2021. július 24., szombat
CÍMLAPTÖRTÉNET

Ne csak az építészetre gondoljunk

A Kosztolányi Dezső Színház június másodikán mutatja be a Szabadkai szecesszió című előadást

Újabb bemutatóhoz ért a közelmúltban a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. A Zlatko Paković rendezésében készülő Szabadkai szecesszió című produkciót június másodikán láthatja a közönség. Zlatko Paković korábban a Kapitalizmus – geometriai sorrendben ábrázolva című előadást rendezte a KDSZ-ben, ezúttal pedig Szabadka és a szecesszió keltette fel a figyelmét. Az előadás zeneszerzője Mezei Szilárd, a díszlet- és jelmeztervezője pedig Daniela Mamužić.

A szereplők a KDSZ társulata, akikhez ezúttal Ladik Katalin csatlakozott:

– A próbafolyamat közepéhez érve egyre jobban felgyorsultak az események. Addig a szöveggel és az improvizációkkal foglalkoztunk – hiszen a KDSZ-ben ilyen fajta kreatív rész is hozzátartozik a próbákhoz – azután pedig jöhetett a színészet, a játék, és ami a legnehezebb, az éneklés. Mindennek együtt kell lennie, az éneknek, a mozogásnak, és közben életet kell adni a szövegnek is. A próbák nagyon jó, baráti, családias hangulatban telnek. Mindenki nagyon kreatív, tisztelik egymást, és van fegyelem. Egy komoly munkához nagyon fontos az ilyen hozzáállás, hogy a kollégák tiszteljék egymást és egymás munkáját – mondta Ladik Katalin.

Fotó: Ótos András
Fotó: Ótos András

Mészáros Gábort a Kapitalizmusban is láthattuk, most pedig arról kérdeztük, hogy mivel foglalkozik az új előadás:

– Megpróbáljuk a szecessziót úgy bemutatni, mint egyfajta vágást az emberi történelemben. Az előadásunk ugyanis a holokauszttal is foglalkozik, hiszen a szecesszió megszűnése és a zsidók elhurcolásának a kezdete nagyjából egy időszakra tehető. Az előadás a performatív jeleneteken kívül, Tábori György szövegét is felöleli, egy úgymond narratív szituációs játék formában. Dokumentarista szövegről van szó, egy történetről az író anyjáról és az elhurcolásról. Ez a szöveg képezi az előadás vázát. Ladik Katalin játssza az anyát, én pedig narrátorként a fiát, aki elmeséli ezt a történetet – tudtuk meg Mészáros Gábortól.

Kucsov Borisz is már dolgozott Zlatko Pakovićtyal:

– Hasonló módszerekkel dolgozunk, mint legutóbb. Ami a próbafolyamat érdekessége, hogy rögtön az elején egy körsétát tettünk a városban és megtekintettük a híres szabadkai szecessziós épületeket. Mélyrehatóbban is foglalkoztunk a szecesszióval, nemcsak építészeti, hanem történelmi vonalon is. Az előadásban sem csak a művészeti szempontokra figyelünk, megpróbáljuk ábrázolni, bemutatni az egész időszakot. Különböző stációkon megy keresztül az előadás, miként a szecessziónak is különböző stációi, rétegei vannak. Ezeket mind igyekszünk érinteni. Egy igazán érdekes és színes előadás készül, mint amilyen érdekes és színpompás a szecessziós stílus is – hallottuk Kucsov Borisztól.

Búbos Dávid arról is beszélt, hogy a próbák során sokat agyaltak, közben pedig számos ötlettel jöttek elő:

– Ezekből azután – ahogyan az ilyen előadásoknál az lenni szokott –, valami megmaradt, egyes jelenetektől pedig fájó búcsút vettünk. Az ilyenfajta munkafolyamatok mindig érdekes előadásokat tudnak eredményezni, amelyekben nekünk színészeknek is megvannak a számunkra kedves momentumok, pont azért, mert a mi ötletünkből indultak, vagy épp valami közös bolondozásból alakultak ki nagyon jó dolgok. A próbák jó hangulatban telnek, összeszokott a csapat, és szerintem is egy színes előadást láthatnak majd a nézők. Az pedig, hogy egy élő legendával lehetünk egy színpadon, hihetetlen érzés. Ladik Katalin bejárta a világot és olyasmiket ért el, amikről én csak álmodni merek. Ezen a próbafolyamaton arra is rájöttem, hogy ezeket nem álmodni kellene, hanem meg is valósítani, és ennek érdekében rengeteget dolgozni. Ladik Katalintól csak tanulni tudok: azt a finomságot, ahogyan ő a színpadra lép; azt, ahogyan átadja magát a szövegnek; ahogyan készül a próbákra, hogy ennyi év tapasztalat után is, félórával vagy egy órával a próbák előtt már ott van és tanulja a szövegét. Azt gondolom, hogy nekem is valahol ilyennek kell lennem. Büszke vagyok és szerintem még sokáig fogom mesélni azt, hogy kivel is dolgozhattam – mondta Búbos Dávid.

Fülöp Tímeától azt is megtudhattuk, hogy a próbafolyamattal nagyon jól haladtak:

– Minden egyes mozzanata új energialöketet és új színt hoz be, beleértve magunkat és a rendezőt is. Ez egy csapatmunka, együtt dolgozunk a rendezővel. Szerintem nagyon jó lesz az előadás, szó lesz benne a szecessziós stílusról, a holokausztról, a szabadkai zsidók deportálásáról is. Mindez Mezei Szilárd dalaival, valamint Daniela Mamužić fantasztikus kosztümjeivel és maszkjaival kiegészítve, amiket az előadáshoz készít nekünk. Ebben az előadásban több fajta művészet ötvöződik. Különböző habitusú emberek dolgoznak rajta és már ettől is izgalmas. A nézőknek is érdekes lesz, a történetét, a zenéjét, és a látványát illetően is. Ladik Katalin fantasztikus művész. Miután körbejártuk a várost, első gyakorlatként a rendező azt kérte tőlünk, hogy tartsunk idegenvezetést. Nagyon izgalmas volt látni azt, ahogyan ezt Ladik Katalin megoldotta. Amikor fellépett a színpadra, nem azon törte a fejét, hogy mit és hogyan csináljon, hanem egyszerűen csak felment és betöltötte az egész teret – fejtette ki Fülöp Tímea.

Verebes Andrea elmondása szerint érdekes volt Zlatko Pakovićtyal dolgozni:

– Teljesen más színt mutat meg, mint más rendezők. Ő író és újságíró is, számára a szöveg kifejezetten fontos. Nagyon izgalmas a próbafolyamat, érdekes volt bejárni Szabadkát, olyan épületrészeket is láttunk, amelyekre eddig fel se figyeltünk, holott itt vagyunk. Azután sokat improvizáltunk és sokat foglalkoztunk az előadás szövegével is. Izgalmas Mezei Szilárd zenéje is, remélem megbirkózunk az éneklés feladatával. Ladik Katalintól pedig nagyon sok alázatot lehet tanulni. Ő világszinten elismert alkotó és előadóművész, de mégis annyira alázatos, hogy az számomra hihetetlen és csodálatos. Megnézte minden előadásunkat. Sokat beszélgettünk vele és nagyon hálás vagyok, hogy együtt dolgozhattunk – mondta Verebes Andrea.