olyan nagy meleg, reggel és este pedig üdítő, hűvös idő csalogatja ki az embereket a hűvös szobából a parkokba és a korzóra”
Ugyanabban a lapszámban egy másik hírben pedig arról olvashatunk, hogy a lehűlés még a városi autóbusz-közlekedésre is hatással volt.
„Néhány nappal ezelőtt még egymással »hadakoztak« az utasok, hogy helyet kapjanak a palicsi autóbuszon. Azok akik lemaradtak, illetve nem fértek fel, kétségbeesve törölgették a nehéz izzadságcseppeket homlokukról. Azonban a Dinamó autófuvarozási vállalat jóvoltából tíz perc múlva máris indult a következő autóbusz Palics felé. Az autóbuszjárat lényegesen meggyorsult különösen vasárnap. A vállalat a napokban hat új autóbuszt is kapott, csak sajnos, úgy látszik az új kocsik egy kicsit »elkéstek«, mert lehűlt a levegő, az emberek nem járnak fürödni és az autóbuszok előtt sem hadakoznak már egymással...” – írta 1957 júliusában a Magyar Szó.
