A kutatók a történelmi éghajlati adatok segítségével mérték fel, hogy mennyire változtak az évszakok az elmúlt évtizedekben. Először azonban szükségük volt néhány lehatároló definícióra. A nyarat úgy határozták meg, mint ami a hőmérséklet a legmelegebb 25 százalékában kezdődik, a tél pedig a hőmérséklet leghidegebb 25 százalékának megjelenése.
A Geophysical Research Letters folyóiratban közzétett eredményeik azt mutatják, hogy az északi féltekén a nyár átlaghossza 78-ról 95 napra nőtt 1952 és 2011 között, miközben a tél 76-ról 73-ra zsugorodott. Az adatok szerint a tavasz és az ősz is egye rövidebb. A legfrissebb klímaváltozási modellek segítségével kimutatták, hogy még ennél is nagyobb változások várhatók: az északi félteke nyarai 2100-ig átlagosan 166 napig tarthatnak majd, ami kiszoríthatja az összes többi évszakot.
Az előrejelzések szerint az emberiség a mediterrán térségben és a tibeti fennsíkon tapasztalhatja majd a legnagyobb változásokat, ám a mezőgazdaságra, az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt messzemenő hatások mindenütt érezhetők lesznek.
