2021. június 20., vasárnap

Várakozási üzemmódban

Hatévesen láttam először a tengert. Hatévesen éreztem először a sós víz ízét a számban és csípősségét a szememben. Hatévesen ismerkedtem meg a nagy kőre tapadt, víz alatti növénnyel, amelyet édesapám, búvármúltját felelevenítve, a víz mélyéről hozott fel nekem, hogy bebizonyítsa, ez nem egy gyilkos növény, amitől félnem kell. Hatévesen találkoztam először az igazi gyermekgonoszsággal, amikor két ismeretlen kisgyermek bűntudat nélkül szétlökte a magára hagyott, azonban oly sok munkával felépített kavicsváramat. Sokáig folytathatnám még a „hatévesen…” kezdetű mondatokat, azonban mindegyiknek egy a vége: hatévesen szereztem az első tengerparti emlékeimet, amelyek kitörölhetetlenül velem maradnak életem végéig.

Azóta már más helyekre is sikerült eljutnom. Több alkalommal is voltam a montenegrói Sutomore Zlatna Obala elnevezésű üdülőhelyén, ahol a tengeri betegségemmel szembesültem egy vízi biciklizés során. Nászúton egy görögországi kis falucskában voltunk (hasonlítsuk például Felsőhegyhez), amely talán túl nyugodt volt az előző nyaralós tapasztalataimhoz képest. Félreértés ne essék, egyáltalán nem szeretnék panaszkodni, hiszen átélhettem azt, amiről oly sokan csak álmodoznak. Nyaralhattam. Bárhol is, bárhogyan is, de nyaralhattam.

Sokaknak nem adatik meg ez a lehetőség, hiszen elenyésző azon emberek száma, akik gondolnak egyet, és másnap, vagy harmadnap, már a tenger partján pihennek. Na, jó, ez némiképp túlzás, de mondjuk, mindenfajta korlátozás nélkül, akár évi több alkalommal is elutazhatnak üdülni, legyen szó akár nyaralásról, akár telelésről. Az átlagembernek a nyaralás hosszú tervezési folyamatot és még több pénzt igényel. Ha eldöntjük, hogy az adott évben nyaralni szeretnénk, akkor minden más nagyobb kiadás háttérbe szorulhat. Sokszor kell szorítani azon a bizonyos nadrágszíjon. De ugyanez történik fordított esetben: ha például a ház festését szeretnénk felfrissíteni, akkor a nyaralást kell feladnunk.

Sokan úgy oldják meg az évi tengerparti élményt, hogy elő- vagy utószezonban mennek, hiszen ilyenkor olcsóbb ajánlatokra tehetnek szert. Emellett többen választják a „last minute” akciókat is. A helyszín is és a szállás is sokat növelhet, vagy éppen csökkenthet az árakon. Nem utolsósorban a több száz eurós összeget azzal is csökkenthetjük, ha a kezünkbe vesszük az irányítást, és mi magunk szervezzük meg életünk felejthetetlen útjainak egyikét. Bárhogyan is legyen, ha okosak és ügyesek vagyunk, fillérekből is megúszhatjuk az utazást.

(Illusztráció – Pixabay.com)

Nem kell azonban elfelejteni azt sem, hogy nem kizárólag egy napsütéses tengerpart tud életre szóló élményt nyújtani. De hát, ahogyan mondani szokták, ízlések és pofonok. Vannak, akik nem vágynak a fehér homok és a türkizkék víz kombinációjára, inkább a jó hegyi túrákat és különféle kirándulásokat részesítik előnyben. Bevallom, én mindkettőt kedvelem. Ugyanúgy jól tudom érezni magam egy homokos vagy egy köves tengerparton, mint ahogyan egy kis hegyi házban, vagy éppen egy olyan településen, amely megannyi látnivalót rejt magában. Számomra egy a lényeg, az, hogy utazhassak.

De vajon idén utazhatunk-e majd? Sokunkat foglalkoztat most ez a kérdés. Körkérdésünk bizonyítja, hogy olvasóink sincsenek ezzel másként. Tavaly tavasszal a lecsillapodott vírushelyzet reményt adott arra, hogy mindennek vége, és nem vesznek kárba az előre lefoglalt utazások. Aztán újra felszökött a fertőzöttek száma, a turisták ezreit vonzó országok pedig folyamatosan zárták be a kapuikat a szerbiai polgárok előtt. Vagyis az a bizonyos kiskapu nyitva maradt, hiszen különféle korlátozásokkal beengedtek bennünket. Csak hát, ugye, erre nem mindannyiunknak volt lehetősége, vagy csak úgy éreztük, nem ért annyit az egész. Így maradt a belföldi út, vagy az udvari, felfújható medence.

Ön hol szeretne nyaralni az idén?

A tengerpartra szeretnék menni – 49%

Európai nagyvárosokat látogatnék meg – 7%

Belföldi utazást tervezek – 3%

Amit a körülmények lehetővé tesznek – 13%

Idén nem utazom sehova – 28%

Az idei év kísértetiesen kezd hasonlítani a tavalyira. Újra csökkennek a számok, és szinte versengve nyitnak a tengerparti országok, hiszen míg Görögországba oltás hiányában PCR- vagy antitestteszttel léphetünk be, addig Montenegró minden korlátozás nélkül, szinte tárt karokkal vár bennünket, ugyanakkor Magyarország fürdői is nyitva állnak előttünk, ha rendelkezünk védettségi igazolvánnyal.

A lehetőségek tehát adottak, a kapuk nyitva állnak. Mi pedig egyelőre várakozunk. Várakozunk és vágyakozunk.

Én már a bőröndjeimet is előkerestem. Igaz, egyelőre még üresen hagyom őket, hiszen ki tudja, mit rejteget még a jövő. És az Ön bőröndjei már készen állnak?