2024. április 19., péntek
BÁCSKOSSUTHFALVA

Az étel mint művészet

A bácskossuthfalvi Dávid Éva ételremekei szemet is gyönyörködtetnek

A bácskossuthfalvi Dávid Éva már több mint húsz éve dolgozik szakácsnőként. A rendkívül kreatív és egyben szemet gyönyörködtető tálalásba a bácskossuthfalvi Diana vadászlakban tanult bele, illetve számtalan lakodalmat és ünnepséget vezetett, és dolgozott már végig. A tapasztalt szakácsnőt a főzésről, valamint a tálalás rejtelmeiről kérdeztük.

Hogyan választotta a szakácsszakmát?
– Mindig is szerettem főzni, illetve a vendéglátással járó pörgés is közel áll hozzám. Fárasztó, de annál érdekesebb munka.
A hagyományos vagy az új receptek elkészítését kedveli jobban?
– Inkább a hagyományos ételek elkészítése felé hajlok, de az új recepteket sem vetem meg! Már megvannak a jól bevált dolgok, amelyeket használok akár a hétköznapi főzés során is. Véleményem szerint sokszor jól jön a frissítés az ételeknek, de valójában ez mindig változó. Hozzáadok új dolgokat, amelyeket talán később rendszeresen be is vezetek majd. Édesanyám recepteskönyvét már én sem a leírtak alapján használom, sőt az én gyermekeim is változtatják az én receptjeimet, ahogyan nekik megfelel.

Milyen alapanyagokkal dolgozik?
– Az alapanyagok származása attól függ, kinek készül az étel. Vannak, akik megveszik a boltban, de vannak olyanok is, akik inkább a háztáji alapanyagokat kedvelik.
A tálalásnál mi számít a legjobban?
– Sokat számít a gyakorlottság. Ha egyedül dolgozom, akkor körülbelül húsz perc kell egy minőségi tál elkészítéséhez. Az ilyen tálakat többfős, nagyobb eseményekre érdemes készíteni. Felkészülés szempontjából legalább egy héttel előbb jó tudni a megrendelésről.

A tálakon látható zöldségdíszeket hogyan készíti?
– A díszeket egytől egyig én készítem saját kezűleg. Szeretem, amikor egy tál minél harmonikusabban néz ki. A díszítésnél magamra és a kreativitásomra hagyatkozom, általában nincs külön kívánság ilyen téren.
Eddig milyen visszajelzéseket kapott?
– A visszajelzések eddig pozitívak. Az egyik kedven mondatom a vendégeimtől, miszerint: „Annyira szép, hogy nem akarjuk megenni!”