2021. június 15., kedd

Az igazi tehetséget elfojtani nem lehet!

A Vajdasági Tehetségsegítő Tanács szakmai fóruma

A Vajdasági Tehetségsegítő Tanács online szakmai fórumot szervezett Zenei tehetséggondozás címmel a zenÉSZ Tehetséggondozó Program keretein belül. A fórumon három előadást tekinthettek meg az érdeklődők azzal kapcsolatban, hogyan lehet felismerni, fejleszteni a zenei adottságokkal bíró diákokat.

Dr. Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa Zenei tehetség, a szakértő, kutató szemszögéből címmel tartotta meg értekezését. Elmondta, hogy a zene igazából mindenkié, ugyanakkor vannak különleges esetek, akiket sokkal jobban megérint ennek egy-egy területe, akik már idegrendszeri adottságokból is különlegeseknek tekinthetőek ezen a téren. Ugyanakkor a tehetség nem csupán a képességre vezethető vissza, mivel az utóbbi már a következménye egy belső hajtóerőnek, amely a szokásosnál nagyobb a tehetségek esetében. A tehetség változásra és változtatásra irányuló különleges természeti erő, amely sajátos attitűdben jelenik meg. Ennek egyik alapvető eleme, hogy nem azzal foglalkozik, hogy valamit meg lehet-e tenni, hanem azzal, hogyan lehet elérni. Halad előre, rengeteg tapasztalatot szerez közben, miáltal folyamatosan fejlődik, újabb és újabb képességekre tesz szert, további ötletei lesznek – röviden: kreatívvá válik. Mindez, mivel elemei egymást gerjesztik, egy önmagát erősítő „angyali körré” válhat, ahogy a szakember fogalmaz. E módon a tehetségből végül kialakul a talentum, amely kiemelkedő értéket hoz létre.

Dr. Gyarmathy Éva (Fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola)
Dr. Gyarmathy Éva (Fotó: Apor Vilmos Katolikus Főiskola)

A zene esetében már nagyon korán kimutathatóak a tehetségek. Ezek a korai hatásoktól is nagymértékben függenek. Zenei érdeklődése van, különösen érzékeny általában is a hangokra, a családjában van zenész vagy zenerajongó, így elköteleződés alakul ki nála. Mindezek következményeként kitartóan, nagy koncentrációval foglalkozik zenével, saját dallamokat talál ki, jó hallása van, könnyen azonosít hangokat, akkordokat, jó a ritmusérzéke. Mivel a tehetség fejlődésének három szakasza van, tizenévesen ez még nem egyértelműen a teljesítményben jelenik meg. Az első szint a gyermeki szabad játékosság, fantázia és spontaneitás, amely körülbelül 6-7 éves korig tart, amíg nem korlátozza, de nem is segíti a tudás. Ezt követi a tanulás hosszú szakasza, a képességek és készségek fejlődése, amely jó esetben a tizenéves korig elvezet a mély érzelmi involváltságig. Itt a tehetség a művészi érzékenységnek köszönhetően már a lelkével is érti a zenét, nem csupán az eszével, így a tudás birtokában is képes lesz folytatni a szabad gyermeki fantázia kibontakozását. Rendkívül fontos, hogy tudatosan is képessé kell válnia az érzelmek és hangulatok kifejezésére.

Az előadó a zenei tehetség képességbeli jellemzőiről kifejtette, ahhoz, hogy valaki tehetséges zenész legyen, nem elég csupán a zenei képesség. Ez nem is mindig jelenik meg korán a gyermeknél. Különböző összetevők lehetőségtáráról kell inkább beszélnünk, amelyekből egyik vagy másik megjelenik nála. Ilyenek például a kiemelkedő motoros, percepciós és kognitív képességek, az ujjak és a hangszálak finommozgása, a mozgásrendezés, a figyelmi váltás kiváló képessége, a rövid és hosszú távú emlékezetben tartás kiváló képessége, a zenei struktúra megértése, a hangok és akkordok kiváló felismerése stb.

Durányik László zenetanár és kórusvezető Zenei tehetségkutatás, pedagógusszemmel címen tartott előadást. Elmondta, a gyakorlatban sok minden nem ugyanúgy működik, mint elméletben. Számos olyan dolgot hoz elénk az élet, amelyről kiderül, nem lehet egy-egy sémára ráhúzni. A gyerekek újra és újra meg tudják lepni tanáraikat a különbözőségükkel.

Durányik László (Fotó: Aurin és Miraculum Alapítvány)
Durányik László (Fotó: Aurin és Miraculum Alapítvány)

Ami az iskolákat illeti, az előadó szerint óvatosan kell bánni a „tehetségképző” szóval, mert az elsődleges cél, hogy olyan emberek legyenek az ott képzett gyermekekből, akik jól tudnak hangszeren játszani vagy énekelni, de a legfontosabb, hogy művelt és jó emberek legyenek – a zenei képzés ezt a célt is tudja szolgálni. A tehetséggondozás nagyon ügyes egyensúlyozást kíván meg. A Kodály-módszernek megfelelően olyan iskolákat kell létrehozni, ahol a zenei képzés központba állításával kell elérni a műveltség fokozását. Érdemes arra törekedni, hogy felkarolják azokat a gyerekeket is, akik nem rendelkeznek nagyon nagy tehetséggel, képzettséggel, ugyanakkor árgus szemmel figyelni, hogy észrevegyék közöttük mindazokat, akik kiemelkednek a többiek közül, és megadni nekik a lehetőséget, hogy még tovább tudjanak emelkedni.

Az iskola előtti képességvizsgálatnál ötfős csoportokra osztják a hatéves kisgyerekeket, játszanak velük, megpróbálják őket megénekeltetni, ritmusgyakorlatokat végeztetnek velük, közben a fogékonyságukat, sőt még a szemük csillogását is figyelik. Itt kiderül, leköti-e őket a zene, vagy csak a szülő erőlteti. Ha nincs lelkesedés, akkor nincs értelme az egésznek. Kodályt idézve: „Lelkesedés nélkül a művészetben semmi jó nem születik.” Lelkesítő munkával viszont a szunnyadó tehetséget is fel lehet ébreszteni. Az évek során aztán kiderül, hogy a tehetség felfedezéséhez olyan dolgokra is szükség van, mint például hogyan ül a gyerek az órán, hogyan néz, hányszor kalandozik el a figyelme. Ha nem köti le a muzsika vagy a feladat, akkor nem biztos, hogy a számára megfelelő iskolába került.

A tehetség már abban is megmutatkozik, hogy a gyerek hamarabb elkészül a feladatával, mint a társainak zöme, vagy hogy az általa megoldott feladat hibátlan, ráadásul ügyes, kreatív megoldásokat talál, „másképp jár az agya”. Vagy abban, hogy első hallás után képes hibátlanul visszaénekelni a hallottakat, aktívabb, gyakrabban jelentkezik, vállalkozóbb szellemű, nem fél a szólószerepektől, sikerélményei vannak, amelyek tovább motiválják. Mindezek együttállása már sikerrel kecsegtet, persze a tehetségeseknek is rengeteg gyakorlásra van szükségük, hogy kitűnő eredményeket érjenek el. A tanár feladata, hogy erről meggyőzze a diákot, és hogy meg is szerettesse vele.
Az előadó tehetséges gyermekek motiválásával kapcsolatos kulcsszavai a bátorság, önbizalom és magabiztosság. Igyekszik őket meggyőzni, hogy ezekben higgyenek. Nekik nehezebb vagy pluszfeladatokat ad, hiszen bírják a nagyobb terhelést is, időnként példaként állítja őket a többiek elé, hogy próbálják meg azok is utánuk csinálni.

Orsovai Bibianna (Fotó: Orsovai Bibianna)
Orsovai Bibianna (Fotó: Orsovai Bibianna)

Orsovai Bibianna előadása a Született zenei tehetségek, szülői szemmel címet viselte. A hölgynek két tehetséges zongorista gyermeke van. A fórumon arról mesélt, hogyan fedezte ezt fel bennük, majd hogyan sikerült kibontakoztatni őket. Elmondta, szerette volna hagyományos polgári nevelésben részesíteni a gyerekeket, aminek az is részét képezi, hogy zeneiskolába járjanak. Először a fiát íratta be. Rendben is lett volna minden, ám az előkészítő után a fiú zokogva érkezett haza, mivel akkor közölték vele, hogy a következő évben nem vesznek fel senkit zongora szakra. Elkeseredését látva az édesanyja utánajárt a dolognak, mire kiderült, hogy két személyt mégis fel fognak venni. Innentől komoly gyakorlás vette kezdetét, aminek meg is lett az eredménye – a fiút maximális pontszámmal felvették. Egy év elteltével a tanárnője már országos versenyre vitte. Tízéves létére meg is nyerte, jutalomként villanyzongorát kapott, fellépési lehetőségeket, sikert sikerre halmozott nemzetközi szinten is – jelenleg pedig már Budapesten tanul másodévesként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Innen kezdve még több külföldi fellépésre van lehetősége, amelyeken szintén nagy sikerrel szerepel. A húga a Bartók Béla Konzervatórium harmadévese. Az ő tehetségére a nagyanyja figyelt fel, ahogy a bátyját utánozva ez tetten érhető volt. A báty tanárnője is megbizonyosodott erről, és a kislányt ötévesen felvette mint rendkívüli tehetséget. A nemzetközi sikerek ezután természetesen az ő esetében sem maradtak el, ráadásul az ő legfőbb erénye a virtuozitás mellett a saját művek komponálása.

Orsovai Bibianna lányának, Hedvignek a zenei tehetsége korán megmutatkozott (Fotó: Orsovai Bibianna)
Orsovai Bibianna lányának, Hedvignek a zenei tehetsége korán megmutatkozott (Fotó: Orsovai Bibianna)

Bár a családi háttér nem volt optimális, a szülők elváltak, és anyagilag sem volt a legfényesebb a helyzet, a két gyerek leküzdött minden akadályt, és tűzön-vízen át kitartott a zenélés mellett. Bibianna ezt a történetet mesélte végig, ahogy rokonok és tanárok is biztatták, miközben látta gyermekei kiváló tehetségét és igyekezetét, így végül meggyőződött róla, a lehető legjobb döntés, ha a felsőfokú oktatás szintjén is a zenét választja számukra, maga sem törődve a lépten-nyomon felbukkanó akadályokkal. A történet summázásaként Bibianna leszögezte, gyakorlatilag nem volt más választása: ő eredetileg annyit szeretett volna, hogy a gyerekei befejezzenek egy szakközépiskolát, amivel „kenyér kerül a kezükbe”, ám – ahogyan ő fogalmaz – az események és az ő akaratuk egyszerűen elsöpörték őt. Vagy ők választották a zenét, vagy a zene választotta őket, de az anyának be kellett látnia, hogy az igazi tehetséget elfojtani nem lehet.

A fórumot az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Tehetség Program támogatta.