2024. április 25., csütörtök
KRÉTAPOR

A kémia két arca

A környezettudatos gondolkodás kialakítása és fejlesztése

Akár bevalljuk, akár nem, az egyéb természettudományos tantárgyakhoz hasonlóan a kémia sem tartozik a legnépszerűbb tárgyak közé a diákok körében, és ilyen szempontból csaknem mindegy, hogy az általános iskolás, vagy a középiskolás diákokra gondolunk, hiszen ezen a téren nem tapasztalhatók köztük jelentős eltérések. A jelenség okainak boncolgatása igen távolra mutató és hosszadalmas folyamat, így ennek taglalásától ezúttal eltekintenék, ugyanis úgy vélem, talán ennél is nagyobb figyelmet kell, vagy legalábbis kellene szentelni a folyamat megváltoztatásához szükséges feltételek megteremtésének, amiben rendkívül fontos szerep hárul a pedagógusokra. Ebből a szempontból talán teljesen mellékesnek tekinthető, hogy éppen online vagy nem online térben valósul-e meg az oktatási-nevelési folyamat, a feladat összetettségén az ilyen jellegű körülmények mit sem változtatnak.

A környezetvédelem fontosságának felismerése és a környezettudatos gondolkodás kialakítása sok esetben másodlagosnak tűnhet, ám az emberi tevékenységeknek a környezetre gyakorolt hatásai miatt korántsem hanyagolható el. Ráadásul napjainkban talán még nagyobb az iskola és azon belül a tanárok, tanítók szerepe ebben a folyamatban, mint amekkora évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt volt.

A természettudományos tantárgyak által nyújtott információk szélesebb körben való alkalmazhatóságának elsajátíttatására, illetve a logikus gondolkodás fejlesztésére irányuló törekvéseknek persze nemcsak a pedagógusok által megfogalmazott elvárásként kell megjelenniük az oktatási-nevelési folyamatban. Az oktatási rendszerre vonatkozó követelmények is hangsúlyozzák mindezek szükségességét, ahogyan az az SZK Hivatalos Közlönyében megjelent (88/2017. szám) törvényben is fellelhető (Törvény az oktatási és nevelési rendszer alapjairól). A törvénynek az oktatási és nevelési célokról szóló 8. szakaszában, valamint az oktatás és nevelés eredményeire vonatkozó 9. szakaszában találhatók meg az alábbi meghatározások.

Oktatási és nevelési célok

8. szakasz

(…)

5) a fenntartható fejlődés, a természet és a környezet védelmének és megőrzésének, valamint az ökológiai etika, az állatok védelmének és jólétének jelentőségéről szóló tudat fejlesztése;

Az oktatás és nevelés eredményei

9. szakasz

Az oktatás és nevelés eredményei a tanuló azon képességét jelentik, hogy:

(…)

2) összegyűjtse, elemezze, megszervezze és kritikusan mérlegelje az információkat;

(…)

4) hatékonyan és kritikusan használja a tudományos és technológiai ismereteket, a saját élete, mások élete és a környezet iránti felelősség kimutatásával.

A környezettudatosság, illetve maga a környezettudatos gondolkodás mindenekelőtt olyan módon alakulhat ki, ha a diákok minél több elméleti ismeretet sajátítanak el és minél több gyakorlati tapasztalatot szereznek a környezetükről, az azt károsító anyagokról, jelenségekről és tevékenységekről, valamint arról, hogyan lehet megóvni, miként javíthatunk a már kialakult helyzeten, illetve milyen tényezőkre kellene fokozott figyelmet fordítanunk a környezetünk védelme, esetleg a helyzetének a javítása érdekében. A megszerzett tudás igen sokat segít a környezettudatos gondolkodás kialakításában, ami azután arra ösztönözheti a diákot, hogy ne csupán passzív szemlélője legyen a jelenségeknek és a történéseknek, hanem aktív szerepet és felelősséget is vállaljon a környezete megóvása érdekében, amivel példát mutathat másoknak is, ténykedésre buzdítva a kortársait is. Sőt amennyiben hosszabb távra tekintünk előre, akkor arról a korántsem elhanyagolandó lehetőségről sem szabad megfeledkeznünk, hogy ennek köszönhetően egyszer majd felnőttként és szülőként tovább is adhat majd valamit ebből a hozzáállásból a felnövekvő generáció tagjai számára.

Az alábbiakban a szerves kémiával kapcsolatban sorolok fel néhány olyan témakört, amelyek a kémiaórák keretén belül kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy általuk több oldalról is megközelíthessük a kémiát, illetve annak két arcát, rámutatva ezáltal az egyes környezetvédelmi fogalmakra és problémákra is.

I. A kőolaj és a földgáz – Megújuló és nem megújuló energiaforrások

A tananyag szerteágazó módon dolgozza fel a szerves vegyületek különböző típusait, amelyeknek a legegyszerűbb fajtái a szénhidrogének. Mint az köztudott, az alkánok a telített szénhidrogének közé tartoznak, és mivel a kőolajban és a földgázban is megtalálhatóak, ezáltal kiváló lehetőségünk nyílik arra, hogy egyéb témák mellett a megújuló és nem megújuló energiaforrások kérdésköréről is beszéljünk a diákoknak. Ezzel a témával kapcsolatban igen sokféle feladatot adhatunk nekik, ám bármelyik mellett is döntünk, fontos felismernünk, hogy amennyiben párokban, vagy csoportokban dolgoznak, akkor akár egymástól is igen sokat tanulhatnak. Az alábbiakban leírt feladatok esetében az osztály összetétele és nyitottsága, valamint több egyéb tényező is nagymértékben befolyásolja azt, hogy melyik segítségével tudjuk a legsikeresebben megvalósítani az általunk kitűzött oktatási-nevelési célokat.

1. A diákokat csoportokba osztjuk, majd mindegyik csoport más-más energiaforrásról kap egy-egy előre előkészített anyagot (fontos, hogy megújuló és nem megújuló energiaforrások is legyenek köztük), amelyet közösen feldolgoznak, és bemutatnak a többi csoportnak, kihangsúlyozva az adott energiaforrás előnyeit és hátrányait, majd a csoportok által elmondottak alapján egy vita keretében kiválasztják, hogy szerintük melyik lenne a legjobb, melyik legkevésbé jó megoldás az adott energiaforrások közül.

2. Kreatív, rajzolós feladatot is adhatunk a diákoknak, hiszen nem minden osztályközösség érett meg egy érveket, ellenérveket felvonultató higgadt vitára. Kiindulhatunk az előbbiekben leírtakból is, vagyis abból, hogy mindegyik csoport más-más energiaforrást dolgoz fel az általunk előkészített leírás alapján, ugyanakkor másképpen is megpróbálhatjuk gondolkodásra késztetni őket. Mivel a diákok ma már teljes mértékben hozzászoktak az internet használatához, a feladat során akár az információk keresését is rájuk bízhatjuk. Adhatjuk például azt is feladatként, hogy válasszanak ki két megújuló és két nem megújuló energiaforrást, majd az általuk talált információk alapján mindegyik esetében fogalmazzanak meg három olyan érvet, amely alátámasztja a használatukat, valamint három olyan ellenérvet is, amely cáfolja azt. Mindezt még izgalmasabbá tehetjük azáltal, ha azt kérjük tőlük, hogy ezeket ne írják le, hanem rajzoljanak valamit, amiből egyértelművé válik az, amit a többiek irányába közvetíteni szeretnének. A végén mindegyik csoport bemutatja a munkáját a többieknek, majd közösen összehasonlítjuk, illetve megvitatjuk a felvonultatott érveket és ellenérveket.

II. Az aromás szénhidrogének – Növényvédő szerek

Az aromás szénhidrogénekre jellemző, hogy sok ilyen típusú vegyület mérgező, vagy rákkeltő hatású. A felhasználásuk mégis igen sokrétű és szerteágazó, éppen ezért velük kapcsolatban mindenképpen rendkívül fontosnak tekinthető, hogy az egyéb jellemzőik mellett a veszélyességüket is kihangsúlyozzuk. A téma kapcsán lehetőségünk nyílik egyebek mellett arra is, hogy kitérjünk a levegőszennyezésnek, illetve a növényvédő szerek mértéktelen használatának kérdéskörére is. Felhívhatjuk a figyelmüket arra is, hogy korábban léteztek olyan széles körben elterjedt növényvédő szerek is, amelyeknek a használatát ma már betiltották, ilyen például a DDT (Ez a diklór-difenil-triklóretán rövidítése, amely nagy hatású rovarméreg.) is, amely az aromás vegyületek közé sorolható.

III. A halogénezett szénhidrogének – freonok

A halogénezett szénhidrogének olyan szerves vegyületek, amelyeknek egy vagy több hidrogénatomját valamely halogén elem helyettesíti. Ebbe a csoportba tartozik több olyan fontos vegyület, amelyek minden bizonnyal a diákok számára is ismertek. Ilyen például a teflon, a kloroform, a freon-12 és a sort még sokáig folytathatnánk. Mint tudjuk, a freonok – amelyeknek az előállításánál a kloroform képezi a kiindulási vegyületet – használata összefüggésben áll az ózonpajzs elvékonyodásával, ezért ma már kerülik a használatukat, ami ugyancsak kiváló kiindulási alapot jelenthet egy izgalmas beszélgetéshez vagy akár vitához is.

IV. A műanyagok

A műanyagokat – mint az köztudott – természetes alapanyagúakra és mesterséges alapanyagúakra oszthatjuk fel. A természetes alapanyagúak közül a kaucsuk, a mesterséges alapanyagúak közül pedig a polivinil-klorid (PVC), a teflon és a plexi azok, amelyek általában a legismertebbek a diákok számára, így az ezekkel kapcsolatos ismeretanyagot is bátran köthetjük a korábbi ismereteikhez, tapasztalataikhoz. Fontos azonban kiemelni azt is, hogy a műanyagoknak a mindennapjainkban való jelenléte az életünk számos területén, köztük a környezetvédelem terén is igen fontos problémákat vet fel, hiszen rendkívül nehezen és lassan bomlanak le, égésük során pedig mérgező gázok keletkezhetnek (például hidrogén-klorid). A probléma kapcsán mindenképpen érdemes beszélnünk vagy beszélgetnünk a szelektív hulladékgyűjtésről, a műanyagok észszerűbb használatáról, valamint a lebomló műanyagok alkalmazásának lehetőségeiről és számos egyéb kérdésről is.

Rendkívül fontosnak tekinthető tehát az, hogy mi, felnőttek, szülők és pedagógusok, egymást támogatva, egymást kölcsönösen tisztelve minél több energiát próbáljunk fektetni abba, hogy a diákoknak, a kis emberpalántáknak megmutassuk azokat az értékeket, amelyek kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy az oktatás és nevelés egybeforrjon. Bízom benne, hogy pedagóguskollégáim kitartása és elhivatottsága révén a szokatlan helyzetben is értékeket tudunk felmutatni és utat tudunk mutatni, ezzel is bizonyítva, hogy mindezen irányelvek teljesen függetlenek attól, hogy mi, pedagógusok éppen milyen térben, online vagy nem online folytatjuk-e a tevékenységünket! 

Asszociációs játék

Az asszociációs játékok általában igen nagy népszerűségnek örvendenek a diákok körében. Ezeknek a feladványoknak a feladata a fogalmak összekapcsolása, a célja pedig azok minél hatékonyabb társítása. Kisebb csoportokban érdemes játszani, hiszen akkor a csoport minden tagja szerephez juthat, elmondhatja a véleményét a csoporton belüli konzultációknál. A feladványokat általában úgy szerkesztem meg, ahogyan azt a televíziós vetélkedőkben is szokták, vagyis négy oszlop (A, B, C, D) megoldását kell kitalálni a meghatározások alapján, majd a négy megoldásból következtetni a fő megoldásra. A csoportok egy-egy mezőt nyitnak meg, és ha az ott feltűnő információ (beírom a megfelelő mezőbe a táblán) alapján van ötletük arra vonatkozóan, hogy mi lehet a megoldás, azt már azonnal mondhatják is. Amennyiben kitalálják az adott oszlop megoldását, rákérdezhetnek a fő megoldásra is. Helytelen megoldás, vagy a passz szó kimondása esetén a következő csoport folytatja a már felvázolt módon. A pontozási rendszert mindenki maga alakíthatja ki. 

Környezetszennyezés
Műanyagok Mezőgazdaság Közlekedés Víz

A1

PET-palack

B1

műtrágyák

C1

autópálya

D1

tenger 

A2

plexi

B2

peszticidek

C2

benzin

D2

vegyszerek

A3

zacskó

B3

öntözés

C3

repülőgép

D3

ivás

A4

nem bomló

B4

talaj

C4

hajózás

D4

folyó