2024. április 26., péntek

Európa ébredezik

– Rock N Roll Never Dies! – üvöltötte be az olasz Måneskin együttes frontembere a mikrofonba, miután megnyerték szombaton az Eurovíziós Dalfesztivált. Az idei megmérettetés másmilyen volt, mint az eddigiek, az is csoda, hogy egyáltalán sor kerülhetett rá, hiszen az óvatos nyitások ellenére a pandémia még nem múlt el.

Ugyebár 2019-ben Duncan Laurence győzelme után Hollandia élhetett annak jogával, hogy megtartsa a dalversenyt. Némi huzavona után meghirdették, hogy a rotterdami Ahoy központ ad majd otthont a megmérettetésnek. Tavaly azonban megtörtént az, amire senki sem számított, járvány sújtott a világra. A tervezett helyszínen dalfesztivál helyett Covid-betegeket láttak el, az Eurovízió helyett pedig egy online műsor keretében mutatkoztak be a fellépők, versengés nélkül. Hollandia viszont eltökélt volt abban, hogy idén bepótolja az elhalasztottakat. Nem hagyták a szervezést sem az utolsó pillanatra, négy esetleges verziót dolgoztak ki a rendezvény lebonyolítására. Végül az élő műsor mellett döntöttek, némi változásokkal. Például a központ a kapacitásához képest húsz százaléknyi közönséget fogadott, a versenyzők fellépéseiről videofelvételek készültek arra az esetre, ha nem tudnának megjelenni, a háttérének pedig szintén mehetett felvételről.

A volt Jugoszlávia területét illetően Bosznia-Hercegovina ezúttal sem versenyzett és Montenegró is visszalépett. Szlovénia, Horvátország és Észak-Macedónia kiestek az elődöntők során és csak Szerbia jutott be a döntőbe, ahol a nagy reményekhez képest mégsem értek el mindent elsöprő sikert, huszonhat versenyzőből a tizenötödik helyen végeztek. Szerbiát a Hurricane lánytrió képviselte, amelyet Sanja Vučić, Ksenija Knežević és Ivana Nikolić alkotott. Sanja Vučić 2016-ban már képviselte Szerbiát, Ksenija Knežević pedig az ismert montenegrói énekes, Knez lánya, egy évvel korábban apja háttértáncosa volt a megmérettetésen. A lányokat Marija Šerifović is elkísérte, aki 2007-ben megnyerte a versenyt, de voltak velük háttérénekesek is, köztük a szabadkai származású Mladen Lukić, aki már több ízben fellépett az Eurovízión. Magyarország nem vett részt a versenyen.

Idén a résztvevő országokra lett bízva, hogy a tavaly kiválasztott versenyzőt indítják-e egy másik dallal, vagy valaki mást. A múlt évben nagy esélyesnek számított az orosz Little Big szarkasztikus rave-csapat, de idén Oroszország mégis Manizhát indította a Russian Woman című dallal. Emiatt sokan csalódásukat fejezték ki, az együttes azonban azt reagálta, hogy Oroszországban sok tehetség van és mindegyikük megérdemli a lehetőséget, hogy eljusson a fesztiválra. Végül nem is ebből lett nagy felhajtás, hanem az énekesnő felmenőiből és szabadelvűségéből. Az idei Eurovízió sem múlt el tehát botrányok nélkül. Nagy port kavart a ciprusi versenyző is, akinek a dalát az a vád érte, hogy ördögimádatra buzdít. Ezután jött a fehérorosz fellépők kizárása, mivel a daluk erősen politikai töltetű volt. Egy új dalt írtak, de az sem lett elfogadható. Az észak-macedóniai versenyzővel pedig az volt a baj, hogy dalának videoklipjében egy a bolgár zászlóra emlékeztető műalkotás tűnt fel, ami kényes dolognak számít a két ország közti feszültség miatt. Online petíció indult ellene, erre egy szervezet úgy reagált, hogy amennyiben idén nem képviselheti Észak-Macedóniát, javasolni fogják, hogy jövőre képviselje Bulgáriát. Az énekes ráadásul kettős állampolgár, bolgár felmenői is vannak.

Az idei versenyt a járvány is megnehezítette. A résztvevőket rendszeresen tesztelték, néhány esetben pedig pozitív lett a teszt, így az izlandi együttes nem léphetett fel, a korábban készült felvétellel versenyeztek. Duncan Lawrence pedig két évet várt arra, hogy a döntő revüprogramjában énekeljen, de nem jött neki össze, mert az ő tesztje is pozitívat mutatott.

Az idei Eurovíziós Dalfesztiválon sokféle dalt hallhattunk, az esélyesek listája folyamatosan módosult, az igazi izgalmakat pedig a szavazás hozta. Először az országok zsűrijei szavaztak, majd pedig ehhez hozzáadták a nézői voksokat, ami szinte teljesen átírta a végeredményt. A zsűri voksolása idején a svájci és a francia versenyző feszült egymásnak. Franciaországot Barbara Pravi képviselte, aki a Voilà című dallal Édith Piafot idézte meg. Barbara Pravi valódi neve Pjević, szerb felmenői is vannak, ezért választotta a Pravi művésznevet. Az énekesnő az interneten egy másik dalával is hódít, a címe Deda. Franciául énekli, de szerbül mondja ki a deda szót. A zsűri és a közönség szavazatai közti legnagyobb különbségek egyebek közt a portugál és a máltai versenyző esetében voltak, akik a zsűritől több szavazatot kaptak, mint a közönségtől. Fordítva történt az ukránok, a litvánok, a finnek és az olaszok esetében, akiknek a zsűri kevés pontot adott, de a nézők másképp gondolták. Így fordult elő az, hogy végül a hetvenes évek glam rockját megidéző olasz Måneskin nyert a Zitti e Buoni című dallal. Az ő győzelmük sem volt botránymentes, állítólag másodszor a dal cenzúrázatlan verzióját énekelték, amely tartalmaz csúnya szót is, és ha ez nem lenne elég, az énekes droggyanúba keveredett. A Måneskin néhány évvel ezelőtt egy olasz tehetségkutatóban tűnt fel. Nevük dánul holdfényt jelent, ez pedig onnan jött, hogy egyik tagjuk részben dán.

Az Eurovíziós top tíz végül így fest: Olaszország, Franciaország, Svájc, Izland, Ukrajna, Finnország, Málta, Litvánia, Oroszország és Görögország. Az idei Eurovíziót nem érheti az a vád, hogy csak az angol nyelvű dalok érvényesültek, hiszen az első öt helyezett közül csupán egy volt angolul. Azt sem lehet mondani, hogy a látvány mindent vitt, az élvonalban végzett produkciók nem is ilyen téren emelkedtek ki. A dalfesztivál szlogenje az Open Up volt, ami most a járványhelyzet enyhüléséhez is illett, de egyébként készakarva nem lett definiálva és vonatkozhatott sok mindenre, amire nyitottak lehetünk. Úgy látszik, hogy Európa ébredezik és ebben az évben a rock felé volt nyitott. Talán azért, mert hiányoznak a koncertek, és jobb híján a rockrajongók is otthon ülnek és Eurovíziót néznek.