2024. március 29., péntek

Az egyik kéz ad, a másik elvesz

Április 29-én délután úgy éreztem, hogy valamiről lekéstem… Aznap ugyanis folyamatosan érkeztek a hírek, hogy mily nagy az érdeklődés a szerb kormány által felkínált 60 eurós támogatásra. Éjfélkor indult az elektronikus igénylés, és Siniša Mali pénzügyminiszter reggel már azzal dicsekedett, hogy az első félórában 20 ezren jelentkeztek, azaz ötször annyian, mint tavaly (2020-ban ugyanis az első 30 percben 3900 személy igényelte a 100 eurót). Ugyanakkor arról is tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy reggel 8 óráig több mint 176 ezren írták be adataikat. A délelőtt tíz órai „sikert” Ana Jović, a pénzügyminiszter tanácsadója jelentette be: addig több mint félmillióan, azaz 524 ezren jelezték, hogy igénylik a kétszer 30 eurós segélyt. Délután egy óráig egymillióan kérték a támogatást, az első 35 óra leteltével pedig már a 2 millió bejelentkezést is nagydobra verte a pénzügyminisztérium.

A hihetetlen gyorsasággal növekvő számok mellett az is ledöbbentett, hogy az illetékesek szinte kétóránként kényszert éreztek bejelenteni az intézkedésük népszerűségét. A pénzügyminiszterünk a közszolgálati televízió mellett még a közösségi oldalain is biztatta a lakosságot az igénylésre: minden nagykorú személy jelentkezhet, akinek a lakhelye Szerbia területén van; az igénylés egyszerű, a Kincstári Igazgatóság honlapján csupán a személyazonosító számot és a személyi igazolvány számát kell megadni. Bankot is lehet választani, sőt, akár külön számlát is nyitnak azoknak, akik igénylik… – bombáztak bennünket a „kínálatukkal” az illetékesek. És persze egyszer sem felejtették el hangsúlyozni azt, hogy „a cél a lakosok jólétének megtartása”.

Mindeközben feltűnt az is, hogy az ellenvéleményezők hangja mily halk. Míg tavaly már az intézkedések bejelentésekor kifejtette aggályait a Fiskális Tanács, addig idénre már csak egyes médiumok idéztek a jelentéséből, mi szerint a lakosoknak utalt közvetlen támogatás gazdaságilag és szociálpolitikailag is megalapozatlan. Alig kapott hangot az a véleményezésük is, amelyet a 2021-es költségvetés módosítására vonatkozóan fogalmaztak meg: a közös kasszában nincs elég pénz, így az adófizetők eladósodásával lehet csak biztosítani az eszközöket a nem szelektív, tömeges kifizetésekre – állították a gazdasági szakemberek.

Valahol az internet mélyén rábukkantam Milan Ćulibrk, a NIN főszerkesztőjének a nyilatkozatára is, mi szerint „az állami vezetés nagy erőket fektet annak a látszatnak a fenntartásába, hogy a lakosok ingyen kapnak valamit”. A közgazdász újságíró hangsúlyozta, hogy a 60 eurós segély kifizetéséhez az államnak legkevesebb évi 3 százalékos hosszú távú kölcsönalapot kell biztosítania. „Mindent összevetve a 60 euróval megajándékozott lakosok a folyamat végén 62-63 eurót adnak majd vissza az állami büdzsébe a különböző adóterhelések által, de leginkább a megvett termékekre felszámolt általános forgalmi adón keresztül” – fogalmazott.

Eszembe jutottak az év elején megjelent írásaink is, amelyekben azzal foglalkoztunk, hogy mi várhat ránk az idén. A Szerbiai Villanygazdaság februártól 3,4 százalékkal drágította meg az áramot, és csaknem 4,5-szörösére növelte a fenntartható energiaforrásokra vonatkozó járulékot: ennek következtében csaknem 8 százalékkal nőtt a polgárok kötelezettsége a villanygazdaság felé, emellett csaknem 50 dinárral drágult a közszolgálati média előfizetési díja is. A lakosok 15–60 százalékkal többet fizetnek idén a bankok szolgáltatásaiért, de pénztárcájukat jelentősen terheli a drágább üzemanyag is. Mindezzel éppoly mértékben nő az általános forgalmi adó címen befizetett összeg, mint az egyre növekvő élelmiszerárakkal.

A 2021-es évben újdonságnak számít az is, hogy adózni kell a kutak, a melléképületek és a medencék után is. A törvénymódosításokat a dohányosok is megsínylették, hisz a jövedéki adó folyamatos növekedése miatt akár 10 dinárral is megdrágult a cigaretta csomagja. Sok önkormányzat határozatot hozott az ingatlanadó növeléséről, amely egyes városokban elérte a 6 százalékos drágítást is. Az adóhivatal ténykedését azonban leginkább a külföldre dolgozó szerb állampolgárok érezték meg, akiket visszamenőleg akár öt évre is leterheltek a jövedelmük alapján elszámolt adótartozásukkal.

Január elsejétől tehát már több forrásból is dagasztják azt a büdzsét, amelyet a szerb kormány adakozó kedvére tartanak fenn. Az első „ajándékokat” ma a nyugdíjasok vehetik kézbe: a 30 eurót megtoldják, majd befizethetik egy átlagos családi ház áprilisi villanyáramszámláját. Így a 4500 dináros szolgáltatási díjból 750 dinár áfa címen azonnal visszakerül az állami büdzsébe. Holnap a szociális segélyt élvezők állnak majd sorba az üzletekben: a 3500 dinárjukért vesznek 10 kilogramm cukrot, ugyanennyi lisztet, két kilogramm húst, némi szalámit, és meglepődve tapasztalják, hogy 5 liter étolajra már nem futja, mert az előző 120 dináros árról most már 150–180 dinárra nőtt az ára. Kifizetik hát a különbséget is, és így mintegy 600 dinárt juttatnak vissza az államkasszába. Azt még csak nem is sejtem, hogy a börtönbüntetésüket töltők mire költhetik a számukra kiutalt pénzt, de azt annál inkább, hogy a férjemnek és nekem egyben kell megkapnunk ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni a középiskolás lányunk májusi lakbérét. Pontosabban: meg kell előlegeznünk, hisz a házibácsink már ezen a héten kéri, mi pedig csak május 12-e és 20-a között kapjuk majd meg az „ajándékunkat”.

Eljátszadozok azzal a gondolattal is, hogy megfogadom az említett közgazdász tanácsát: „Mindenkinek igényelnie kell a 30+30 eurós támogatást. Aki csak teheti, fizesse be a kapott összeget jótékony célokra. Adja egy népkonyhának, amely valóban a szegényekről visel gondot. Tegye azt, amit az állami vezetésnek is tennie kellene, ha észszerűen rendelkezne a közpénzekkel” – ajánlotta Ćulibrk.

Van egy olyan gyanúm azonban, hogy a nyugdíjasok mégis az áramszámláikat rendezik előbb, és mi is inkább a lányunk oktatását részesítjük előnyben. Félreértés ne essék: egyikünk sem önös érdekből hozza meg ezt a döntést – sokkal inkább szükségből. Pontosan tudják ezt azok is, akik a cukor, a liszt és az olaj árának alakításából „ajándékokat” készítenek számunkra.