2024. április 16., kedd

A Tisza ismét bonyolít

A Felső-Tiszán kialakult árhullám kifulladófélben van, de érkezik rá egy magasabb

Ha rá akarnánk ijeszteni a Tiszavidékre, akkor a Felső-Tisza vízszintjéről szóló beszámolót azzal kezdenénk, hogy a folyó Záhonynál csaknem négy métert fog áradni. Ez sok, és ekkora áradásra mindig oda kell figyelni. De ha már odafigyelünk, akkor vessünk néhány pillantást a részletekre.

Az áradás május 1-jén kezdődött, 280 centiméteres vízszintemelkedés várható, a tetőzés 5-én, legkésőbb 6-án következik be, miközben a vízhozam nem éri el a 800 köbmétert másodpercenként. De! Ezt az áradást várhatóan háromnapos apadás követi, majd újabb árhullám érkezik, nagyjából 200 centiméteres vízszintemelkedést eredményezve. Mindezt rakásra rakva az a következtetés vonható le, hogy a második hullám is legfeljebb 1000 köbméteres vízhozamban csúcsosodik ki, miközben a vízszint bő másfél méterrel az árvízvédelmi készültségi szintek alatt marad. Ilyenkor szoktunk hátradőlni, és nyugodtan kimondani, ebből baj nem lehet. A történet nem is a gondokról, hanem a kellemetlenségekről szól.

Amikor a folyó felső szakaszán gyors egymásutánban két árhullám alakul ki, és csak rövid lélegzetvételű apadás ékelődik közéjük, akkor a folyó középső szakaszán máshogyan alakulnak a dolgok. Azokon a folyórészeken, amelyeken kisebb a víztükör lejtése, a második árhullam utoléri az előtte haladót, és úgymond ránövi magát. Innen már egységes árhullámként haladnak a víztömegek – ha ketten lesznek, jobban esznek –, és olyan tornamutatványokra képesek, amilyenekre a felső szakaszon nem került sor.

(Fotó: Buzás Mihály)

(Fotó: Buzás Mihály)

Amikor a tavasz küszöbén, esőzésekkel fűszerezett heves hóolvadáskor alakul ki ilyen, akkor a vízparti ember ott is vakarózni szokott, ahol nem viszket. Adott esetben azonban a dolgok aligha fajulnak idáig. Elsősorban azért, mert a Tisza a vízgyűjtőjén található hóvízkészletnek az utolsó morzsáit éli fel. Furcsa, hogy arrafelé egyáltalán van hó, mert ilyenkor már nem szokott lenni. Csupán statisztikai csemege, hogy pillanatnyilag több van belőle, mint amennyi bármikor volt az évnek ezen a napján, hiszen ilyenkor semennyi sem szokott lenni. Szóval a havak nem szólhatnak már bele, és szerencse, hogy a mellékfolyók is szótlanok kívánnak maradni.

A Bodrog magas vízszintje inkább a tiszalöki duzzasztás hatására alakult ki, és nem annak a következménye, hogy a folyó netalán sok vizet szállítana. A Tisza vízhozama ugyanis a tározó alvégén nem éri el a 900 köbmétert, ami nem sok, és az áradás csúcsán is elviselhető szinten fog alakulni. A Sajó és a Zagyva vízszintje igen alacsony, a Körösökön áradásnak nyoma sincs, és a Maroson is kisvizek uralják a pályát. Ez azt jelenti, nem zúdul a mellékfolyók össztüze a vánszorgó Szőkére.

A Felső-Tisza tehát magára marad ebben a buliban. Lendületéből ugyan futja arra, hogy Szolnoknál összekóringyáljon egy egységes 180 centis árhullámot, Csongrádnál ez már enyhébb lesz, Szegednél viszont a másfél métert sem fogja elérni.

Erre az alaposan leegyszerűsített, ám még így is meglehetősen terebélyes adathalmazra kell építeni a Tisza hazai szakaszára vonatkozó előrejelzéseket. A hazai vízjósok ugyanis olyan szűkmarkúan adagolják az adatokat, hogy azokból nehezebb értelmet kihámozni, mint a kávézaccból. A naponta alaposan átköltött, többnyire sacc/kb. előrejelzések is legfeljebb két napra terjednek ki, az adatfrissítés naponta egyszer történik, és nem adnak minden mércére vízhozamot. Sebaj, majd mi is úri szabók módjára hozott anyagból dolgozunk.

Induljunk ki abból, hogy május 4-én a zentai mércén +328 centiméteres vízszintet mértek, rendes árvízvédelmi készültséget +600-nál hirdetnek, a rakpartot pedig nagyjából a +550-es víz lepi el. Ha a szegedi másfél méteres áradást hozzáadjuk a zentai 328-hoz, akkor +500 alatti zentai vizünk lesz. Csak ennyi. Pont!

Ennyire oda se nézünk, mert ez még talán arra is kevés, hogy a hullámtéren épült nyaralók tulajdonosainak kellemetlenséget okozzon. Igen, de a nagyjából másfél méteres tiszai áradás – egy-két arasznyival több vagy kevesebb nem oszt és nem szoroz – a vízpartiak számára eleve kellemetlen. Zavaros víz, ukrán szemét, román szennyezés, zűrzavar a csónakkikötőkben, hazai káromkodás… És ha jól saccoltunk, ez igencsak kevés víz ahhoz, hogy víz alá kerüljön a hullámtér, és az ott ívó halak labdába rúghassanak a szaporodás terén. A halászszentek ismét faképnél hagyták a szakmát. Ha így folytatják, nem gyújtunk nekik gyertyát.