Ma van a távközlés és az információs társadalom világnapja. A távközlés világnapját 1969 óta ünnepeljük, abból az alkalomból, hogy 1865-ben Párizsban húsz ország ezen a napon írta alá a Nemzetközi Távközlési Egyezményt, és ezzel létrejött a Nemzetközi Távíró Egyesületet (International Telegraph Union – ITU). A szervezet fő célja a távközlés fejlődésének elősegítése, a távíróhálózatok együttműködési képességének biztosítása volt. Az egyesület 1947 óta az ENSZ szakosított szervezeteként működik. Természetesen a telekommunikációs technikák fejlődése a névmódosítást is megkövetelte, vagyis az egyesület most a Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union, ITU) nevet viseli. Jelenleg 193 ország – köztük Szerbia és Magyarország –, valamint 900 nemzetközi és regionális szervezet, vállalat, egyetem, tudományos intézet a tagja. A távközlés világnapját 2006-ban nevezték át a távközlés és az információs társadalom világnapjává. Ezzel is jelezve, hogy a távközlési eszközök rohamos fejlődése átformálta az emberi társadalmat.
Valószínűleg sokan legyintenek e világnap hallatán, hiszen manapság az év szinte minden napjára jut legalább két-három világnap. A távközlésről és az információs társadalomról azonban érdemes megemlékezni, ugyanis ezek adják mai életünk keretét. A távközlési eszközök és az általuk közvetített információk nélkül ma már szinte elképzelhetetlen a modern társadalom. A világhálón globális vállalatbirodalmak születnek, érdekszervezetek hackereket alkalmazva szerzik meg riválisaik féltett titkait, politikusok a közösségi oldalakon lefolytatott kampányokkal képesek választásokat nyerni. A technológiai fejlődés természetesen nemcsak a hatalmasok életét változtatta meg, hanem szinte minden emberét. Immár számítógépeken és okostelefonokon keresztül vásárolhatunk, tarthatjuk a kapcsolatot rokonainkkal, ismerőseinkkel, vagy éppen sorban állás nélkül elvégezhetjük a hivatali ügyintézést. Hozzá kell tenni, hogy a legújabb okostelefonok és számítógépek hónapok alatt elavulnak, ugyanígy a rajtuk lévő programok, alkalmazások is. A világhálót és rajta működő közösségi oldalakat szintén szédítő gyorsasággal fejlesztik. Ez a folyamat pedig az egyéntől állandó, élethosszig tartó tanulást követel meg. Aki ma egy számítógép előtt ülve nem találja fel magát, nem ismeri ki magát a világháló szövevényes világában, a társadalom perifériájára szorul, hiszen nem tud kapcsolatot fenntartani embertársaival, lemarad közösségének legalapvetőbb híreiről és még egy anyakönyvi kivonatot sem tud igényelni. A fejlett országokban már nem csak az számít analfabétának, aki nem tud írni és olvasni, hanem az is, aki nem tudja kezelni a számítógépet. A tavalyi évben kitört világjárvány ezt a helyzetet tovább fokozta. Minden vállalat, amely csak megtehette, arra ösztönözte munkavállalóit, hogy otthon végezzék munkájukat, és a különböző internetes platformokon tartsák a kapcsolatot feljebbvalóikkal. A hivatalok ajtajai bezárultak, és az ügyfelek immár szinte kizárólag online intézték ügyeiket. Az oktatási intézmények áttértek az online oktatásra. A mozikban, színházakban és egyéb kulturális intézmények nem fogadhattak közönséget. Így a szórakozni vágyók, a kulturális tartalmak iránt érdeklődők a videómegosztó oldalakon és az internetes szolgáltatók kínálatából válogatva igyekeztek kielégíteni igényeiket. Azt, hogy a koronavírus-járvány mekkora lökést adott az információs társadalomnak, jól szemléltetik az Amazon elmúlt évi bevételi mutatói. A világ legnagyobb internetes kiskereskedelmi vállalatának ugyanis a nettó árbevétele a tavalyi év egészében 2019-hez képest 37,62 százalékkal, 386 milliárd 64 millió dollárra nőtt. A nettó nyereség 21 milliárd 331 millió dollárt tett ki, ami 84 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbi 11,58 milliárd dollárt. Az egy részvényre jutó hígított nyereség 41,83 dollár volt, míg egy évvel korábban 23,01 dollárra rúgott. Miközben a fizikai valóságban létező üzletek legtöbbje hosszú hónapokra bezárt, az Amazon több mint 400 ezer új munkavállalót vett fel, hogy ki tudja elégíteni a megrendeléseket.
Szűkebb pátriánkból nézve úgy tűnhet, hogy az egyre gyorsabban fejlődő távközlési eszközök és a nyomában kialakuló információs társadalom az utóbbi egy-két évtized hozadéka. Hiszen harminc-negyven éve még csak tudományos-fantasztikus filmekben láthattunk a világ két különböző pontján lévő embert számítógépen keresztül videotelefonálni. Az információs társadalom kialakulása azonban már az 50-es évek végén, 60-as évek elején megkezdődött. Azt, hogy a nagy tudás és információáramlás gyökeresen átrendezi, a szakemberek már mintegy hatvan évvel ezelőtt felismerték és leírták. Elég, ha csak Fritz Machlup osztrák–amerikai közgazdászt és az 1962-ben megjelent A tudás termelése és elosztása az Egyesült Államokban című korszakos tanulmányát említjük. Igaz, az információs társadalmat ő még tudásiparnak nevezte, de a folyamatot tűpontosan leírta. E mű nagy újdonsága az volt, hogy a szerző a tudást tette meg gazdasági elemzésének tárgyává. A tudás fogalmával korábban csak a filozófusok, pszichológusok és a technikusok foglalkoztak. Machlup a közgazdaságtan eszköztárával bizonyította, hogy a tudás termelése gazdasági tevékenység, amely leírható az ipari szektor elemzéséhez használt fogalmakkal.
Öt szegmenst különböztetett meg a tudás szektorán belül: kutatás és fejlesztés, tömegmédia, információs technológiák, információs szolgáltatások és a szerinte legfontosabb szegmens: az oktatás. Emellett igazolta, hogy az általa körülírt tudásipar az 1950-es évek végén az Egyesült Államok nemzetgazdaságának legmeghatározóbb termelő ágazata. Úgy számolta, hogy az 1959-es évben az Egyesült Államok bruttó nemzeti össztermékének 29 százalékát állították elő a tudásiparban. Tegyük hozzá, hogy Machlup tanulmányát akkor vetette papírra, amikor még csak kialakulófélben voltak az információs társadalom legalapvetőbb feltételei. A Szovjetunió 1957-ben bocsájtotta fel az első műholdat, a Szputnyik–1-et. 1961-ben a szovjet Jurij Gagarin személyében először járt ember az űrben, alig egy hónappal később pedig John F. Kennedy amerikai elnök bejelentette: az évtized végéig embert küldenek a Holdra. Emellett a hatvanas évek elején alkották meg az információs társadalom alapkövét is: a számítógépes hálózat prototípusát.
Az információs társadalom azonban nem csak a szédületes technikai fejlődést és a vele együtt járó kényelmesebb életet jelenti. A számítógépekkel együtt megjelent például a kiberbűnözés. Manapság már néhány kattintással ellophatják személyes adatainkat, lenullázhatják bankszámlánkat. Terroristaszervezetek a világhálót felhasználva toboroznak híveket maguknak. A közösségi oldalak nyújtotta hozzászólási és megosztási lehetőségek termékeny táptalajai a gyűlöletbeszédnek és a különböző összeesküvés-elméletek terjesztésének, hogy arról már ne is beszéljünk, hogy a gyermekekre milyen veszélyek is leselkednek, amikor felügyelet nélkül válnak internetfelhasználóvá. Az internetes társadalom pedig minden pozitív és negatív hozadékával együtt egyre fokozottabban az életünk részévé válik. Azzal, hogy naponta használjuk számítógépünket és okostelefonunkat, a világhálón rendelünk árut, fizetünk az online tartalmakért, a közösségi oldalakról informálódunk, akaratlanul is e társadalom tagjaivá és fenntartóivá válunk. Hogy ez az emberiség javát vagy kárát szolgálja? Ma még nehéz megmondani. Mindenesetre belátható, hogy ez korunk egyik legégetőbb kérdése. Érdemes legalább egy világnap erejéig elgondolkodni róla.
