2021. augusztus 5., csütörtök
RÚZSFOLT

Kempingezésre készen

Évek óta tervezgetjük, hogy megvásároljuk a kempingezéshez szükséges alapfelszerelést. Egy tizenvalahány évvel ezelőtti sátrunk volt, és azt akartuk mielőbb lecserélni, a többi csak utána következhetett. A régi darab tavaly fel is mondta a szolgálatot, az augusztus végi, úgymond nyárbúcsúztató kempingezésen két fő tartóeleme is eltörött. Már haza sem hoztuk, ott, az üdülőtelepen a szemetesben landolt. Megjegyzem, fél óra múlva már nem volt a kukában, valaki azonnal lecsapott rá. Igazából valószínűleg megjavítható volt, de mi már annyira vágytunk egy másikra, egy konkrét darabra, hogy ennek mennie kellett.
Szóval az idén mindenképp be kellett szereznünk egy új sátrat. A dolgok jól alakultak, a lányaink babakocsiját eladtuk, és az árán megvettük az új sátrunkat. Babakocsira már nem lesz szükségünk, csak a raktárszobában fogta a helyet, a sátorral pedig új kalandokra tehetünk szert. Kicsit nehéz szívvel váltunk meg tőle, és a lányok is sajnálkoztak felette, viszont amikor megosztottuk velük az ötletünket, hogy új sátorba fektetjük az árát, akkor elszállt a szomorúságuk. Egy kényelmes, négyszemélyes sátrat rendeltünk, tágas előtérrel. Ezt már évekkel ezelőtt kinéztük magunknak, úgyhogy most nem kellett bajlódnunk a választással. Mikor a háromezer dináros állami segélyt megkaptuk, akkor meg megvettük az alváshoz szükséges matracokat, aztán összejött a pénz a kempingszékekre és -asztalra is, és már csak apróságok hiányoznak. Hálózsákunk ugyan még nincs, de ha eddig jó volt a pokróc, akkor még az idén is kibírjuk azzal. Igaz, a hálózsák helytakarékosabb, de megoldjuk, elfér a pokróc az autóban. Kell még lámpa, valami főzőlap, esetleg egy függőágy, de ezek már nem életbe vágóak. Van hol és min aludnunk. Persze, amikor a legutóbb ellátogattunk egy kempingfelszerelést is árusító üzletbe, elképedtünk, hogy mennyi mindent kínálnak még, és mennyi mindenről hitetik el az emberrel, hogy feltétlen szükséges a sátorozáshoz. Szekrények, tárolóelemek, a főzéshez minden nyavalya, különböző méretű, állítható, fektethető székek, nyugágyak, szúnyoghálók és még sorolhatnánk, de maradjunk a földön. Azért akarunk kempingezni, mert szeretjük azt az érzést, hogy pár napig kicsit másképp élünk, másképp főzünk, más tevékenységeket végzünk. Ha abszolút komfortra vágyunk, akkor majd kibérelünk egy apartmant, vagy egy hotelszobát. A sátorozásnál meg maradjon valami kis nomád élmény.
Hogy hová megyünk? Hát több helyre. Egy hétvégét biztos a Topolyai-tavon töltünk majd, az nagyon tetszett a gyerekeknek, ugyanakkor a Tisza-partot sem akarjuk kihagyni, sőt a bori tavat is kinéztük magunknak. Eredetileg a fehértemplomi (Bela Crkva) kempinget is meg akartuk látogatni, de nagyon borsos áron lehet ott felverni a sátrat pár napra. A bori kemping sokkal hozzáférhetőbb áron kínálja szolgáltatásait, és őszintén szólva, jobban is vonz bennünket. Majdnem kétszer olyan messze van, de érdekesebbnek tűnik, ráadásul, amikor a kempingezés részleteiről érdeklődtünk, annyira kedvesek és szolgálatkészek voltak, hogy már csak azért is oda megyünk.