A zombori születésű, Spanyolországban élő Székely I. István világhírű zongoraművészt itthon legutóbb két évvel ezelőtt, a Zombor város napja alkalmából rendezett ünnepségen hallhattuk játszani. A neves zongorista szorosan kötődik szülővárosához, azt mondja, a külföldön töltött évtizedek hatásai ellenére Vajdaságban, Zomborban érzi magát igazán otthon. Sokatmondó kijelentés ez a művésztől, aki a madridi Katarina Gurska Zeneakadémia tanára, a Liszt Ferenc Különleges Tehetségképző Iskola alapító tanára, számos országos és nemzetközi zongoraverseny első helyezettje, tizenöt éves kora óta rendszeresen koncertezik, mesterkurzusokat tart Európában, az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és Ázsiában. Székely I. István több jótékonysági hangversenyt adott Szerbiában. Számos koncertje volt Svédországban, Görögországban, Belgiumban. Fellépett a thaiföldi hercegnő S.A.R. Chulabhorn Mahidol tiszteletére rendezett magánkoncerten. Több alkalommal játszott Spanyolország neves hangversenytermeiben. A jelenlegi vírushelyzet megnehezíti az előadóművészeti megjelenéseket és a tanítási folyamatokat is, ugyanakkor új utakat nyit az online tér. Székely I. Istvánnal zenei és emberi irányvonalakról, jó koncertekről, online zongoraversenyekről beszélgettünk.
Egy előző interjúban olyan nyilatkozatot tettél, hogy az igazi zenei mélységek érdekelnek. Milyen lehetőségek vannak ezek folyamatos feltárására, az előadóművészetedben, a tanításban most, a koronavírus-járvány idején és körülményei között?
– A járványhelyzet sajnos rátette bélyegét a szakmánkra, viszont kialakult egy nagyon érdekes, valahol ellentmondásos helyzet. Az online oktatás nyilvánvalóan egy komoly hangzásbeli korlátot teremt, ugyanakkor más határokat megszüntet. A Liszt Ferenc Központ, különleges tehetségek számára, általam alapított iskolában ebből a helyzetből fakadóan vannak diákjaink Szerbiából, Indiából, Amerikából, Japánból, Kínából és még sok más országból. Ez az online világ bizony forradalmasította a tanulást, tanítást, és addig, amíg nem csak így folyik egy tehetség oktatása, nevelése, tehát addig, amíg az online oktatás mellett prezentációs órák is vannak, addig ezt egy nagyon pozitív dolognak tartom. Igen, lehet így is mélységeken dolgozni, nekem ez a tapasztalatom.
Milyen fogadtatása volt, milyen tapasztalatokat hozott a legutóbbi jelentős, nemzetközi zenei verseny, amelyet az online térben szerveztél meg?
– Nyilvánvaló, hogy az előadóművészetek nagyon nagy kárt szenvednek, pontosan abból az okból kifolyólag, hogy gyakorlatilag tilos a közönségnek összegyűlni, illetve egyik pillanatban lehetővé válik, majd akár két héten belül mindez megváltozhat. Senki nem mer, és nem akar ilyen bizonytalan körülmények között koncertet szervezni, fellépést elvállalni. Az online versenyek, hangversenyek ezeket a határokat legyőzik és nincs korlátozás. Pontosan ezért jelentenek sokat ezek az események. A Liszt Ferenc Központ versenyére több mint 400 versenyző jelentkezett a világ minden tájáról. Ez bizonyítja azt, hogy a fiatal zongoristáknak igenis fontos a színvonal fenntartása, a fellépés, a fejlődés. Számomra ez a verseny egy nagyon pozitív tapasztalat, mert motivációt tudtunk adni az otthonukban ragadt, utazástól szinte eltiltott fiatal tehetségeknek, akiknek most a pódiumon volna a helyük.
Nemrég itthon jártál, azon a tájon, amely nagyon kedves számodra. Mi lehet az oka, hogy ennyi külföldön töltött idő után is visszajársz, visszavágysz azokra a helyekre, ahonnan elindult az életutad, a pályád?
– A külföldön eltöltött idő alatt és után én folyamatosan visszavágytam. Végleges hazatérésem mégis lehetetlen egyelőre, viszont kialakítottam magunknak egy életritmust, melyben évente háromszor haza tudunk jönni, lehetőleg hosszabb időre, nemcsak hosszú hétvégére, hanem hetekre. Mi itthon vagyunk otthon.
Jelentős felmenőkkel rendelkezel. Úgy, mint a neves írónő édesanya, Vasagyi Mária, az édesapa, Székely András megbecsült újságíró, de gondolhatunk itt a bécsi konzervatóriumot végzett nagynénire és későbbi oktatóidra, a tanári vonalad ugyanis visszavezethető Liszt Ferenchez. Milyen módon határozták meg ezek a jeles személyiségek azt, akivé váltál és hogyan viszonyulsz ma az általuk rád testált szellemi értékekhez?
– Végtelenül büszke vagyok a felmenőimre, tanári felmenőimre is. Most viszont átbillent a mérleg arra, hogy mit és hogyan adok én át a gyermekemnek, és ő mit fog ebből megkapni. Nem feltétlen szakmai értékekre gondolok, és mindez nagy felelősség.
Azt vallod, Bartók harmadik zongoraversenye már kisgyerekként megragadott, Bach „az univerzális perfekció megtestesítője", Chopin és Brahms művei nagyon kedvesek számodra és a kamarazene műfaja is megkísért... Melyik helyszínt választanád, és mit játszanál szívesen ott, ha most varázsütésre megszűnne a vírushelyzet és kinyitnának a koncerttermek?
– Igen, Bach zenéje Dokumentum, minden benne van, és ha valami tudna bennünket képviselni, egy dokumentum, melyben minden benne van rólunk, akkor az Bach zenéje. Nincs kedvenc hangversenytermem, itt nem rólam van szó, hanem arról, hogy ki hallgatja a nagy mesterek Üzeneteit. Azt a helyszínt választanám, ahol erre jó közönség van.
A Liszt Ferenc Tehetségképző Központ alapító tanára, a madridi Katarina Gurska Zeneakadémia tanára vagy, rendszeresen zsűrizel is különböző nemzetközi zenei versenyeken. Mikor ismerted fel magadban a tehetségek kibontakoztatására irányuló hivatástudatot és mi a tanári hitvallásod?
– Tehetségekkel már régóta foglalkozom. Sok éve kaptam tanítványul egy „szupertehetséget", sok évnyi munka után következtek a díjak, utána elkezdtek hozzám egyre többen járni, erre a munkára alapoztam az iskolám indítását és ez sikerült. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam emiatt. Amikor egy igazi őstehetséggel dolgozik az ember, az nagy felelősség. Az adott, alkalmankénti két óra alatt mindent oda kell adni és fel kell emelni a diákot egy magasabb színvonalra. Nem értek egyet a diktatúrával, az én hitvallásom a motiváció, az együttműködés, a tisztelet, a szeretet, nemcsak azért, mert emberek vagyunk, hanem azért is, mert én is szeretnék sokat tanulni a diákjaimtól. Mindez csak a kölcsönös bizalom által lehetséges.
A téged körülvevő közösség és a világ történéseire is érzékenyen reflektálsz, a Rotary Club elnöke voltál a régióban, ahol élsz. Milyen eredmények fűződnek a nevedhez és mely célok vezérelnek ebben a minősítésben?
– A Rotary Club Alfaz del Pi International titkára és elnöke is voltam, évente váltakoznak a vezetőségi tagok. Mivel egy nagy család vagyunk, kiváló barátságot ápolok a zombori Rotaryval is, ez egy kis klub, de annál erősebb és nagyon sokat tett már le az asztalra. A nemzetközi Rotary Club is, amelynek tagja vagyok, jelentős összegekkel támogatja a rászorulókat. Büszkén mondhatom, hogy ezek az összegek egy nagyszerű csapatmunka eredményei és főként a Rotary Club által szervezett jótékonysági koncertekből származnak.
A világ legnevesebb komolyzenei koncertpódiumainak ünnepelt díszvendége vagy, folyamatos elismerés kísér a pályádon. Bizonyára mindez visszahat rád... Mi minden adja meg számodra azokat az életenergiákat, amelyeket aztán „belejátszol" a zeneművekbe, majd odaülsz, „oda teszed" magad a zongora, a hallgatóság elé?
– A zene iránti alázat és tisztelet tölt fel életenergiával.
