2024. április 19., péntek

Tapasztalatok a digitális munkarendben

Eszközök, platformok, szoftverek és alkalmazások az online oktatásban

2020 márciusától Szerbiában is nagy iramban növekedett a Covid-19 betegséggel fertőzöttek száma. A rendkívüli állapotot 2020. március 15-én hirdették ki, és május 6-áig tartott. A Covid-19-világjárvány visszaszorítása érdekében az oktatás minden szintjén átállt a digitális munkarendre, ezt Szerbiában egyszerűen távoktatásnak nevezték a hivatalos kommunikációban (a magyarországi szakterminológia a digitális tanrend kifejezést használta). Az átállás az informatikai, szakmódszertani kihívások mellett nagyszámú szociológiai és pszichológiai jellegű kihívást is a felszínre hozott, amit az a látszólag egyszerű tény eredményezett, hogy az oktatás az osztálytermek helyett az online platformokon és osztálytermekben folytatódott. 

Az új oktatási helyzetben a nonverbális kommunikáció gyakorlatilag teljesen megszűnt. Ez a látszólag apró változás még a tapasztalt pedagógusokat is nehéz helyzetbe hozta. Megszűnt a visszacsatolás, a tanulók visszajelzései és a tudásfelmérés is nehezebbé vált, elsősorban a csalások új módjainak megjelenése miatt. Szintén nyomasztó oktatási helyzetet teremtett az interaktivitás csökkenése. Természetesen rendelkezésre álltak különféle webkettes eszközök, mint amilyenek a gyors kvízek, tesztek és szavazások vagy az olyan oktatásszervezési megoldások, mint a tükrözött osztályterem vagy a tanulók kiselőadásai, azt tapasztaltuk azonban, hogy az előadások nagy részét frontális formában tartották meg a kollégák, úgy, hogy a tanulóknak nem volt vagy kikapcsolt állapotban volt a webkamerájuk. 

Azt mindenki tudja, hogy az iskola nemcsak az oktatás és az órák megtartásának helyszíne, hanem a szocializálódás fontos intézménye is. A pedagógusok a különféle közösségi felületeken intenzíven tartották a kapcsolatok, ám főleg a fiatalabb tanulók esetében ez a folyamat jelentősen visszaesett. Azt láttuk, hogy a tanulók előbb „érkeznek” az online felületekre, és tovább „maradnak” ott, amikor szinkron módon történik az oktatás, és valamiféleképpen itt, korlátok között zajlik ez a folyamat.

A digitális hozzáférés folyamata, amelytől azt reméltük, hogy csökkenti a szociális különbségeket, a Covid-19-világjárvány idején gyakorlatilag az ellenkező irányba indult el. A család szociális helyzete és a szülők kompetenciái felértékelődtek, mivel elsődlegesen megfelelő helyre, eszközre és internet-hozzáférésre volt szükség, hogy a tanulók csatlakozhassanak az online oktatáshoz. Másrészről az online oktatás a tehetséggondozás, valamint a felzárkóztatást szolgáló pótórák intenzitását is jelentősen csökkentette. Nem elsődlegesen arról van szó, hogy elmaradtak a tanulmányi versenyek, hanem arról, hogy az egyéni és testre szabott, a mentorálás köré épülő együttműködés is nagymértékben csökkent a pedagógusok és a tanulók között. A szülők szerepe ugyanakkor ebben a helyzetben felértékelődött. Maga tény, hogy nem minden háztartásban maradhatott otthon szülő (a munkahelyi kötelezettségei miatt) a gyerekekkel a távoktatás idejére, már elegendő problémát szül, de ezenfelül azt tapasztaltuk, hogy az ismeretanyag, a feladatok értelmezése és a tanári magyarázat egy része is a szülőre hárult. Emellett a szülők informatikai/digitális kompetenciáira is szükség volt, főként a fiatalabb tanulók esetében, amikor a feladatlapok letöltése, az elkészült munka lefényképezése, elküldése vagy feltöltése, a platformhoz történő csatlakozás és az ehhez hasonló feladatok nagy része a szülőkre hárult. 

Az a tény pedig, hogy egy olyan térbe „engedünk be”, akár virtuálisan is, más tanulókat és szüleiket, amely alapvetően privát tér, azaz a tanulás helyszíne (gyerekszoba, nappali vagy akár a konyha), már külön adaléka az egész történetnek. Ez a tény sokszor azzal jár, hogy látjuk a tanulótársak környezetét és a környezetében tartózkodó embereket, halljuk a szülők egymás közötti kommunikációját stb.

Tapasztalatok

A Szerb Köztársaság tanulóinak legnagyobb része, az iskolák jelentései szerint, bekapcsolódott a távoktatásba. Az általános és középiskolás tanulók 99 százaléka, a sérült tanulóknak 93 százaléka. Az „érzékeny tanulói csoportok” közül a roma tanulók csoportjából az általános iskolai oktatásba 17 százalékot, a középiskolai oktatásba 9 százalékot nem sikerült bevonni. Az értelmileg és testileg sérült tanulók közül az általános iskolai oktatásból 4 százalék, a középiskolaiból pedig 3 százalék maradt ki. A más érzékeny tanulói csoportok esetében az általános iskolai távoktatásból 6, a középiskolai oktatásból pedig 33 százalék maradt ki. A felsorolt csoportokból a tanulók a legtöbbször a következő okok miatt maradtak ki a távoktatás folyamatából: az internetkapcsolat hiánya (41 százalék), a megfelelő eszköz hiánya (26 százalék), a család támogatásának a hiánya (24 százalék) és valamilyen más ok (9 százalék); az átlagnál magasabb százalékban jelenik meg a roma tanulók esetében a család támogatásának hiánya, az értelmileg és testileg sérült tanulók esetében pedig a valamilyen más ok. (Forrás: http://www.mpn.gov.rs/

Tehát megoldásként jelenhet meg az érzékeny tanulói csoportok eszközökkel és internet-hozzáféréssel történő ellátása, ami korlátozott számban megtörtént Szerbiában is, okostelefonok és internet- (SIM-) kártyák formájában.

Ha a teljes oktatási rendszert figyeljük meg, akkor talán e két legfontosabb tapasztalat állapítható meg: 

    • Egy intézményen belül egy egységes platform használata ajánlott. A több platform zavaróan hat, és jelentős erőforrásokat von el a tanárok, az oktatási intézmény, sőt a tanulók oldaláról is, valamint a folyamatok nyomon követése is nehézkes, ha több párhuzamos platform működik.

    • A tanári magyarázat nem maradhat el. Sok visszajelzés érkezett, hogy a tanár elküldte a feladatlapot, és várta a kész megoldást, vagy elküldte a vizsgakérdéseket és egy szöveggyűjteményt. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a tanári magyarázat nem maradhat el az online oktatás során sem. A pedagógus megosztott gondolatai, meglátásai és tapasztalata az a hozzáadott érték, amely nem maradhat ki egyetlen oktatási formából sem.

Platformok, szoftverek és alkalmazások

Természetesen nagyon fontos kérdés, hogy milyen eszközöket, platformot, szoftvereket és alkalmazásokat használunk az online oktatásban. Emellett az is fontos, hogy milyen célra használjuk ezeket az eszközöket. A nemzetközi tapasztalat az, hogy ha létezik már egy közösség, kommunikációs csatorna, amely jól működik (Viber-, Facebook-csoport vagy akár körlevelek), akkor ezt nem kell módosítani, de szem előtt kell tartanunk, hogy ezeket az eszközöket nem oktatásra fejlesztették ki. Például a Facebookon nem lehet oktatni, elsődlegesen amiatt, mert nagyon komoly verseny folyik itt a felhasználók figyelméért, de kiválóan alkalmas az információk továbbítására.

Az oktatás, főként a távoktatás első részében, túlnyomórészt videokonferenciák segítségével valósult meg, mivel nem volt sem idő, sem kapacitás a tananyagok fejlesztésére. Ez közel áll az osztálytermi oktatásban alkalmazott frontális oktatáshoz, és a képernyőmegosztás lehetőségével kihasználhatók például a kontakt oktatási környezetre készült prezentációk is. Természetesen fontos, hogy egy-egy szoftver/alkalmazás milyen lehetőségeket hordoz magában, illetve milyen korlátozásokkal találkozhatunk. A 2020 novemberében összeállított táblázat ezeket a korlátozásokat foglalja össze a legnépszerűbb videokonferencia-szoftverek esetében.

Szolgáltatás

Időkorlát

Résztvevők száma

Megjegyzés

Skype

nincs

maximum: 50 fő

A csoportos videohívásokra méltányos felhasználási korlát vonatkozik, amely havonta 100 órát jelent, de az egy nap alatt lefolytatott hívások összes időtartama nem haladhatja meg a 10 órát, és egy-egy videohívás legfeljebb 4 órás lehet.

Zoom

40 perc

maximum: 100 fő

Microsoft Teams

nincs

maximum: 250 fő

Ingyenesen használható Office 365-tel.

Google Meet (korábban Hangout)

60 perc

maximum: 100 fő

Ingyenesen használható Google-fiókkal.

Cisco Webex

nincs

maximum: 200 fő

30 napos próbaverzióval ingyenes.

Népszerű rendszer még a Jitsi Meet és 8x8. Ezeknél a felületeknél a hívás indítása gyorsan megtörténik (a szoba nevének a megadásával), és nem szükséges regisztráció sem, ez azonban olyan helyzeteket eredményezhet, hogy illetéktelenek, nem az osztályközösséghez tartozó személyek is beléphetnek/rátalálhatnak a szobára.

Keretrendszerek

A tanuláskezelő rendszerek (learning management system, LMS) elsődlegesen a tananyagokhoz történő hozzáférést biztosítják, ezeket a tananyagokat azonban sok esetben az oktatás megkezdése előtt el kell készíteni. Gyakran van lehetőség szinkron oktatásra, amikor egy időben van jelen a tanár és a tanuló is (például sok esetben kezdeményezhető videokonferencia vagy -hívás), de a tanulás jelentős része aszinkron módon történik, előre elkészített tananyagok segítségével. Ezek a rendszerek alkalmasak arra, hogy a tanulók tevékenységét és aktivitását figyelemmel kísérjük, valamint lehetőség van értékelésre is. Talán a két legfontosabb kérdés a keretrendszer megválasztásánál a keretrendszer ára (lehetőségei és korlátai), valamint az, hogy a rendszer fenntartása központilag biztosított, vagy az oktatási intézménynek kell elvégeznie.

A keretrendszerek közül az egyik legnépszerűbb a Google Tanterem (Classroom) – https://classroom.google.com/, amely központilag adminisztrált, de 250 tanulóig használható, valamint egyéb korlátozások (osztályok, tanárok száma stb.) is megjelenik. Ezért tért át sok intézmény a G Suite for Educationre, amely szintén Google termék, és tartalmazza a Tanterem szolgáltatásait, de több lehetőséggel és kevesebb korlátozással. Nem utolsósorban általános és középiskolák, valamint akkreditált felsőoktatási intézmények díjmentesen használhatják, az alkalmazás beindítása azonban nagyobb szakértelmet igényel, és hosszadalmasabb, mint a Google Tanteremé, valamint az intézmény dokumentumait is el kell küldeni.

Szintén népszerű a Moodle keretrendszer, amelyhez nagyon sok kiegészítés tölthető le az internetről, mivel nyílt forráskódú az eszköz. Amennyiben ingyenesen szeretnénk használni, akkor a telepítést és a karbantartást a saját szerverünkről kell megtenni. A központilag adminisztrált verzió (Moodle Cloud – https://moodle.com/) viszont előfizetéshez kötött.

Interaktivitást növelő eszközök és módszerek

Mint ahogyan a bevezetőben említettem, a távoktatás és a videokonferenciák egyik legnagyobb hátránya az interaktivitás csökkenése. Első lépésként ezt úgy tudjuk enyhíteni, hogy megkérjük a tanulókat, hogy végig legyen bekapcsolva a kamerájuk, így látjuk a reakciójukat, az esetleges visszajelzéseiket. A videokonferencia keretein belül is megoldható a véletlenszerű felszólítás vagy az előre elkészített feladatok ismertetése. Jó megoldás lehet a rövid (akár néhány perces) kiselőadások megtartása is a tanulók részéről. Szinte az összes videokonferencia-rendszerben lehetőség van szavazásra, amely segíthet a visszajelzések begyűjtésében is. Sokszor használhatunk ingyenes eszközöket, amelyeknél fontos, hogy a tanulók részéről ne legyen regisztrációhoz kötve. Ilyen két kiváló ingyenes eszköz a Kahoot! és a Mentimeter.

A Kahoot! egy online tesztkészítő felület, amely a https://kahoot.com oldalon érhető el. A Kahoot! felülethez tartozik egy letölthető alkalmazás is, amely szinten elérhető a https://kahoot.com oldalon. A Kahoot! lehetőséget ad feladatsorok, úgynevezett „kahootok” összeállítására, valamint ezek játékos megválaszolására. Az alkalmazás nagy előnye, hogy ingyenes, a teszt, feladatsor megoldható okostelefonról, tabletről és laptopról is. Lehetőséget ad a csoportmunkára is. Tanulók is regisztrálhatnak, de a teszt megoldásához ez nem feltétel. Az alkalmazás versenyhelyzetet teremt, mivel folyamatosan megjeleníthető az aktuális rangsor. A játék végén részletes kimutatás tölthető le, amely hasznos visszajelzés az egyes tanulók teljesítményéről (sorok), ugyanakkor értékes visszajelzés a pedagógusnak is az egyes kérdésekre adott helyes válasz arányáról (oszlopok). Az ingyenes verzióban két kérdéstípus használható: igaz-hamis (true-false) és a feleletválasztós (multiple choice) kérdéstípus.

A Mentimeter felületén prezentációk hozhatók létre, itt is egy számsor segítségével lépnek be a tanulók, és nem szükséges a regisztráció. Segítségével nagyszámú válasz gyűjthető be, amelyet a rendszer látványosan megjelenít. Az ingyenes verzióban 3 dia használható, és olyan látványos elemek jeleníthetők meg, mint a virtuális szófelhő, a sorba rendezés, az állítások súlyozása stb. A beérkezett válaszokat az alkalmazás azonnal feldolgozza (például átlagot számol), és a kért formában jeleníti meg.

Felhasznált irodalom:

Námesztovszki Zsolt: A távoktatásra történő átállás tapasztalatai Szerbiában, a 2020-as a Covid-19-világjárvány idején (nyomdai előkészítés alatt)

Námesztovszki Zsolt – Kovács Cintia: E-learning (nyomdai előkészítés alatt)