2024. április 19., péntek
ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ

Kabarédemokrácia

A Demokratija (Demokrácia) c. produkció május közepén megtartott fővárosi sikeres bemutatója után a székvárosi közönség június első hetében láthatta az Újvidéki Színházban azt az előadást, amelyet az Újvidéki Színház társulata a Belgrádi Drámai Színházzal készített Joszif A. Brodszkij szövege alapján, Veljko Mićunović rendezésében. Pongó Gábor és Mészáros Árpád, az Újvidéki Színház két színművésze mellett a zágrábi Ozren Grabarić, valamint Ivana Nikolić és Tamara Aleksić színművészek pontos alakítása komoly válaszadásra sarkallja a nézőt a téma boncolgatása kapcsán. Irena Popović Dragović zeneszerző, Nikola Dragović és Ivan Mirković zenészek a mellbevágó igazságokról szóló szerzeményekkel hangsúlyozzák a darab üzenetét.

– Az előadások készítése valójában eszköz az alkotók érzelmeinek, hőfokának a kifejezésére. Ez a projektum hozzájárulás az egzisztenciánkhoz, hogy az élet, amely mindenkinek másmilyen, itt és most legalább elviselhetőbb legyen – mondta Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója. – Székvárosi, kisebbségi magyar színházként arra törekszünk, hogy a saját értékeinket szélesebb multikulturális vagy interkulturális térben népszerűsítsük. Alapításunk óta ezt az utat választottuk, hogy a munkánk felismerhetővé váljon más közegben, a fővárosban is. A belgrádi együttműködés is ezt a célt szolgálja, mert számunkra ez legalább ugyanolyan fontos, mint az, hogy számontartanak bennünket Budapesten. A Demokrácia c. produkciót egyrészt a témája, másrészt a két művészünk, Mészáros Árpád és Pongó Gábor miatt ajánlom megtekintésre, akik beléptek a nyugat-balkáni színjátszás élvonalába. Ez az alkotás belépő abba a színházi hálózatba, amely Szlovéniától Észak-Macedóniáig, Boszniától Újvidékig terjed. Célunk a közös alkotásra irányul, hogy együtt hozzunk létre olyan produkciókat, amelyek során a különbözőségek hasonlóságként, azonosságnak tudnak megmutatkozni.

Veljko Mićunović rendező a Demokrácia c. előadás székvárosi bemutatója kapcsán megköszönte a koprodukcióban résztvevő Mészáros Árpád és Pongó Gábor munkáját, valamint Lénárd Róbertnek a szerb nyelvű előadás magyar fordítását.

A Nobel-díjas Joszif A. Brodszkij író szövegéről a rendező elmondta, nem színházi jellegű, de provokatív a szerkezetében, abban a kontextusban, ahogyan foglalkoztak vele. Mélyen a történelembe nyúlik, és átível a szerző disszidens éveibe, ebbe az előadásukba, a jelenkorba.

– Brodszkij egy utópisztikus, tekintélyen alapuló rendszert/országot választott ki. A dolgok történhettek volna bárhol, noha az előadás európai, amerikai, sőt az Európai Unióhoz közeli szegmenseket, sőt exjugoszláviai jellegzetességeket is felölel. Szembesülünk olyan kérdéssel, hogy a demokrácia csak adminisztratív folyamat, teszünk-e valamit érte, vagy csak az eszme szintjén maradt, ahogyan Brodszkij foglalkozott vele – mondta Veljko Mićunović, aki 2019-ben sikeresen állította színpadra a Szabadkai Népszínházban Petar Mihajlovićnak a hasonló tematikájú Munkáskrónikáját, a Demokrácia című előadás rendezésével pedig helytől és kortól független aktuális politikai színpadi röpiratot alkotott.

Pongó Gábor a manipulatív pénzügyminisztert, Tamara Aleksić a sokoldalú, mindenható kabinetfőnököt, Ivana Nikolić a profán kulturális minisztert, Mészáros Árpád a tipikus rendőrminisztert alakítja, Ozren Grabarić pedig elnökként parancsol – ő az, „akinek a kívánsága szerint szervezik az akciót”, azt azonban a Demokrácia c. előadásban a rendező szervezi meg pontosan, nem a színészek, mert valójában nincs drámai cselekmény.

– Egy nem fontos ország elnökét játszom, amelybe máról holnapra bevezetik a demokráciát. Ő minisztereivel arról tárgyal, hogyan fogják legyőzni a demokráciát, mert ha nem, az fogja őket legyőzni... – mondta Ozren Grabarić.

A fővárosi bemutató kapcsán Dragana Bošković kritikus kiemelte, hogy Veljko Mićunović rendező a Demokrácia című kilencvenperces produkcióban az elbűvölő Ozren Grabarić színésztől kezdve a többiekig megkövetelte a nehezen elképzelhető pontosságot, hogy a személyességüket háttérbe szorítsák és a jelenkor kollektív antihősét megalkossák.

A darabot a rendező és munkatársa, Slobodan Obradović dramaturg alkalmazta színpadra olyan színvonalasan, hogy valószínűleg Brodszkij is örült volna a munkájuknak. Valamennyi színművész elégedetten szólt arról, hogy az előadás kollektív művészeti alkotás, a jó próbafolyamat során pedig érzelmi kötődés alakult ki közöttük.

Mészáros Árpád elmondta: Egy lényegtelen állam rendőrminiszterét alakítja, egy bármilyen berendezésű országban, ahol megpróbálják bevezetni a demokráciát, és a nézők az előadásban láthatják majd, ez hogyan lehetséges, vagy hogyan nem lehetséges. Bizonyos szabványoknak meg kell felelni, hogy az Európai Unió tagjává váljon az ország. Az előadásban ez is megtörténik, ám rengeteg paragrafus érkezik arról, mit kell megváltoztatni, hogy szalonképes, úgymond demokratikus értékrend legyen az államban. A közönség szembesül majd mindazzal, ami miatt ezek a paragrafusok nem valósulhatnak meg az államban, illetve ilyen miniszterek mellett, ilyen miniszterek aknamunkája mellett.

Ozren Grabarić színművész véleménye szerint a demokrácia akkor valósul meg a társadalomban, ha minden egyén hajlandó tiszteletben tartani azokat a szabályokat, törvényeket, amelyek által a demokrácia életképessé válik. – Ez pedig valójában utópia – fűzte hozzá Mészáros Árpád.

A demokrácia csak közhely, gyakran ürügy arra, hogy kinevessék azokat, akik hisznek benne. A „Gazdag ország”, „Kolibrik”, „Kabarédemokrácia”, „Választások”, „Reformok”, „Tüntetések”... a demokratikus összeomlásnak csak egyes címei, témái, amelyek felismerhetők a produkcióban. Közvetlenül a kabinetfőnök igazságügyi miniszternek való előléptetése után az elnök azt parancsolta, hogy „kapcsolja le a villanyt”. Korábban felajánlotta, hogy egyszerre ők legyenek az ellenzék is, mert így praktikusabb, logikusabb.

Jelena Stokuća jelmeztervező fekete öltönyeiben a darab szerzője, Joszif Brodszkij, valamint Veljko Mićunović és Slobodan Obradović  dramaturgok örök partiján a „demokraták” elektromos nyulakká válnak, akik fejetlenül (és pontos fizikai cselekvéssel) mutatják az utat a megvalósítás szándékától a demokrácia (költői) abszurd pusztulásáig.

A Veljko Mićunović rendezte Demokrácia előadása „ritka és értékes példa arra, hogy A színházművészet mennyire mélyre tud hatolni az igazság feltárásáig”.