2024. április 19., péntek

A nagybecskereki tudós a világot járja

Dr. Bukosza Beáta most éppen Új-Zélandon kutat

Dr. Bukosza Beáta, akinek a neve már ismerősen hangzik Európa és az USA patinásabb egyetemein is, jelenleg épp Új-Zélandon végzi posztdoktori tanulmányait, valamint kutat és oktat a távoli ország fővárosának egyetemén.

– Ő a mi Beánk – mondom, a Bega-parti város egyik varázsának köszönhetően, ahol a barátságok még nemzedékről nemzedékre szállnak, ahol az interjúalanyt tegezhetem, mint tizenéves korában, amikor vendégként érkezett otthonomba.

Dr. Bukosza Beáta nagyot mert álmodni, és tudásának, munkájának, bátorságának köszönhetően álmait sorra megvalósítja.

A KEZDET

A nagybecskereki gimnáziumban tett érettségi után az Újvidéki Egyetem Természettudományi és Matematikai Karán a Fizika/Meteorológia irányzatra iratkozott, ahonnan az alapképzés befejeztével és a mesteri fokozat után visszatért szülővárosába, hogy fizikát meg angolt tanítson a helyi és muzslyai általános iskolában, meg párhuzamosan az Újvidéki Egyetemen önkéntesként különböző meteorológiai projektekben vegyen részt. Mivel a továbbképzést életcélul tűzte maga elé, egyidejűleg nemzetközi doktori pozíciókra pályázott.

– A továbbképzést nagyon fontosnak tartottam – mondja Bukosza Beáta –, és emellett kíváncsi voltam, hogyan működik az oktatási és kutatási munka Szerbián kívül. Az egyik doktori kutatási pozíció, amely lekötötte a figyelmemet, Ausztráliában volt. A kutatás a légköri vegytanra összpontosított. Pontosabban az üvegházhatású gázok kutatása és hatásuk az éghajlatra, amit rendkívül fontosnak és egyidejűleg korszerű és fejlődésben lévő tudományágnak tartottam/tartok.

Nagyon reménykedtem, hogy az ausztrál csapat pozitívan értékeli a pályázatomat és interjúmat, de ugyanakkor felkészültem arra is, hogy negatív választ is kaphatok, mivel a kutatási téma eléggé különbözött az egyetemi tanulmányaimtól. 26 évesen érkeztem Ausztráliába. A wollongongi egyetemen végeztem a doktorit, mint ösztöndíjas diák, ahol egy fantasztikus csapat része lehettem (vezető légköri vegytan csoport Ausztráliában). A doktori tanulmányok az országban, mely egyben kontinens is, 3–3,5 évig tartanak. 100 százalék kutatómunka ez, nincsenek előadások és tantárgyak, azonban a diákok időigényes, összetett és komoly kutatásokat végeznek.

A disszertációm címe Üvegházhatású gázok modellezése Ausztráliában és a világon. Jelenleg sajnos csak angolul tálalható még meg (https://ro.uow.edu.au/theses1/731/). A doktori munka fókusza vegyi transzport modellek és használatuk az üvegházhatású gázok kutatásában. Egyidejűleg a három és fél esztendő alatt számos terepi mérési munkát is végeztem Ausztrália különböző részeiben, és együttműködtem több külföldi kutatócsoporttal (pl. Harvardi Egyetem, Torontói Egyetem, NASA). A kutatómunka mellett demonstrátor és oktató voltam az egyetemen.

Az ausztrál oktatás európai módszereken alapszik?
– Nem. Korszerűbb és mentes a szükségtelen feszültségtől, szorongástól. Sok külföldi hallgatója van az egyetemeknek, s részben az egyik legnagyobb munkaerőpiacaként is számon tartják. Elég nehéz bejutni bizonyos egyetemekre, amelyek költségesek is. Persze, az ár alacsonyabb, ha ausztrál vagy, de akkor sem olcsó a felsőfokú képzés. Meglepett, hogy az ottani diákok zöme a középiskola után nem is folytatja tanulmányait, hanem dolgozni kezd.

A doktori képzés alatt lehetőség nyílt szakmai képzésre más kontinenseken is?
– Igen. Sok helyre utazhattam. Különböző részképzéseken és konferenciákon vettem részt, amit az Ausztráliában nagyon fontosnak tartanak, és erősen támogatnak. Ennek köszönhetően közreműködhettem különböző nemzetközi kutatómunkákban. Természetesen sokat utaztam együttműködés végett is. Ezeknek az utazásoknak hála lehetőségem volt eljutni az Amerikai Egyesült Államokba (Massachusetts), Kanadába (Ontario), Európában Franciaországba és Svájcba.

Mi az, ami azonnal megnyerte a tetszésed Ausztráliában?
– Gyönyörű országnak tartom! A lélegzetelállító természet és a tiszta levegő azonnal megnyerte a tetszésemet. Az emberek vidámak, nyugodtak és nagyon pozitívak. Valahogy minden szokatlan volt az elején. Nagyon fontos az egészséges tevékenység, a jó munkafeltétel és magánélet egyensúlya. A legszokatlanabbak a valószínűtlenül nagy, tenyérnyi méretű pókok voltak. Az, amit nehéz volt megszokni, (lehet, furcsán fog hangzani), hogy Ausztráliában minden modernizált. Az ügyintézés, amit Szerbiában papíron és hosszú sorokban rendezünk, ott különböző online rendszeren keresztül működik. Megjegyzem, hogy nem olcsó ország, eléggé borsosak az árak, de a fizetések is magasabbak. Szerbiához képest egy egészségesebb rendszerben élsz. Érzed, hogy támaszkodhatsz az államra és a társadalomra. Persze Ausztrália sem tökéletes, de jó úton halad.

ÚJ-ZÉLAND

Hogyan és miért vettél búcsút Ausztráliától?
– Körülbelül 3 hónappal a doktori tanulmányaim befejezése előtt elkezdtem különböző posztdoktori munkákra jelentkezni. Az egyik lehetőség Új-Zélandról érkezett. Izgalmas kutatási projektet hirdettek. Átadtam az önéletrajzomat, ami után értesítettek, hogy a pályázat második körébe kerültem. Nemsokára következett egy elég hosszú és intenzív, de egyidejűleg nagyon izgalmas interjú. Néhány hétre rá jött a mail, hogy engem választottak. Mindössze 2 hónap állt rendelkezésemre, hogy befejezzem a doktorit és Új-Zélandra költözzek. Ez az időszak volt életem legelfoglaltabb 2 hónapja, mivel be kellett fejezzem a kutatásaimat és doktori tézisemet. Publikálnom kellett a kutatást. Mindemellett a munkavízumomat kellett rendezni, ami nem egy könnyű dolog, de belevágtam. Ráadásul eközben egy hétre még Bostonba is kellett repülnöm egy konferenciára a Harvard Egyetemre. Izgalmas idők...

ÚJABB FEJEZET
– Új-Zéland sokkal kisebb Ausztráliánál. Hozzávetőlegesen 5 millió lakosa van. Új-Zéland éghajlata hidegebb, ami kihat az emberekre és a mindennapi életstílusra. Ausztrália egy napos, meleg ország, ahol az emberek az idő javát a strandon töltik. Az új-zélandiak ugyanúgy igyekeznek minél több időt a természetben tölteni, de erre kevesebb lehetőség nyílik, mivel túlnyomórészt felhős, esős és szeles az idő. Közös, hogy mindkét ország nagyon nagy hangsúlyt fektet arra, hogy lakossága sokat utazzon. Érdekes, izgalmas eseményekben, kalandokban legyen része. Az emberek mindkét országban vendégszeretőek. Nyitottak és szívesen ismerkednek az idegenekkel. Hasonló a két állam történelme is. Ami érdekes, hogy az európai és angol befolyás sokkal erősebb Új-Zélandon. Itt is, ott is rengeteg külföldi él, akik otthonra leltek mind a két országban. A legkülönbözőbb nyelveket hallani az utcán, és a legkülönbözőbb kultúrákat lehet megismerni. Az őshonos kultúra és történelem fontos szerepet játszik mindkét országban. Ami nagyon tetszik, hogy mindkét országban az emberek nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges életmódra, és mindenki maximálisan igyekszik jól kihasználni a szabad idejét. Az országnak és a munkának köszönhetően nagyon jól érzem magam. Tudom és érzem, hogy a munka, amit végzek, nagyon fontos, és döntő szerepet játszik az eljövendő életünkben. Posztdoktori légköri kutató munkát végzek az Új-Zélandi Nemzeti Kutatóintézetben. Feladatom: Új-Zéland hatása a globális felmelegedésre és éghajlatváltozásra. Nagyon izgalmas, mivel a déli féltekén itt hozták létre a legrégebbi (1972-ben) és leghosszabb üzemű mérőállomást, amely az üvegházhatású gázokra fókuszál.

A kutatómunkámban a széndioxid körforgására összpontosítok Új-Zéland területén. A munkacsoportom néhány évvel ezelőtt egy rejtélyes CO2-lekötési folyamatot fedezett fel a szigetország déli részén egy őshonos erdővel borított régióban.

A kutatási eredmények nagyon meglepőek, és jelentősek voltak, hisz nem számítottunk arra, hogy ezek az erdők és környezetük ekkora mennyiségű széndioxidot képesek le/megkötni. Az eredmények fontos szerepet játszhatnak a klímaváltozás elleni harcunkban. Kutatásom fő célja e folyamatnak a megértése. Feltárni, mi okozza, és milyen hatása van a jövőnkre.  

A MINDENNAPOK

– Jelenleg a világ egyik legszelesebb varosában élek, Wellingtonban, ami egyben Új-Zéland fővárosa is. A normál munkanapom főleg 9-től 5-ig tart, de nem fix a 9 órai kezdés, ez mind az egyéntől függ. Az ausztrálok és új-zélandiak elég flexibilisek, ami a munkanap beosztását illeti. Hozzáteszem, az én szakterületemen mindenképp. Fontos a felelősségteljes munkavégzés. Eleget tenni a kötelességeknek, de nem gond később kezdeni vagy szabadnapot kivenni, ami nekem nagyon tetszik, mivel ez eléggé csökkenti a munkával kapcsolatos stresszt. Mindkét országban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy normális, feszültségmentes és egészséges legyen a munkahelyed. A szabadnapokat, hasonlóan, mint Ausztráliában, utazásokra használom.

TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK

– Ausztráliában meglepett, hogy mennyire nyugodtak és lazák az emberek. Például embereket látni mezítláb és pizsamában sétálni Sydney központjában. S ez normális dolognak számit. Az, ami pedig legjobban tetszik Új-Zélandon, Ausztráliához képest, az, hogy itt nincsenek kígyók és különböző méretű óriáspókok. De sehol sem tökéletes. Új-Zéland mindennapjaihoz tartoznak a földrengések. Sok a vulkán és gyakoriak a szökőárak. Mindig készen kell állni az evakuálásra. Érdekesség az is, hogy Új-Zéland a világ első országa, amely bevezette, hogy a nők szavazhatnak, és nagy hangsúlyt fektetnek a nemek közötti egyenlőségre és a kisebbségek befogadására. Szerintem ez fontos és alapvető egy egészséges társadalom építésében. Mindkét ország nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemre. Tisztában vannak a klímaváltozással, és mindent megtesznek, hogy ezt lassítsák, sőt megállítsák.

TOVÁBBI TERVEID?

–A COVID előtt úgy terveztem, hogy folytatom a kutatásimat, feltáró munkámat egy harmadik országban, újabb munkatársi csapatban, mivel az ismerkedés, véleménycsere és különböző kutatócsoportokkal való együttműködés nagyon fontos. De az utazással kapcsolatos korlátozások és a gazdasági válság miatt át kell ütemeznem terveimet. Számomra egyértelmű, hogy folytatni szeretném a kutatásaimat és egyetemi oktatói tevékenységemet is. Amit nem tudok, hogy melyik kontinensen fogom ezt végezni. Az sem kizárt, hogy Új-Zélandon maradok még jó néhány évig.