2024. április 25., csütörtök
66. STERIJA JÁTÉKOK, ÚJVIDÉK

Művészettel a halál ellen?

A gonoszság jelenlétének valamennyien tanúi vagyunk az apró sérelmek által, amelyeket életünk során eltűrünk, de túlélünk. Alkalmazkodunk és változunk az apró gonoszságok hatására addig, amíg nem válnak tömegessé úgy, ahogy az a történelem során megtörtént, és ahogy megrázó előadásként látta az Eszéki Horvát Nemzeti Színház társulatának Dječak koji je govorio Bogu c. előadásában a Sterija Játékok közönsége a Körök nemzetközi válogatás keretében a székvárosi Szerb Nemzeti Színházban. Az eszéki bemutatóra ez év április 9-én került sor.

A Damir Mađarić regényén alapuló megrázó történet a tizenhárom éves Emanuelről és koráról ébresztőként szolgál a sötétség, a fasizmus égbekiáltó embertelensége ellen.  „A világ végén” élő zsidó kisfiú neve azt jelenti: velünk az Isten. A szülei, nagyszülei a fasizmus áldozatai lesznek, őt koncentrációs táborba toloncolják, ahonnan nincs visszaút.

Megrendítő, végtelenül katartikus művet láthattunk, Samo M. Strelec jeles, ptuji születésű szlovén rendező állította színpadra pusztító és komoly figyelmeztető előadásként. A holokauszt témáján keresztül arra keresi a választ, hogy ez az gonoszság legyőzhető-e a művészettel. Emanuel, aki a saját világában él, amikor megismerkedik egy színésszel, egy teljesen új világ – a színház – tárul elé, és a színészet meghatározóvá válik az életében, arról álmodozik, hogy színész lesz. Ironikus ugyan, de az auschwitzi haláltábor vezetője is a művészet, főképpen a színház kedvelője. Emanuel a halálra várva a megalázottak nevében Goethe Faustját szavalja, mert e sátáni hatalom képviselője erre kényszerítette.

Az előadás a zsidó nép kegyetlen irtásának története a holokauszt idején örök üzenetű figyelmeztetés: manapság csak más az elnyomóknak és az elnyomottaknak a neve, az emberiség nem tanul(t) a saját hibáiból, hanem újra és újra megismételi őket. A szünet nélküli 2 óra 20 perces megrázó témájú előadás a jó csapatmunka eredménye, Antonio Jakupčevićtyel (Emanuel) a főszerepben. A fesztivál közönsége többször visszatapsolta Vladimir Tintor, Anita Schmidt, Ivana Gudelj Tešija, Selma Mehić, Ivan Ćaćić, Matija Kačan, Petra Bernarda Blašković, Mario Rade, Ljiljana Krička-Mitrović, Davor Panić, Duško Modrini, Armin Ćatić, Antonia Mrkonjić, Lino Brozić, Vlado Bjelogrlić, Ivan Simon, Vjekoslav Janković, Sanja Toth, Jasna Odorčić, Aljoša Čepl, Matea Grabić Ćaćić, Antonija Pintarić, Ivana Soldo Čabraja, Maja Lučić, Andrija Krištof, Toni Leaković, Nikola Radoš színészeket. A rendező, dramaturg és díszlettervező Samo M. Strelec, Tončica Knez, Kristina Tokić és Mario Tomašević jelmeztervező, a színpadi mozgásért felelős Maja Huber, a zeneválogató Igor Golub, valamint Tomislav Kobia, Josip Grizbaher és a bábtechnológus Tončica Knez összehangolt munkája nyomán született meg az értékes előadás, amelyet súlyos tematikája miatt kevesen néznének meg újra.