2021. június 21., hétfő

Fáradhatatlanul az oktatás szolgálatában

Az adai Cseh Károly Általános Iskola munkatársai megbirkóztak az online oktatás nehézségeivel

Mint minden oktatási intézményt, az adai Cseh Károly Általános Iskolát is váratlanul érte a tavaly tavasszal kirobbant koronavírus-járvány, melynek következtében az online oktatás okozta kihívással találta magát szembe. A tanügy dolgozóinak alkalmazkodniuk kellett a megváltozott körülményekhez, de ez előállt helyzet megpróbáltatások elé állította a gyerekeket és a szülőket is. Hogyan szervezték meg a munkát? A járványügyi intézkedéseket hogyan tudták elfogadtatni a diákokkal? Milyen platformot találtak az online oktatásra és milyen nehézségekkel találták szembe magukat? Többek között ezeket a kérdéseket tettük fel az adai Cseh Károly Általános Iskola igazgatójának, egy tanítójának, egy tanárának és pszichológusának.

Maksó Éva
Maksó Éva

Maksó Éva, az intézmény igazgatója elmondta, hogy a múlt évben a szükségállapot kihirdetésekor, valamint a kormányrendelet meghozatala után az alsósok és a felsősök oktatása is teljes mértékben átkerült az online térbe. Ez egyaránt sokként érte a tanárokat, a diákokat és a szülőket is. A szülőknek hatalmas stressz és csalódottság volt átélni, hogy a mindennapi megszokott életmódból át kellett vándorolniuk egy olyan térbe, ahol ők teljesen idegenül mozogtak. Maksó Éva beszámolt arról, hogy az iskola könnyedén vette az akadályokat, a tanárok egymásra támaszkodva, valamint informatikusaik hatékony vezetése mellett rekord rövid idő alatt át tudtak állni erre az oktatási módra és igyekeztek minél előbb teljesen alkalmazkodni hozzá. A minisztérium már évek óta készíti fel a tanárokat arra, hogy feltalálják magukat a digitális munkarendben is, szóval ők már otthonosabban mozogtak ebben a világban. Annak ellenére, hogy a gyerekek otthonosan mozognak a digitális világban, ez még az ő számukra is nagyon új volt, nem találták fel magukat úgy az oktatási portálokon, mint pl. egy számítógépes játékban vagy mondjuk a közösségi hálón. Az előző iskolaévet úgy fejezték be, hogy a tanulók az iskolában felelhettek, illetve az érettségit is meg tudták szervezni. Hozzátette, hogy körülményesebben ugyan, de az előírások maximális betartása mellett végül biztosítani tudták a nyolcadikosoknak, hogy ünnepélyesen befejezhessék általános iskolai tanulmányaikat. A ballagás esetleges elmaradása nagy szívfájdalom lett volna mindenki számára. Nagyon örültek amikor kiderült, hogy szeptemberben még ha csökkentett óraszámmal is, de dolgozhatnak tovább. Az alsósok napi négy órát tudnak benn tanulni, míg a felsősök öt órát, az összes többi órát pedig online hallgathatják. Azokat az ismereteket, kompetenciákat, amelyek kialakultak az előző év folyamán, azokat most tudták hasznosítani, nemcsak a tanárok, hanem a diákok is, a szülők pedig nagyon boldogok voltak hogy a gyerekek végre újra itt vannak az iskolában.

Az idei évben is bejött egy időszak, amikor a felsősöknek át kellett térniük a digitális munkarendre, de az igazgató véleménye szerint nem is remélték, hogy olyan olajozottan és zökkenőmentesen fog menni mint ahogyan történt. Az elmúlt egy évet tekintve úgy foglalná össze, hogy kezdetben szépen folyt a munka, de ahogy az idő haladt előre és jöttek az újabb kormányrendeletek, úgy fáradtak bele a diákok a tanulásba, a szülők pedig a nyomonkövetésükbe. A tanulók motiválatlansága megmutatkozott a tanulmányi eredményeikben is, nem tanultak olyan elszántsággal és lendülettel mint korábban és ahogy azt a tanárok is megszokták. Ebben a rendkívüli nehéz időszakban nagyon fontos volt az, hogy a tanárok megalapozzák a gyerekek munkaszokásait, mert enélkül generációk vesztek volna el. Kiemelte, hogy olyan higiéniai előírások mellett mint amilyenek mellett most folyik az oktatás, még talán soha nem volt. Ez a megbetegedések számában is megfigyelhető volt az intézményben, mivel az idei iskolaévben sokkal kevesebb gyerek volt beteg, csak négyen fertőződtek meg a koronavírussal, míg a tanárok közül öten. A gyerekek továbbra is csak indokolt esetben és csakis maszkban hagyhatják el osztályaikat, az alsósok külön épületszárnyban vannak, elkülönítve a felsősöktől. Csúsztatott tanítási renddel dolgoznak, mivel a gyerekek teljes létszámban egyidejűleg nem tartózkodhatnak az iskolában. Véleménye szerint az iskola egyfajta színpad számukra, itt tudnak barátokat szerezni, szerelmeket szőni, itt kapják meg a pozitív és negatív visszajelzéseket a tanároktól és a közösségtől, amelyek őket individummá teszik és fejlesztik a személyiségüket. Az igazgató a veszélyt abban látja, hogy a járványhelyzet miatt meghozott rendelkezések következtében kialakult környezetben ez a lépcsőfok kimarad számukra.

Göblös Csernai Edit
Göblös Csernai Edit

Göblös Csernai Edit tanító elmondta, hogy mielőtt tavaly március 17-én átléptek volna az online térbe, előző este minden tanító a telefonja mellett ült éjfélig, értekeztek egymással a másnapi átállásról. Miután beindult az online oktatás, folyamatosan ötleteltek, hívták egymást, aki pedig felületet talált a fő tantárgyakra, azt rögtön megosztotta a többiekkel. Igyekeztek rátalálni a legpraktikusabb és legmegfelelőbb platformra, amelyen keresztül könnyen el tudtak jutni a gyerekekhez és a szülőkhöz is, mivel az ő segítségük az első és második osztályban nélkülözhetetlen. A tanítóknak nagy segítség volt az órák felvételezése is a Pannon RTV részéről, közben pedig mindenkinél kialakult egy egyéni módszer, vagy felvételt készítettek vagy prezentációt narráltak, amelyek során lépésről lépésre mutatták be a megoldásokat képpel vagy hanggal végigkísérve. Tulajdonképpen egy lépéssort adtak meg a gyerekeknek a gyakorlásmódjukhoz, amely során már egyedül voltak hagyva 10-15 percre. Miután önállóan elvégezték a feladatukat, következett a szülő segítsége a visszaküldésnél. A legtöbb tanító a Messenger és Facebook kombinációjára támaszkodott, mivel az kínálta a legjobb és leghasználhatóbb lehetőséget. A tanítók is profitáltak ebből az időszakból, ugyanis rengeteget tanultak. Mivel Magyarországon már elterjedtebbek a digitális táblák, beléptek különböző magyarországi csoportokba is és az ő tapasztalataikra is tudtak alapozni. Az otthoni használatra való digitális táblák beszerzésével technológiailag is nagyon sokat fejlődtek, mivel azokkal élőben is írhattak. Az iskola informatikusai kikutatták mi az az online felület, amely az iskola szintjén egységesen működne és a választás a Classroom szoftverre esett. Nagyon hasznosnak bizonyult, személy szerint Göblös Csernai Editnél folyamatosan be van kapcsolva ez a program, és ha bármilyen okból valamelyik gyerek otthon marad, akkor ő is bekapcsolódhat és részese lehet az órának, nem kell utólag pótolnia. Emiatt tulajdonképpen nincs lemaradásuk sem. A gyerek számára nagyon alaposan kidolgozott rendszer volt bevezetve, reggel fél nyolckor mindenki ott ült a gépe előtt, az asztalon az órarend szerint voltak kipakolva a tantárgyak. A Messengeren a részvételt jelző ikon és a visszajelzések mutatták meg a diákok aktivitását. Azonban elmondható, hogy egy bizonyos idő után elfáradtak a gyerekek. A tanító észrevétele az volt, hogy az ő harmadikos gyermeke lelkileg változott meg leginkább, nagyon hiányoztak neki az iskolai beszélgetések, a nagyszünet, maga az iskolai légkör. Mivel ez teljesen kimaradt nála, egy idő után bizonytalanná tette őt a tanulásban, hiányoztak neki az elismerések a tanítótól. Bár a tanítók teljes mellszélességgel a gyerekek mellett voltak és igyekeztek mindenben segíteni nekik az online térben is, a személyes kapcsolat pótolhatatlan az alsós osztályokban. Úgy véli, hogy az a lelkesedés, amellyel nekiláttak dolgozni a szeretett technikai eszközeikkel, az nagyjából másfél hónap után elmúlt, az év végére pedig nemcsak a gyerekek, hanem a tanítók, szülők is elfáradtak, és pont ezért hatalmas köszönet illette meg őket a fáradhatatlan háttérmunkájukért, amit a gyerekekkel folytattak. A múlt év szeptemberében és decemberében nagy aggodalomra adott okot, amikor fölmerült az alsós osztályok átállása a távoktatásra. Szakmailag felkészülten várták volna, viszont az oktatás emberi oldala, a személyes kapcsolat kimaradásának veszélye megijesztett mindenkit. Jelenleg feszített tempóban, de nagyon jól tudnak dolgozni és tanulni a diákokkal. Mivel a normális negyvenöt perces órák helyett harminc perc áll a rendelkezésükre, ezért leginkább az új dolgok elsajátítására, gyakorlására helyezik a hangsúlyt. Az iskolában négy órát tanulnak személyesen, az úgymond egyszerűbb tantárgyak pedig megmaradtak online otthonra, mint például képzőművészeti munkák befejezése, vagy egyéb szabad aktivitások, amelyek egy videóval vagy szöveges üzenettel otthonról is jól pótolhatóak és megoldhatóak. Az adai intézmény felvett órái elsőként voltak elérhetőek a Pannon RTV felületén.

A Cseh Károly Általános Iskola épülete (Gecse Attila felvétele)
A Cseh Károly Általános Iskola épülete (Gecse Attila felvétele)

Bagi Magdolna a felsős osztályokban tanít biológiát. Amikor tavaly márciusban nagyon hirtelen és váratlanul át kellett állni az online rendszerre, akkor azzal kezdtek, hogy a Messengerben saját osztályon belül tantárgyakra lebontva külön csoportokat hoztak létre. Ez nagyszámú csoportot jelentett, de akkor ez volt kézenfekvő. Ezt követően az intézmény informatikusainak köszönhetően a tanárok is átálltak a Classroom rendszerre. A diákok számára megadott feladatok megoldására és visszaküldésére időhatárt szabtak meg, és ezáltal viszonylag jobban tudták ellenőrizni, hogy valóban ők csinálták-e meg a feladatokat. Mindezek mellett elkezdték használni a Google Hangouts meet funkcióját, ahol videohívásban dolgozhattak a tanulókkal, ez hasonlít legjobban a tantermi oktatásra, mivel élőben tudnak előadni és magyarázni nekik. Magdolna bevallotta, hogy ő kimondottan a hagyományos tantermi oktatás híve. Szerinte a tanároknak nagyon nehéz dolga van, mivel keveset találkoznak a gyerekekkel, pedig fontos lenne, hogy lássák a tekintetüket, a reakciójukat, azt, hogy megértették-e a tananyagot, kérdezhessenek a gyerekek. Ez az online órákon egészen más és nem valósítható meg. Most már csaknem egy éve dolgoznak ilyen körülmények között, és még mindig megtörténik, hogy nincs internet vagy nem tudnak csatlakozni az órához. Ez persze lehet valós indok is, de úgy érzik, hogy sokszor csak kifogás. Jelenleg a felsősök óráinak kétharmada folyik az iskolában, a maradék egyharmad van csak az online térben, szóval ez még így is jobb helyzet, mint a múlt tavaszi, amikor is a tanítás teljes egészében online folyt. Magdolna sajnálatát fejezte ki, hogy decemberben és az idén márciusban is teljesen át lettek irányítva online oktatásra, mivel szerinte ez hátráltatja a diákok tanulását. Próbálták úgy szétosztani a tantárgyakat, hogy egyik rovására se menjen az online oktatás, kivételt képeztek azok a tantárgyak, amelyekből záróvizsgáznak a diákok, és azokat igyekeztek az iskolában megtartani. Azzal, hogy az órák csak harminc percesek, megfeszített tempóban kell dolgozniuk, és a tanároknak is sokkal több munkájuk van az adminisztrációt is beleértve. Bizonyos értelemben ez egyfajta egész napos munkát jelent számukra. Ami a felsősöknél nehéz, az maga az osztályzás, mivel nehéz megbizonyosodniuk arról, hogy mennyire reális osztályzatok azok, amelyeket az online térben osztanak ki. Örülnek, hogy újra az iskolában tartózkodhatnak, mert így az osztályzás is objektívebb.

Dragin Anasztázia, az intézmény pszichológusa a gyerekek érzéseiről és véleményéről számolt be, amelyek igen eltérőek voltak az egyes időszakok után. Tavaly szeptemberben nagyon sokat beszélgetett velük, kikérdezte, hogy miként élték meg az otthonlétet, és akkor az volt az általános vélemény, hogy a tavaszi online oktatás után alig várták, hogy visszatérhessenek az iskolába és találkozhassanak a társaikkal. A szocializáció nélkülözhetetlen, főleg a fiatalabb korosztálynál és nagyon téves fejlődési folyamat indulhatna el, ha csak online oktatásban tudnának tanulni. Az egészséges életmódjukhoz az is hozzátartozik, hogy beszélgessenek, elmenjenek egymáshoz és ne csak a számítógép mellett üljenek. Amikor viszont képbe került az online oktatás, az pont az eddigi törekvéseiket gátolta meg, mivel nem voltak személyes találkozások, kezdtek elszigetelődni egymástól a gyerekek. Most a márciusi otthonlét és online oktatás után úgy vélekedtek a gyerekek, hogy nagyon jó volt otthon és nem hiányzott nekik az iskola. A szülőktől is panaszokat lehetett hallani, hogy a gyerekek nincsenek otthon, elmennek egymáshoz, bulizgatnak, szórakoznak, és a tanítást is egyfajta jó bulinak tartják és kezdik elhanyagolni. A másik dolog amelyet Anasztázia tapasztalt, hogy a gyerekek elbizakodva azt gondolták, hogy az online oktatás alatt is könnyedén ki tudják javítani a rosszabb osztályzataikat, ez azonban legtöbbször nem sikerült. Megemlítette, hogy néhány osztályt szét kellett osztaniuk a korlátozott osztálylétszám miatt, és tizenöt főben határozták meg a maximális létszámot egy adott osztályban. Ilyen esetekben pedig megduplázódott némely tanító és tanár óráinak száma, de mivel az intézmény tanítói közössége segítőkész, így azok a tanítók, akiknek az osztályát nem kellett szétosztani, átvállaltak munkát másoktól. Hozzátette, hogy az elsős diákok nem élik azt meg, hogy egy osztályhoz tartoznak, de még a másodikosok sem, mert csak fél évet voltak együtt. Emellet írni, olvasni nem lehet online megtanulni, ahhoz személyes jelenlét kell.

Maksó Éva, az intézmény igazgatója összegzésként elmondta, hogy egyfajta hibridmodellt látna megfelelőnek a jövőben, ahol használni tudnák az online tér adta lehetőségeket, digitális tankönyveket is a hagyományos tantermi oktatás mellett, mivel a tanárral való közvetlen kapcsolat is elengedhetetlen. Bizakodóak arra vonatkozóan, hogy ősszel már minden visszaáll a régi kerékvágásba, hiszen szeretnék, ha minden órát meg lehetne tartani, és módjuk lenne felhasználni és alkalmazni a már megszerzett ismereteket és elsajátított technikai lehetőségeket.