Csáth Géza irodalmi munkásságát nem kell bemutatni. Novellái, elbeszélései, esszé és egyéb írásai számos kötetben megjelentek. Emellett kiadták naplófeljegyzéseit, emlékiratait, levelezéseit is. Így prózai művei mellett a neves szabadkai író életútját is behatóan megismerhetik Csáth lelkes olvasói. Azt gondolnánk, Csáth Géza munkásságával kapcsolatban már nehéz újat felmutatni. Erre cáfol rá a szabadkai Életjel Könyvek legújabb kiadványa Csáth Géza apjának, Brenner Józsefnek az Emlékeim című visszaemlékezése.
Brenner József 1860-tól tehát születésétől kezdve írja meg emlékiratát. Hosszabb rövidebb fejezetekben eleveníti fel legkorábbi gyermekkori emlékeit, iskoláskori éveit, felnőttkorának legfontosabb eseményeit, ahogy a szerző beköszöntőjében írja: „Magamnak, a magam kedvéért, a magam mulatságára, a magam emlékeztetésére és senkinek se másnak írkálok-firkálok össze életem sorából egyet-mást [...]”. E emlékezetfüzéreket követve pedig megismerhetjük a XIX. század második felének Szabadkáját, azt az időszakot, amikor kialakul a város úri középosztálya, amely aztán sokat tett azért, hogy a falusias képet mutató alföldi településből a Szabad Királyi Városi ranghoz méltó város váljon.
A kötet természetesen a Csáth Géza életét kutatók, az író műveit kedvelő olvasóközönség forgathatja a legnagyobb haszonnal. Igaz, Brenner József visszaemlékezésében fia tragikus sorsát csak említés szintjén érinti, mégis a könyv Csáth Géza életének egyik fontos dokumentuma. A könyv lapjain ugyanis megismerhetjük a Brenner nemzetségmúltját, a Csáth családban uralkodó családi légkört, és bepillantást nyerhetünk Csáth szülőházába is. Emellett e visszaemlékezés Csáth szülővárosának krónikája is egyben. A fejezeteket olvasva részletesen megismerhetjük a XIX. század második felének Szabadkáját, főleg az akkori hétköznapokat, azt hogy a város polgárai hogyan is élték mindennapjaikat, mivel töltötték szabadidejüket. Ezért e könyv nem pusztán a Csáth Géza életműve iránt érdeklődők számára fontos kiadvány, hanem a helytörténészek, művelődéstörténészek, múltunk iránt érdeklődők, Szabadka históriájának szerelmesei számára is kiváló olvasmány. Az oldalakat lapozva megelevenednek a Mamuzsich Lázár és Bíró Károly előtti idők Szabadkája, amikor Magyarország harmadik legnépesebb városa egy álmos falu képét mutatta.
„A mi városunk állapota 60–70 év előtt, vagyis az én gyerekkoromban olyan volt, mint a többi közönséges alföldi paraszt városé, majdnem mondhatni falunak állapota. Összevissza, rendetlenül épült házak, ferde, hol széles, hol szűk utcák, többnyire nádfedelű paraszt viskók, két kicsi ablakkal az utcára, egyetlen talaj, úgy ahogy az évszázadok folyamán a természet kialakította, s nem mutatta, hogy ez egy 50. 000 lakosú város.” – írja egy helyen Brenner József.
A Csáth apjának tolmácsolásában megtudhatjuk, hogy ebben a nagy faluban, kevés oktatási intézmény lévén, sokszor a tanárok lakásain folyt az oktatás. Olvashatunk arról, hogy a szabadkaiak még nyáron is ritkán jártak fürödni Palicsra, ugyanis nem, hogy vonat- vagy villamossín, de még kikövezett út sem vezetett a tóhoz. Emellett pedig felvillan a gyermek Vermes Lajos, Liszt Ferenc, Haynald Lajos kalocsai érsek, bíboros alakja, és felvetődik a kérdés, hogy vajon Brenner József látta-e Blaha Lujza előadását a szabadkai színházban. Dicséretes, hogy a kötet szerkesztője, Dévavári Beszédes Valéria, az emlékiratot bőven ellátta magyarázó lábjegyzetekkel. Szinte minden Brenner József által említett épület mai címét és régi utca mai elnevezését megtaláljuk ezekben a lábjegyzetekben. Így a könyv elolvasása után akár egy városnéző kirándulást is eltervezhetünk, hogy megcsodálhassuk olvasmányunk helyszíneit. Megállapíthatjuk, hogy az Életjel Kiadó ismét egy a Szabadka helytörténete szempontjából megkerülhetetlen kiadványt bocsátott forgalomba.
