Tisztelt atya! A minap azt olvastam valahol, hogy valami érzéketlen ember ellopta egy jótékonysági doboz tartalmát, vagyis a pénzt, amit jószándékú emberek gyűjtöttek egy beteg gyereknek. Hát hová süllyedünk még? Ez felháborító.
Mit gondol erről? Miért van az, hogy egyes személyek nem érzik magukat rosszul, amikor másokat így megkárosítanak? Tisztelettel üdvözlöm: Ervin
Tisztelt Ervin!
Egyáltalán nem kellene meglepődnie vagy felháborodnia, hogy ilyen, vagy még ennél jóval nagyobb lopások vannak. Az emberek ugyanis a gonoszságban végtelen mélységekbe tudnak süllyedni.
Albert Einstein, a Nobel-díjas természettudós legismertebb szállóigéje éppen ezt mondja: „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.” Más szóval: Lehet, hogy a világegyetem véges, körülhatárolt, de hogy az emberi esztelenség, az emberi gonoszság végtelen és határtalan, az biztos!
Az ember esztelensége elképesztően végtelen és határtalan. Az emberi gonoszság feneketlen mélységekbe süllyed, nincs határ, ahol megállna a süllyedésben. Minden új évszázaddal több gonosztettet követett el az emberiség. A 20. században például sok millió ember irtott ki. A 21. század első két évtizedében már nagyobb az emberirtás, mint az egész 20. században. A náci holokauszt megemlékezésekor mindig kimondják, hogy „Soha többé haláltábor!”, közben egyre több a diktatórikus állam, s azokban egyre több a haláltábor, ahol százezrével kínozzák és gyilkolják a politikai foglyokat. Az iskolákban, a rendezvényeken, a családokban korábban soha nem látott erőszakhullámok tarolnak. A kapzsi gazdagok telhetetlen mohóságukban az egész földet föl akarják falni (gondoljunk csak az amazón-őserdők megállíthatatlan irtására). A háborúra készülő nagyhatalmak toronynagyságú rakéta-bomba hegyeket halmoznak fel, az esetleg lázadó polgáraik megverésére és bebörtönzésére hadseregnyi rohamrendőr osztagokat hoznak létre. Az élvezethajhászás a dőzsölésben, a kicsapongásban, a kábítószer-élvezésben nem ismer határokat. A gőg bábeli tornyából szinte mindenki csúfolja és gúnyolja az egyházi és világi vezetőket. A könnyű, dologtalan életfelfogás a legrafináltabb kihasználásba, lopásba, rablásba, csalásba, korrupcióba, uzsorába süllyeszti az embereket. A gonoszság olyan áradata söpör végig a bolygónkon, hogy a napi híradók nem tudnak mást, csak rossz, megdöbbentően rossz híreket ontani.
Miért van ez? Levélírónk kérdezi, miért van az, hogy „egyes személyek nem érzik magukat rosszul, amikor másokat megkárosítanak”, amikor például beteg gyerekek megsegítésére gyűjtött pénzt ellopnak. Kérdezi, mit gondolok erről.
A válaszomban nemcsak azt mondom el, mit gondolok az említett lopásról, hanem azt is, mit gondolok az ember végtelen hülyeségéről illetve határtalan gonoszságáról.
A lopó, mivel nem munkával, hanem lopással akar pénzt keresni, rossz szándékú, romlott ember. Az ilyennek nem számít a beteg gyerek, nem számít senki baja, senki betegsége, senki szükséglete, neki csak a saját kénye-kedve számít. Ezért szívtelenül és könyörtelenül meglop mindenkit, akit csak meglophat. Így működik a naplopó, lusta, kényelemszerető ember.
A világot elárasztó határtalan gonoszság eszembe juttatja Jézus példabeszédét a búzáról és a konkolyról. Rövidítve elmondom: „Hasonlít Isten országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Az ellensége konkolyt vetett a búza közé. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. A szolgák megkérdezték a gazdát: Honnan ez? Azt felelte nekik: Ellenséges ember cselekedte ezt. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Akkor majd összeszedik a konkolyt és elégetik, a búzát magtárba gyűjtik.”
Jézus aztán megmagyarázta: „A jó magot én vetem, a konkolyt pedig az ördög. A búza Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Ez a kettő egymás mellett nő a földön a világ végéig.” (vö. Mt 13, 24–30; 36–43)
Ezek szerint az emberekben burjánzó határtalan gonoszság az ördög konkolyhintése. Ez az ellenség ülteti az emberekbe a gonoszság magvait, akik ezért mind a gonosz fiai lesznek, a „végtelen hülyeség” gyártói. Ezek jót nem tudnak tenni, rosszat ellenben féktelenül, a gonoszságot határtalanul, s ezzel ördögi szintre süllyed az emberiség. Ezért van, hogy minden évszázaddal romlottabbá válik a világ, nagyobbodnak a népirtások, növekszik a korrupció, fokozódik a föld felmelegedése, és valóban a végtelenségig tágul az esztelenség.
A konkolyt, a gonoszság magvait ma annak az életfelfogásnak a tanításával ülteti az ördög az emberekbe, hogy haszonlesőnek kell lenniük, élvezethajhászóknak, fölényeskedőknek, bosszúállóknak, terrorizálónak. Ezzel a tanítással olyan nemzedékeket nevel föl a mai világ, amelyek a hülyéskedésben végtelenek, a gonoszkodásban határtalanok.
Mit tehetünk ez ellen? Azt, hogy tanítjuk a krisztusi életfelfogást, miszerint mások hasznára kell lennünk, mások boldogságát kell keresnünk, mások szolgálatára kell állnunk, másokon könyörülnünk kell. Ez isteni jó mag, amit ha az emberekbe ültetünk, kenyeret adó búzát terem bennük, a Jóisten uralmának a fiait neveli föl bennük, akik békeszerzők, igazságosak, tisztességesek, irgalmasok, szelídek, jóindulatúak, családszeretők, emberséges emberek.
Ezek nemcsak hogy gátat vethetnek a gonoszság áradatának, hanem a szeretet folyamait indíthatják el a világ embertelen pusztaságaiba és így megmenthetik és megújíthatják a már tönkretett földet.
Végtelen szükség volna ilyen emberekre. De már vannak is. Igaz, nem sokan, de vannak. Ők már gyógyítják a beteg emberiséget és építik újjá a lerombolt világot. Ilyen például a skót Magnus MacFarlane, a Mary’s meals – Mária ételei – elnevezésű segélyszervezet alapítója és igazgatója, amely jelenleg 1.838.853 éhező gyermeket etet és iskoláztat. Magnus 2002-ben kezdte Malawiban egy csapat kisdiákkal, akkor 15 eurós adományok begyűjtésével, amiből egy egész esztendőn át ételt tudott biztosítani éhhalálra ítélt gyermekeknek. Ezt az ételt iskolákba járóknak osztatta ki, hogy a tanulással szakmai képesítést szerezzenek ezek a szegénységben felnövő fiatalok, és éppen a szakképesítésnek köszönhetően megszabaduljanak a szegénységtől. Erre a humanitárius akcióra a mi templomainkban is egyre többen adakoznak. Én a templomi hirdetőlapomon minden vasárnap közzéteszem az elmúlt hét adakozóinak számát. Három éve kezdtük ezt a támogatást, évente 300–400 éhező gyerekek számára küldtük el az életmentő adományt. Május 23-án 210 megmentett gyermeknél tartottunk, ahogy ezt a mellékelt ábra mutatja, a mai napon elértük a 226-ot.
Tisztelt Ervin! Kezdjen el segíteni egy nélkülözőnek, s ezzel máris az ellenkezőjét teszi, mint a levelében említett lopó és legalább egy kis gátat vet az esetleges hasonló lopások és más ilyen „hülyeségek” szennyes áradatának. Szükség van az ön hozzájárulására is, és szükség van még sokak, nagyon sokak hozzájárulására. Biztos vagyok benne, hogy ez meg is lesz. László Atya
