A június a diákok számára talán a legkedvesebb hónap, hiszen ekkor zárul a tanév, és kezdődik a több mint két hónapig tartó nyári vakáció. Százhúsz évvel ezelőtt azonban igen viharos volt a tanévzáró Szabadkán. Városunk polgárai ugyanis vizsgálatot követeltek a szabadkai főgimnázium ellen. Az ügyben még a Széll Kálmán-kormány akkori oktatási államtitkára, Zsilinszky Mihály is kénytelen volt megszólalni. E heti tárcánkban ezt az esetet elevenítjük fel, a Bácskai Hírlap korabeli lapszámai segítségével.
E tárca keretében már írtunk arról, hogy 1901 májusában a szabadkai főgimnázium huszonegy diákja ellen indítottak eljárást, mert bort fogyasztottak egy kocsmában. Egyikük az eljárás miatt az öngyilkosságba menekült. A város polgárai Platz Bonifácznak, a gimnázium főigazgatójának és az intézmény tanári karának szigorúsága miatt az oktatási minisztériumhoz fordultak, és vizsgálatot követeltek az ügyben. A minisztérium az üggyel kapcsolatban rendeletet juttatott el Platz Bonifáczhoz, amit a főigazgató csak rövidítésekkel hozott nyilvánosságra. A Bácskai Hírlap 1901. június 19-én A városunkon ejtett sérelem címmel számolt be a rendeletben foglaltakról. Már a címből is kiderül, hogy a dokumentumban nem a város polgársága által remélt válaszok voltak megfogalmazva.
„Platz Bonifácz urat annyira szereti a minisztere, hogy Szabadka sz. kir. város közönsége alázatos kérelmére se rendelt el vizsgálatot egy olyan dologban, amelyben a tiszta igazságot akarta látni a város, nem tette a miniszter azt se, hogy azoknak a megvádolt ifjaknak megbocsájtott volna.
A miniszter ur meggyőződése szerint járt el, ezt a meggyőződését főigazgatója informácziójából szerezte, amely informácziótó szerint »a szabadkai tanintézet diákurfiairól kiderült, hogy állandóan korcsmába jártak és dorbézoltak«.
Ez az információ jutott a miniszter elé, ez jutott a fővárosi lapokba és ezen információ folytán a lapok kimosolyogták Szabadka városát, a miniszter pedig egyszerűen megsérti a várost!” – olvashatjuk a szabadkai napilapban.
Az ügy azonban nem maradt annyiban. 1901. június 23-án a Bácskai Hírlap arról számolt be, hogy egy Szilágyi Gyula nevezetű fővárosi újságíró felkereste Zsilinszky Mihály oktatási államtitkárt a szabadkaiak ügyével kapcsolatban. Ekkor kiderült, hogy Platz Bonifácz a miniszteri rendelet lényeges elemeit hallgatta el a város közvéleménye elől, sőt az intézményt is elmarasztalták szigorúsága miatt. Az államtitkár ezért ígéretet tett arra, hogy a miniszteri rendeletet nem a főigazgatónak, hanem közvetlenül a városnak fogja eljuttatni.
„– Ki akarom elégíteni Szabadka lakosságát. Mondja meg Szilágyi ur Szabadkán, hogy ma intézkedem, miszerint a rendelet egyenesen a városnak lemenjen innen a miniszteriumtól. Én nem leszek holnap idehaza, de Gömöry Oszkár [miniszteri tanácsos] fogja a miniszter nevében aláírni. Egyébiránt én azt a rendeletet le sem küldtem volna, mert én kellően vagyok informálva s nem tévesen. Nálam volt a főispán Schmausz [Endre, Szabadka főispánja] és ő megmondta az igazságot. Tudom, hogy a diákokkal durván bánnak, tudom, hogy a főigazgatótól nevetséges szigorúság volt ennyi fiunak kevésbé szabályszerűt adni, tudom, hogy ez a korcsmázás kivételes volt, de a tanár, ki a névünnepét ülte, elháríthatta volna, hivta volna meg magához egy pohár borra, mert hisz Bácskában nincs ünnep pohárköszöntés nélkül. Ezért egy osztályt így megrendszabályozni hallatlan. De hinni akarom, hogy a tanári kar, most okult a történtekből s a miniszteri rendeletet nem magyarázza félre, hanem igen is figyelemébe tartja a humanizmusról szóló passzust” – mondta az újságírónak az államtitkár.
Végül a Bácskai Hírlap július 1-jei száma arról számolt be, hogy a rendelet valóban megérkezett Szabadkára. A dokumentumból kiderül, hogy Wlassics Gyula valójában államtitkárával értett egyet, mintsem Platz Bonifáczal, és kifejezte abbeli reményét, hogy „a jövő iskolai év kezdetével már normális állapotok uralkodjanak a gymnáziumban s az idei tanévben előfordult kínos meglepetések ne ismétlődjenek”.
