2024. április 24., szerda

Az Év Úriembere

Török György magyarországi üzletembert Belgrádban gentlemen díjjal tüntették ki

Idén 14. alkalommal ítélte oda az Év Úrhölgye és az Év Úriembere díjat az Úrihölgyek első klubja. A testület tagjai szigorú kritériumok alapján döntenek a címek odaítéléséről. Idén 12 személy kapta meg a kitüntető címet, köztük Török György szegedi üzletember, az Elzett-Certa Kft. alapítója, igazgatója, a Magyar–Szerb Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is. A szegedi születésű üzletember volt a délszláv háborút követően az első, aki Szerbiában befektetett. Szabadkát és Szegedet egyaránt otthonának tartja, 22 éve működik ugyanis nálunk az Ezett-Certa Kft. impozáns üzlete. Amikor a díjairól kérdeztem, azt mondta, már szinte minden elismerést megkapott. 2014-ben Szegeden az Év Üzletembere díjban, 2015-ben Belgrádban a Regionális Üzleti Partner elismerésben részesítették, tavaly pedig Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki. A magyar állami kitüntetést a jövő héten Palicson veszi át.

Mit jelent önnek az Év Úriembere elismerés, mi kell ahhoz, hogy valakit kiemeljenek, úriembernek minősítsenek?

– Megmondom őszintén, nem tudom, hogy hogyan kerültem a díjat odaítélők látókörébe. Megkerestek e-mailben és adatokat kértek rólam. Egy 12 tagú bizottság döntötte el, hogy ki kapja meg ezt a kitüntető címet. Ez a gentlemen díj tulajdonképpen egy meghatározó dolog azon emberek számára, akik ezt megkapják. Tavaly például Ivica Dačić mint külügyminiszter kapta meg. Nekem nagyon kedves ez a kitüntetés. Amikor átadták ezt a kis szobrocskát, meghatódtam, mert éltem Belgrádban hét évig, és Belgrád a szívem csücske. Ez idáig sok kitüntetésben részesültem, de ez különleges díj, hiszen magyar ember vagyok, aki Szegeden született, Szegeden él a család, mindenki szegedi. Üzletemberként kerültem ebbe az országba, a háború után, amikor a helyzet egy kicsit megnyugodni látszott, megnyitottam az Elzett-Certa Kft. szabadkai részlegét. Én voltam az első külföldi befektető Szerbiában. Azóta is működünk, most már 21–22 éve itt vagyunk Szerbiában. Nagyon sokfelé szállítunk, nagy ajtó-, ablakgyártó cégeknek alkatrészeket szállítunk hosszú évek óta. A háború után nagyon fontosak voltak a termékeink, a zárak és zárbetétek, mert az ablakok, ajtók tönkrementek a légnyomástól, és elsősorban óvodáknak, iskoláknak, kórházaknak szállítottak a mi vevőink.

Ön, amikor 22 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy egy háború viselte országba jön, akkor mi sarkallta erre? Ismerte Szabadkát?

– Természetesen. Én Jugoszláviában, Belgrádban 7 évig éltem és tudtam azt, hogy az itteni lehetőségek milyenek voltak és milyenek lesznek. Tudtam azt, hogy a mi termékünk rendkívül fontos a háború után, mert nagyon sok vállalkozó, aki addig Szegedre járt hozzánk vásárolni, kérte, hogy a határ átjárhatósága miatt inkább mi nyissunk itt lehetőséget arra, hogy eladjuk a termékeinket az ő részükre. A vásárló a bolt megnyitásával nem Szegedre jött, hanem Szabadkára. Most Szerbiában adózunk, szerbiai embereket foglalkoztatunk. Ez szerintem nagyon-nagyon jó dolog.

Fontos Önnek a saját kifogástalan eleganciája és az üzletnek az eleganciája? Az ember ilyen zárbetéteket árusító üzletről nem is feltételezné, hogy nagyon kellemes, szép, előkelő üzlet.

– Igen, nagyon fontos. Úgy kezdtük, hogy kezdetben béreltünk üzlethelyiségeket, majd saját telket vásároltunk és kialakítottuk az üzletünket Szabadkán, amire természetesen büszke is vagyok, mert szép, ahogy ön is említette, nagyon szeretem a virágokat. Az ablakokban, az udvar területén különböző virágok vannak. A kolléganő nagyon nagy szeretettel ápolja, hosszú évek óta. Nem is akarnak elmenni ebből a cégből a kollégáim, mert kellemes a munkakörnyezet, jók a munkafeltételek és ez nagyon fontos. Szükségünk van egymásra és megbecsüljük egymást kölcsönösen. Csak így tudunk dolgozni.

Hol él? Szabadkán, Szegeden?

– Szabadkán és Szegeden is. Van lakásom Szabadkán és oda vagyok hivatalosan bejelentve, van tartózkodási engedélyem, amit minden évben a rendőrségtől meg kell kérni. Az egy tortúra mindig, jó lenne, ha már változtatnának rajta, és költséges is, mert fizetni kell érte és egy évre adják meg a tartózkodási engedélyt, többre nem. Természetesen haza is járok Szegedre. Mindkét városban élek.

Mondjon nekem valamit Szabadkáról.

– Szabadkát imádom. Nagyon szeretem az itt élő embereket, barátságosak, kedvesek. Nem tudom eldönteni, hogy melyik is az otthonom, Szeged vagy Szabadka. Szegeden születtem, de Szabadkához vonzódom. Nagyon jó hazamenni Szegedre is, de ugyanúgy visszajönni is nagyszerű dolog, mert itt is azt érzem, hogy itthon vagyok.

Sikerült barátságokat kötni, sikerült beépülni ebbe a társadalomba, az üzleti életbe?

– Úgy gondolom, hogy igen. Szerbia területén talán nincs is olyan település, ahol ne lenne egy-egy ismerősöm. Kis településekre is gondolok, nem csak mondjuk Nišre. Több mint száz üzleti partnerünk van az országban, és ezekkel a partnerekkel nemcsak üzleti kapcsolatban állunk, hanem baráti viszonyban is. Hetente, kéthetente beszélünk velük, találkozunk, ha nem is találkozunk most a covidos időszakban, akkor beszélünk telefonon. A Rotary Club tagja vagyok és ezáltal Szerbia az egyik kiemelt tevékenységem, mert a Rotary Clubon keresztül nagyon sok olyan dolgot tettünk, amiben segítettünk az itt élő embereknek, például Tordát említeném. Tordán volt néhány éve az a hurrikánszerű vihar, ami a cserepeket levitte a házakról. Az országos rotarys elnökségnek azonnal elküldtem, hogy mi történt Tordán. Pénzt adományoztunk cserepekre, megvettük a cserepeket ..., de nem csak Tordáról van szó. Szerbiai településeken, a Duna mentén is történtek ilyen dolgok. Árvíz sújtotta területekre több tízezer eurót ajánlott fel az országos vezetőségünk, aminek tagja vagyok én is. Szeretek az emberek között lenni, szeretek segíteni, szeretek ott lenni. Ha ott vagyok, látnak, megismernek az emberek. Nagyon fontos számomra, hogy segítsünk egymáson.

Mondta, hogy jól érzi magát Szabadkán, de hogyan viszonyul akár a balkáni gasztronómiához, akár a balkáni kultúrához? Sőt még az üzleti életben is van egyfajta balkáni fellépés.

– Nagyon kedvelem ezt a stílust, ezt a mentalitást. Mondjuk, ha Nišbe elmegyek, egy óriási cégbe az egyik partnerünkhöz, az első az, hogy gyerünk el ebédelni, ezzel kezdünk, akkor elbeszélgetünk az eltelt időszakról. Ilyenkor egy-két pálinka is legurul. Itt azért az üzlet úgy működik, ami Magyarországon nemigen megszokott. Ez Dél-Szerbiára még jellemzőbb. Én nagyon szeretem ezeket az embereket, mert régóta ismerem őket, régi jó barátságba kerültünk. Nincsenek fizetési problémáink, mert ezek az emberek megbízható ügyfelek. Hosszú évek óta vásárolnak, de számomra nemcsak üzletfelek, hanem barátok is.

Beszéli a szerb nyelvet?

– Beszélem, de nyilvánvalóan nem úgy, mint akik itt születtek. Nem ijedek meg, a telefont is fel tudom venni, megértem, tudok válaszolni, de nem kommunikálok anyanyelvi szinten. Most az Év Úriembere díjkiosztón ki kellett mennem, szólni kellett a közönséghez, azzal kezdtem, hogy ne haragudjanak, de én nem beszélek olyan jól szerbül. Akkor mindenki, 150–160 ember odafordult, hogy megnézze, ki ez az ember, mit akar itt. Nagyon érdekes dolog történt, mert elmondtam azt, hogy szeretem Belgrádot, már a szívemhez nőtt ez a kitüntetés, és amikor befejeztem, visszamentem a helyemre. Akkor odajött egy úriember hozzám az asztalhoz, megveregette a vállamat és azt mondta nekem, hogy „ha én így beszélnék magyarul, nagyon örülnék neki.” Nem ismertem ezt a férfit, de megdicsért, hogy nem kértem tolmács segítségét.

Üzletemberként nagyon sok díjat kapott. 2020-ban a Magyar Köztársaság elnöke Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki. A járványhelyzet miatt ezt a kitüntetést csak csütörtökön veheti át.

– Sok kitüntetést kaptam a pályám során, de amit a köztársasági elnök úr adományozott a részemre, az szerintem a legnagyobb kitüntetés, amit kaphattam. Nagy hálával tartozom az itt élő közösségnek, hogy javaslatot tettek arra, hogy ezt a kitüntetést megkaphassam, ugyanakkor a miniszterelnök úrnak is, mert az ő javaslatára tüntetett ki Áder János köztársasági elnök úr. Ennél többet már nem kaphatok az élettől, hiszen elismerték azt, hogy mit tettem Magyarországon, mit tettem Vajdaságban, Szerbia területén. Jó érzés, ezt tudom mondani.

Milyen tervei vannak? Van-e valami kívánsága?

– A kívánságom az, hogy az üzlet menjen mind a két országban és további sikereket érjünk el mind a két ország területén, hiszen a jó szomszédság az egy adott dolog, ehhez mi kellünk és mi itt vagyunk. A határok átjárhatósága számomra nagyon fontos, hogy ne kelljen 10–20 órákat a kamionosoknak várniuk. Ez a jószomszédi kapcsolatoknak az egyik legfontosabb pillére lenne, hogy a határok nyissanak újra ki, átjárhatóak legyenek és dolgozzunk. Élvezzük, hogy szabadon utazhatunk, és mindenkinek azt mondom, hogy itt, a Covid ideje alatt vegyék föl a vakcinát, mert az megkönnyíti a két ország közötti létezést és együtt tudunk örülni mindennek.

Hány órát dolgozik naponta?

– Nem számolom, de olyan nagyszerű kollégáim vannak, akikben megbízok Szegeden is, meg itt is, hogy csak kérdésekkel jönnek, hogy na most ezt hogy csináljuk, csinálhatom, nem csinálhatom, és akkor leülünk és megbeszéljük. Ennyi év után megadom az irányt, megmondom, hogy így csináljuk, és működik minden. Nem az a kötöttség van már, mint régebben. Mindenki tudja a feladatát, ami számomra a legfontosabb. Sikerült a megfelelő embereket megtalálni itt is meg Magyarországon is. Ez nem könnyű dolog. Nálam ezek az emberek Szegeden is hosszú évek óta ott dolgoznak. Nem mentek el, ott vannak. Itt Szabadkán is ugyanúgy mindenki itt van. A területi képviselők is már jó néhány éve nálunk dolgoznak, Leskovacon és Belgrádban is.

Ön a Magyar–Szerb Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is. Több mint két évtized után hogyan ítéli meg, milyen most a befektetési környezet Szerbiában?

– Nagyon jó tapasztalataim vannak, ha nem lennének, akkor már biztosan nem lennék itt. A tapasztalataim azért jók, mert itt is ugyanúgy működik minden, mint Magyarországon. A bankrendszer kitűnő, bankon keresztül lehet mindent intézni, az adóhatóság ugyanúgy működik, a Vám- és Pénzügyőrség ugyanúgy működik, mint nálunk. Amikor hozzuk az árut a határátkelésnél, ott is rendszeresen minden működik, nem úgy, mint 21 évvel ezelőtt. Az a fejlődés, ami itt létrejött az elmúlt 21 év alatt, teljesen megváltoztatta a befektetési környezetet. Ezt mi, akik itt vagyunk, pontosan látjuk. Területi képviselőnk van Nišben, Belgrádban és tőlük napi szinten beszámolót kapunk arról, hogy hogyan alakul az ország gazdasági helyzete. Láthatjuk azt, hogy fejlődik most is az ország, sokkal jobb gazdasági eredmények vannak itt már az első negyedévben, mint tavaly. A mi cégünkön is azt lehet látni, hogy többet teljesítettünk ebben a negyedévben, mint tavaly ilyenkor. Meglepő, de nem tudjuk, hogy mi az oka.

50 magyar befektető érkezik/érkezett Szerbiába. Hogyan látja, mit tesz majd ez az 50 magyar cég, mit jelent ez akár Magyarországnak, hogy kihelyezi a tőkéjét, akár ennek az országnak?

– Az 50 cég befektetése nagyszerű dolog, minket is naponta keresnek befektetők, akik ide szeretnének jönni. Azt szoktam mondani, hogy ez az ország biztonságos, el lehet jönni, kifektetéseket lehet kezdeményezni, hiszen a tőkét kihelyezik. Ezek a cégek embereket fognak foglalkoztatni, nem is egyet, hanem többet, munkát adnak az itteni embereknek, munkalehetőséget biztosítanak. Én azt mondom, hogy Magyarország most már megteheti azt, hogy a tőkéjét kihelyezi. Ez nagyon nagy dolog és az is nagy dolog, hogy ezekből az érdeklődőkből mindig befektető lesz valahol.