2021. augusztus 5., csütörtök

A híres feketicsi meggyről

Beszélgetés egy bácsfeketehegyi meggyes gazdával

Bácsfeketehegy egykor a meggytermesztés fellegvára volt, mára nagyon kevés ültetvény maradt. A feketicsi meggy jó híre visszaállt ugyan, de a termesztési kedv nem változott. Probléma a felvásárlók és a munkaerő hiánya. A termesztők a feldolgozásban látják a jövőt.

A feketicsi, azaz a bácsfeketehegyi meggynek igen jó híre van, ami nem véletlen. Számos kedvező tulajdonsággal bír, mind termesztési, mind étkezési szempontból. Hogy mennyire sajátos, arról tanúskodik az a tény is, hogy nyolc évvel ezelőtt elismerték önálló fajtaként, Prima néven. Azonban, hogy a feketicsi meggy honnan került Feketicsre (Bácsfeketehegyre), arról nincsenek biztos források.

Zsolt a Prosperitati pályázatán nyert gyümölcspréssel (Fotó: Lakatos János)
Zsolt a Prosperitati pályázatán nyert gyümölcspréssel (Fotó: Lakatos János)

Horkai Zsolt bácsfeketehegyi meggytermesztő szerint Boszniából származik.

– A feketicsi meggy múltja és származása nem teljesen ismert. Egyesek szerint a Boszniában szolgáló katonák hozták magukkal, és elsősorban szőlőskertekben ültettek pár fát. Megfigyelték, hogy nagyon jól fejlődik, és onnan kezdték szaporítani. Annak idején olyan 400 hold szőlő volt a falu határában, és a szőlőskertekbe mindegyik gazda ültetett egy pár meggyfát. Mivel nagyon szépen fejlődött és jól szaporodott ebben a talajban, az 1970-es évektől megindult a tömeges termesztés.

 Ültetvényeket kezdtek telepíteni, és ebben az állam is támogatta őket. Adómentessé tették azokat a területeket, ahol gyümölcsöst létesítettek, valamint támogatást is kaptak. Volt, aki minden földjét betelepítette meggyfákkal, és a legnagyobb termelőknek 7–8 ezer meggyfájuk is volt. A nagyapám is a 70-es évek vége felé telepített meggyfákat, és a maga 600 fájával a kistermelők közé tartozott annak idején. A faluban a meggytermesztés a 70-es évek végén, 80-as évek elején érte el a csúcsát. Tudomásom szerint abban az időszakban több száz tonnányi meggyet vásároltak fel. Emellett az emberek a környező piacokon is nagy mennyiségű meggyet adtak el. A nagyapám Verbászra, Kúlára, sőt Újvidékre is szállított meggyet. Nagyon sok családnak ez egy jó bevételi forrás volt, mert aratás előtt ez volt az első pénz. Aki mezőgazdaságból élt, annak ez nagyon jól jött.

Meggylikőr, -targyi és -bor (Fotó: Lakatos János)
Meggylikőr, -targyi és -bor (Fotó: Lakatos János)

Mi vetett véget a feketicsi meggy aranykorának?

– A 80-as években egy politikai váltás jött, az akkori Jugoszlávia két kulacsos politikája miatt a Nyugat azt mondta, hogy nem kell több itteni meggy. Előtte Németországba szállították ki, ezért megszűnt a szervezett felvásárlás. Nem tudták külföldre kivinni a meggyet, és nem tudták értékesíteni. Voltak olyan szomorú esetek, hogy a horgosi hűtőház felvásárolta a meggyet, és a végén a gazdák pénz nélkül maradtak, mert nem tudta kifizetni őket. 1983/84-ben volt egy olyan fordulat, hogy a gazdák elkezdték kiirtani az ültetvényeket. Nem tudták eladni a meggyet, ezért lassan elhanyagolták az meggyeseket, utána már a szedés is problémásabb volt, és szép lassan kipusztították az ültetvényeket. A falu területén kívül szinte az összes ültetvényt megszűnt abban az időben, a nagyapám is elpusztította a településen kívüli ültetvényét, csak a falun belül, két kisebb kertben maradtak meggyfái. Ezt édesapám vette át tőle, és a családom ezzel a kb. 200 meggyfával folyamatosan kitartott. Édesapámtól én vettem át a gazdaságot, és most kb. 400 meggyfánk van. Ezzel most a legnagyobb meggytermesztők között vagyunk a faluban. A falu területén kívül sajnos most sincsenek ültetvények, főleg a kis kertekben és az utcákon vannak meggyfák.

Mitől különleges a feketicsi meggy?

– Úgy látom, hogy nagyon nincs megbecsülve a mi meggyünk, holott nagyon értékes a gyümölcse. Mostanában mind jobban előtérbe kerül az egészséges táplálkozás, az antioxidánsok szerepe, és tudni kell, hogy a mi meggyünk kiváló antioxidáns-forrás. Nagyon magas benne az antioxidáns-szint, úgymint az antocianin vegyületek és a szén anyag vegyületek, de emellett katekin vegyület is van benne, ami a zöld tea antioxidánsa. Nagyon kedvező a cukor-sav aránya, harmonikus az ízvilága. Akár a 15–18 százalékos cukortartalmat is el tudja érni, évjárattól függően. A gyümölcs színe sötét bordó, de teljes érésben szinte feketének tűnik. Nagyon erősen festő levű, a leve is szinte feketére húz. Érdekessége, hogy nagyon jól bír mindennemű feldolgozást, és ezt a szép színét sem hevítve, sem fagyasztva nem változtatja meg. Pont emiatt nagyon kedvelt a cukrászok körében, előszeretettel készítenek belőle édességeket, mert nagyon szépen megszínezi őket. Mivel jól visel mindenféle feldolgozást, ezért nagyon jó minőségű gyümölcslét lehet belőle készíteni, valamint lekvárt, pálinkát, meggybort és -likőrt. Emellett friss fogyasztásra is kiemelkedően finom, a meggyfajták közül talán az egyik legfinomabb gyümölcs.

Feldolgozásra váró feketicsi meggy (Fotó: Lakatos János)
Feldolgozásra váró feketicsi meggy (Fotó: Lakatos János)

Említette, hogy nagyon sok meggyest kipusztítottak, mert nem volt felvásárlás. Mi a helyzet napjainkban, van-e igény a meggyre?

– Édesapámnak a kertben kb. 200 fája volt, amit 2005-ben bővítettünk. Ez azért volt lehetséges, mert mi a feldolgozás irányát céloztuk meg. Már 25–30 éve foglalkozunk a meggypálinkával, utána jött a meggybor, majd a likőr. Az elmúlt két évben már meggyszörpöt is készítünk belőle. Feldolgozva értékesítjük a meggyet, nagyon kis százalék az, amit frissen el tudunk adni. Amit jelen pillanatban látok, az az, hogy az alkoholos italok iránt visszaesett a kereslet. Ebben valószínűleg közrejátszott az elmúlt időszak koronavírusos helyzete. Sok vevőnk volt, aki külföldről tért haza és oda vitték vissza a termékeinket. Kevesebbet látogatnak haza az emberek, és rendezvényekből is kevesebb van. Emiatt most elsősorban a gyümölcslevekbe fogunk fektetni, maximálisan ezek készítésének az irányba fogunk elmenni. Simán pasztörizálással tartósítjuk a gyümölcslét, hozzáadott víz és cukor nélkül. Így egész éven keresztül lehet élvezni a gyümölcs friss zamatát. Meglátásom szerint ez az, ami a jövőbe mutat. Friss fogyasztásra eladni nem igazán tervezünk, inkább a felvásárlásban és a feldolgozásban gondolkozunk.

Horakiék dicsőségfala (Fotó: Lakatos János)
Horakiék dicsőségfala (Fotó: Lakatos János)

Hány meggytermesztő van Bácsfeketehegyen, és van-e olyan tendencia, hogy növeljék a meggyesek számát?

– 2004-ben, amikor útjára indítottuk a meggynapokat, akkor az volt a célunk, hogy visszaszerezzük a feketicsi meggy jó hírét, valamint fellendítsük a termelést. Ami a hírnevet illeti, azt elég jó szintre vittük, mert nagyon sokan keresnek bennünket, hogy szaporítóanyag érdekelné őket. A telepítési kedv viszont nem változott, s ennek talán az az oka, hogy nincs olyan megbízható felvásárló, aki biztosan átvenne nagyobb mennyiségű meggyet. Korábban csak ebben láttam az okát, most viszont már abban is, hogy nincs munkaerő. Mint primőr árut, friss fogyasztásra csakis a szárával lehet szedni, amit csak emberi munkával lehet megoldani. Viszont nem maradtak emberek, akik dolgoznának a meggyesben. Akik vannak munkásaink, azok mind nyugdíjas korosztályúak. Mindössze egy-két fiatalabb van, de sajnos oda jutottunk, hogy az a réteg, aki akar dolgozni és jó erőben van, az vagy külföldön van, vagy idehaza van olyan munkahelye, ami mellett másra nem jut ideje. Aki meg a bolt előtt iszogat, azt nem igazán lehet munkára fogni. Épp ezért maradtak a nyugdíjasok, akik szorgalmasak és még bírják magukat. Sajnos a fiatalok, akik befejezték az iskolát, nem igazán akarnak dolgozni. Ebben látok egy nagyon nagy akadályt. Korábban én is gondolkoztam az ültetvény bővítésén, de pont a munkaerőhiány miatt torpantam meg. A bácsfeketehegyi meggytermesztés jövőjét pedig abban látom, hogy helyben kellene megoldani a feldolgozást. Egy barátommal ebben az irányban gondolkozunk, mert így meg bírnánk oldani a helyben történő felvásárlást is. És ha jobb árat tudunk kínálni a meggyért, akkor az emberek talán ismét vállalnák, hogy meggyfákat ültessenek.