2024. április 25., csütörtök

Lánglovagok ló nélkül

Május 4-e Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének ünnepe. Az önfeláldozást és a bátorságot megtestesítő Szent Flórián Cesiában (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében Diocletianus császár uralkodása idején. Belépett a római légióba, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián megfékezett. A tűzhaláltól megmenekült katonái Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát. A hír szájról szájra terjedt és megszületett a Flórián-legenda.

A keresztényüldözés idején Flórián az üldözött keresztények mellé állt, megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, ezért kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns folyóba vetették.

Tűzoltónak lenni amolyan igazi férfimunka, bár manapság már a szebbik nem tagjai is minden szakmában jelen vannak. Gyerekkorban a fiúk felnéznek az egyenruhásokra, ha megkérdezik, kisfiam mi szeretnél lenni, amikor felnősz, a válaszok között rendszerint ott szerepel a tűzoltó is. Elemista, kisiskolás korában az ember gyereke még nincs tisztábban az élet kihívásaival.

(Fotó: Gergely József)

(Fotó: Gergely József)

Annak idején jómagam is megpróbálkoztam a tűzoltósággal, hobbi szinten. A felsőhegyi iskolában számos szakköri tevékenység közül lehetett választani. A pionír korszak szépségei közé tartozott a pionírtűzoltóság is. Kis csapatunk a tanítóbácsi – aki önkéntes tűzoltói tapasztalatokkal rendelkezett – irányítása mellett heti két alkalommal gyakorlatozott nagy odaadással az iskola melletti parkban. A csigába felcsavart tűzoltótömlő szabályos kigurítása, az egyes darabok összekapcsolása rutinos műveletnek számított. A csapat tagjai megkapták a beosztásukat, mindenki tudta mit kell tennie, hogy a tömlő és a többi kellék a legrövidebb idő alatt bevetésre, oltásra készen álljon. Egy-két perc után a sugárcsőkezelő a kezét magasba emelve jelezte: jöhet a víz!

Különböző szintű versenyeket szerveztek, szerveznek ma is a különböző korosztályú fiatal önkéntes tűzoltócsapatok számára. Közülük azután felnőtt korban is többen cselekvő tagjai maradnak az önkéntes tűzoltótestületeknek. Az önkéntesekre mindig lehet számítani a bajban, megkezdik az oltást, mire a hivatásosok ki tudnak érni a helyszínre.

Annak idején az „átkos” szocializmusban nem volt olyan falu, ahol nem működött volna aktív tűzoltótestület. Az önkéntes tűzoltótestület az élet minden területén megkerülhetetlen tényező volt. Az ünnepségektől a temetésekig az egyenruhás tűzoltózenekar húzta a nótát. Bálokat szervezetek, hétvégi akcióik voltak és az amatőr színjátszás kezdete is sok faluban a tűzoltósághoz kötődött. Az állami ünnepek alkalmával vasalt egyenruhában testületileg vonultak fel, koszorúztak, megemlékeztek. Az önkéntes testület parancsnokának lenni rangot és elismerést jelentett.

Na, de hol van már a tavalyi hó, Felsőhegyen a volt tűzoltólaktanyában ma könyvtár működik. A torony, ahonnan figyelték aratáskor a falu határát, még áll, de már csak a lepusztult, csupasz falak dacolnak az enyészettel. Az önkéntes tűzoltómozgalom lángja szerencsére nem aludt ki teljesen, jó példa erre Magyarkanizsa község, amelynek településein országos szinten is példaértékű módon van megszervezve az önkéntes tűzoltóság. Az ügyért elhivatott emberekre van szükség, és akkor működik a dolog. Csantavér például messze esik Szabadkától, nagy szükség van önkéntes, a bajban bevethető tűzoltókra.

A hivatásosok a belügyminisztérium kötelékébe tartoznak, központilag fejlesztik vagy nem fejlesztik az egyes parancsnokságokat. Oda jutottunk, hogy nemcsak az önkéntesek felszerelése hiányos és elavult, hanem a hivatásos állomány is hiányt szenved modern eszközökből. A zentai hivatásos tűzoltók autóit még a múlt század 70-es és 80-as éveiben gyártották, duplán nagykorúak. Lánglovagok megbízható ló nélkül nem nyargalhatnak időben és hatékonyan tüzet oltani. Márpedig egy pusztító tűzvész megfékezésénél minden perc számít. A vagyon- és életmentő feladatotokat ellátó lánglovagjaink tapasztalattal, elszántsággal és nagy odaadással igyekeznek pótolni a műszaki eszközeik hiányosságait. Megérdemelnék a felszerelésük megújítását és korszerűsítését.