A Hotel Zagorje (Zagorje Szálloda) Anica Tomić és Jelena Kovačić szerzői projektuma Ivana Bodrožić többszörösen díjazott azonos nevű regényének motívumai alapján. A zágrábi Gavella Városi Drámai Színháznak a horvát fővárosban 2020. február 14-én bemutatott előadását a 66. Sterija Játékok közönsége a székvárosi Szerb Nemzeti Színházban, a Jovan Đorđević Színpadon láthatta a Körök nemzetközi válogatás keretében.
Dijana Vidušin a főszerepben gyengéden és precízen vezeti a nézőt a tudatalatti nemzeti gyógyuláshoz. A szakmabeliek rámutattak arra, hogy a Gavella előadása – Anica Tomić és Jelena Kovačić, a jelenleg legérettebb és legszakavatottabb színházi alkotók irányítása alatt – példa arra, hogyan kell „felnyitni” a nemzeti traumát harminc évvel a történtek után, nem azért, hogy a múlt sebeiben vájkáljanak fájdalmat és frusztrációt okozva, hanem hogy lehetővé tegyék, hogy azok felszínre kerüljenek, és megszűnjenek belül mérgezni az embert. „A művészet gyógyít, a színház gyógyít, ha csúcsminőségű” – állapítja meg Snježana Pavić kritikus, Bojana Radović színikritikus pedig kiemeli: több mint ötven éve jár színházba, de még soha nem látta, hogy a közönség szó nélkül, teljes csendben távozik az előadás után, ami arról tanúskodik, hogy amit a produkcióban megélt, az iránt tisztelettel van. A nagyszerű regény tíz év várakozás után nagyszerű előadást kapott. Úgy véli: megérte várni arra, hogy színpadra állítsák. Mind a nyolc színésznő nagyon igényes munkát végzett, mert hittek a történetben és a rendezőben. Fizikailag – szökés, esések, tánc... – nagyon igénybe vette őket a szerep, erejük utolsó atomjáig. Dijana Vidušin ragyogó alakítása kapcsán az utolsó jelenet után a néző szinte csak azt kérdezné: „Hogyan fog ez a nő visszatérni az életbe?” Valószínűleg ez a legtöbb, amit színésznő elérhet.
A zágrábi Gavella kiváló színésznőiből állt az előadás csapata: Dijana Vidušin Ivana főszerepében, Ksenija Pajić az Anya, Perica Martinović a Nagymama, Bojana Gregorić Vejzović Slavica néni szerepében, Lana Meniga mint Zorica; Antonija Stanišić Šperanda mint Marina, Ivana Bolanča mint Jelena, míg Tena Nemet Brankov mint Nataša nyújtott emlékezetes alakítást. Ezeknek a színésznőknek mindegyike eredeti tanulmányt készített a karakteréről, valamint együtt alakították ki a kölcsönös támogatás erős női falát a háború és a békeidő radikálisan szűkös körülményeiben. A produkciót erőteljes színészi alakítások jellemzik, a szereplők a háború által örökre megbélyegezett többrétegű személyiségeket formálnak meg. A már említettek mellett Jelena Kovačić dramaturg, Nenad Kovačić zeneszerző, Igor Vasziljev díszlettervező és a video szerzője, valamint Marita Ćopo jelmeztervező, Lada Petrovszki Ternovšek koreográfus, Zdravko Stolnik hangmérnök vettek részt az alapos munkában. Đorđe Kukuljicát talk-show-vezetőként láthattuk.
A Zagorje Szálloda erőteljes, vizuálisan attraktív, érzelmileg sűrített és részben polemikus játék, amely nem elégszik meg a háború és a száműzetés élményének ábrázolásában, ahogyan azt egy száműzött kislány megéli. Hanem ezt az ábrázolást a mai negyvenévesek látószögéből teszi teljessé. Az az a nemzedék, amely a háború elején körülbelül tízéves volt, és ma már túl öreg a migrációhoz, nem túl fiatal ahhoz, hogy komolyan átgondolja a társadalmi rendellenességeket.
