2024. április 20., szombat
PIROS CERUZA

Származásaink

„Deli Andor vajdasági származású fideszes EP-képviselő a vitában kiemelte…” – olvasom több médium honlapján is. A politikus „származására” vonatkozó megállapítást elfogadhatjuk igaznak, csak hát nem teljesen felel meg a valóságnak: félreérthető, nem egészen azt fejezi ki, amit az újságíró mondani szándékozott. Az egyik szótári jelentés szerint ugyanis a származás „az a hely vagy pont, ahonnan valami (vagy valaki) jön; eredet”. Az újságírók a vajdasági származással nyilván azt igyekeznek hangsúlyozni, hogy bár a Fidesz magyarországi párt, tőlünk, a Vajdaságból is van képviselője az Európai Unióban. Igen ám, de a származást – akár helyhez, akár más tartalomhoz kötődik – rendszerint akkor szokás emlegetni, amikor régebbre utalunk vissza, ha a jelenlegi helyzet, állapot már eltér az eredetitől. Jellemzően nem is rövid, hanem hosszabb ideje. A falun élő ember falusinak mondja magát mindaddig, amíg nem költözik városba vagy éppen tanyára. Ez esetben már falusi származást emleget. A Zentán született és ott élő polgár zentainak vallja magát, és csak elköltözése után zentai származásúnak.

A politikus szabályszerűen egy kisebb-nagyobb közösséget képvisel. Esetünkben nemcsak a Fideszt és annak támogatóit, hanem valamiképp a vajdasági magyarságot is, alighanem részben abból a meggondolásból, hogy itt is élnek magyar állampolgárok, akiknek közvetlenül nem lehet képviselőjük az Európai Parlamentben, mert Szerbia nem tagja az uniónak. Ha pedig a képviselőt nem vajdaságinak, hanem vajdasági származásúnak mondjuk, ebből arra lehet következtetni, hogy tartósan (vagy végleg) elköltözött, ezért nem vajdasági már, tehát félrevezető az ilyen megfogalmazás. Nyomatékosításként megjegyezzük, hogy a Brüsszelben akár több mint egy évtizede tevékenykedő magyarországi képviselőkre senki sem mondja, hogy magyarországi származásúak, hanem magyarországiak. Pedig ők (vagy más országbeliek) is ugyanolyan képviselők, mint amilyen a vajdasági.

Amikor pedig nem a származási hely, hanem például a nemzeti hovatartozás kerül szóba, az érintett személy természetesen azt vallja magáról, vagy azt írja róla az újság, hogy magyar, szerb, albán stb. nemzetiségű. A „származás” rendszerint akkor kerül szóba, ha az illető hosszú ideje él külföldön, beilleszkedett az ottani társadalomba, nagy valószínűséggel állampolgárságot is szerzett, esetleg anyanyelvét sem beszéli már jól. Vagy éppen felmenői telepedtek le külföldön, ő pedig elszakadt a szülei-nagyszülei nemzeti kultúrájától, de elődei nemzeti hovatartozása alapján pl. magyar származású. Igaz, hallhattunk már olyan kitelepült magyar tudósról, aki kijelentette, hogy ő nem magyar származású, hanem Amerikában is magyar – határozottan utalva arra, hogy „nem évült el” a nemzeti hovatartozása. Miként mi, külhoni magyarok sem magyar származásúak vagyunk – mert helyenként így is említenek bennünket –, hanem magyarok.

Persze nem mindig könnyű eldönteni, hogy kit miként emlegessen az újságíró. Nicolas Sarkozy (Sárközi) volt francia elnök vagy Tony Curtis színész nevezhető magyar származásúnak, mert ők már nem magyar kultúrán nőttek föl. Igaz ez a többszörösen díjazott Mariska Hargitay színésznőre is, aki gyerekkorában a nyarakat szavai szerint „otthon”, azaz Magyarországon töltötte, és aki mifelénk az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály című filmsorozatból ismert. Öt nyelven, természetesen magyarul is beszél.

Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző), a híres képzőművész és Robert Capa (eredeti nevén: Friedman Endre) fotós szintén rendszerint magyar származásúként szerepel, míg a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert leginkább magyar, nem pedig magyar származású tudósként. Bartók Béla esetében meg föl sem vetődik dilemma, pedig ő is Amerikában halt meg.

Ha már vajdaságival kezdtük, fejezzük is így be. Szeles Mónikáról ezt írja a Wikipédia: Korábbi világranglista-vezető, olimpiai bronzérmes, kilencszeres Grand Slam-tornagyőztes, háromszoros világbajnok, háromszoros Fed-kupa-győztes, Hopman-kupa-győztes, visszavonult magyar nemzetiségű jugoszláviai, majd amerikai teniszezőnő, aki 2007 tavaszán a magyar állampolgárságot is felvette. A legsikeresebb magyar teniszezőnő: kilenc Grand Slam-győzelmet aratott…

Róla már nyilván azt mondhatjuk, hogy vajdasági származású. Már csak az a kérdés, hogyha nem lenne magyar állampolgársága, akkor vajon „a legsikeresebb magyar teniszezőnőként”, esetleg magyar származású teniszezőnőként vagy éppen vajdasági származású magyar teniszezőnőként szerepelne-e. Hát ezért bonyolult a származás. De ahol lehet, mégis a legjobb egyértelműen és a lehető legpontosabban fogalmazni. Még ha a szóban forgó személy elvárását nem is ismerjük pontosan, ám leginkább következtetni tudunk rá.

Futball és meccs

Futball. Angol eredetű nemzetközi szó (football). Írásképe megmagyarosodott, de az eredeti írásmód máig befolyásolja a vulgáris kiejtést: [fodbal], s tovább él a bizalmas származékok o hangjában: foci, focizik, focista. A futball-labda összetételben a három l egymás mellé kerülése miatt kell kötőjelet írni. A futball szónak van magyar megfelelője, a labdarúgás, s a futballista is lehet labdarúgó, de ezeket a magyar kifejezéseket inkább csak a szakirodalom és a sportsajtó használja következetesen. A labdarúgás köznyelvi elterjedését nem elsősorban az gátolja, hogy két szótaggal hosszabb (bár ez sem előny), hanem az, hogy nem lehet belőle igei származékot képezni. Nincs tehát labdarúg igénk, a labdát rúg, rúgja a labdát pedig mást jelent, mint a futballozik.

Meccs. Angol eredetű sportnyelvi szó (match). Ma már csak a bizalmasabb élőbeszédben használatos, az írott nyelvből kiszorította magyar megfelelője, a mérkőzés. Néhány összetételben viszont inkább az idegen szó él: meccshangulat ’a mérkőzésekre jellemző, azokon szokásos hangulat’; meccslabda ’a mérkőzés végső kimenetele szempontjából döntő fontosságú helyzet, kihasználandó gól- v. pontszerzési alkalom’. Az utóbbi mellett sportnyelvi szakkifejezésként él a tisztán magyar mérkőzéslabda összetétel is; ez tenisz- v. röplabdamérkőzésnek olyan labdamenetét jelenti, amelynek megnyerésével az egyik versenyző, ill. csapat legyőz(het)i a másikat.

(Forrás: Nyelvművelő kéziszótár, 2005)

Rovatunkhoz helyesírási kvíz is kapcsolódik: ITT!