2024. április 25., csütörtök

Bizalommal és érdeklődéssel a publikum irányába

Lovas Ildikó: ,,A közösség iránti nyitottság tesz képessé arra, hogy jól kérdezzünk"

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ áprilisban, a magyar költészet napján ünnepelte a harmadik születésnapját. Ebben az időszakban számos érdekes, színes, minden korosztály igényeinek megfelelő programot sikerült megvalósítaniuk a szabadkai Donát Mór-ház falai között. A gyermekfoglalkozások és -táborok mellett koncertekkel, irodalmi estekkel, lemez- és könyvbemutatókkal, filmvetítésekkel, szakmai előadásokkal és beszélgetésekkel, akkreditált pedagógus-továbbképzésekkel is készültek a közönségnek.

A VM4K néhány magyarországi felsőoktatási intézmény szakirányú továbbképzésének, illetve mesterképzésének is otthont ad. Ennek köszönhetően a vajdasági magyar hallgatóknak nem kell az anyaországba utazniuk ahhoz, hogy részt vegyenek az adott képzés előadásain. Nehéz lenne bármit is külön kiemelni az intézmény szerteágazó tevékenységéből. Az elmúlt három év tapasztalairól Lovas Ildikó írót, a VM4K koordinátorát kérdeztük.

A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ nemrég ünnepelte a harmadik születésnapját. Hogyan tekint vissza az elmúlt három évre?

– Minden közösség tevékenysége sikerének mértékegysége a körülötte kialakult hangulat. Egy távoli példával élve: amikor a gyűjtők megjelentek az új városháza előcsarnokában, annak különös hangulata volt. A köztük meglévő kapocs, az azonos érdeklődési kör, az őszinte érdeklődés a másik ,,kincsei" iránt, némi természetes irigység a levegőben. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a gyűjtők találkozói meghatározó fontosságúak legyenek. Beszéltek ezekről a találkozókról. Híre ment annak, ha valami izgalmas képeslap vagy jelvény megjelent valamelyik asztalon. Más példával is élhetnék, a lényeg ugyanez. Az azonos érdeklődési kör felemel és megtart egy szerveződést, klubot, egyesületet. Az élmény pedig a találkozásban, az eszmecserében van. Az emberek szeretik közösen eltölteni az idejüket. Amikor azon gondolkodtam, hogy egy új kezdeményezést – amely nem egy intézet, de nem is egy egyesület, nem egy klub és nem egy közösségi tér, de mégis mindez egyszerre – miképpen kellene felépíteni úgy, hogy beilleszkedjen a város kulturális kínálatába, arra jutottam, hogy amiből sohasem lehet túlzottan sok egy városban, az a közösen eltölthető időre szóló kínálat. Ebben lehetőség szerint mindenkire gondolnunk kell, a legkisebbektől a legidősebbekig, a közélet iránt érdeklődők számára is kell program, ahogyan klasszikus könyvbemutatókra is szükség van, szerzői estekre és társasjátékozásra, gyermekfoglalkozásokra is. Furcsa lett volna, ha nem jut eszembe József Attila verse, amelynek két sorát a villámcsődületben, mintegy felkínálva a tevékenységünket, meghívót küldve minden érdeklődőnek, felmutattuk. Szó szerint felmutattuk. Ha nem jut eszembe ez a vers, akkor az sokat elárult volna a felkészültségemről, pontosabban annak hiányáról. A VM4K elmúlt három évének a legfontosabb hozadéka azon túl, hogy a közösség elfogadott bennünket, hogy azért tudunk létezni, mert visszaigazolódik a munkánk, különben csak egy sovány ,,recka" lennénk valamilyen papírlapon vagy statisztikában, szóval, a belső hozadéka az elmúlt három évnek, hogy szeretetben dolgozunk együtt. Folyamatos az eszmecsere arról, hogy milyen programot készítsünk, miképpen motiváljunk egy-egy réteget. Nincsenek kész válaszaink, annál több kérdés fogalmazódik meg bennünk. A közösség iránti nyitottság tesz képessé arra, hogy jól kérdezzünk. Mert ha jól kérdezünk, akkor olyan vendégeket hívunk, olyan programokat javaslunk, amelyekre van érdeklődés, amely az embereket, a közönségünket, a táborozókat, a ringatózókat – hadd ne soroljam – élményben részesíti, feltölti, jókedvvel, önbizalommal látja el – bizalommal, kíváncsisággal a másik ember iránt. És ennél kevés fontosabb dolog van. Hiszen ez a kíváncsiság hajt bennünket rá arra, hogy könyvet olvassunk, zenét hallgassunk, színpadi eseményeket nézzünk végig, meghallgassunk valakit, aki elmeséli, hogy ő miért szereti a szakmáját...

Az intézmény a magyar költészet napján, vagyis április 11-én ünnepelte a születésnapját. Miért pont erre a napra esett a választásuk?

– Mert nincs semmi művészet nélkül. Még valóság sincs. Hiszen a művészeti alkotások által fogadjuk be, értjük, éljük át a valóságot. A mi kultúránkban pedig megkülönböztetett, kiemelt szerepe van a költészetnek. Így aztán nem is tudtam mást elképzelni, mint azt, hogy működésünket, annak első pillanatát a magyar költészet napjához kötjük.

A látogatók egyik kedvence a VM4Köz.Klub csütörtök esti rendezvénysorozata, amelynek keretében változatos kulturális programokat rendeznek. A visszajelzések alapján melyek voltak a legemlékezetesebb beszélgetések, koncertek, előadások?

– Három és fél ezernél többen látogattak el a csütörtök esti rendezvényeinkre, ami azt jelenti, hogy a visszajelzések szerint minden meghívott, minden vendég sikert aratott, volt iránta érdeklődés. És ez így is van. Ugyanakkor a tavalyi évünk csütörtök estéit is átírta a világjárvány, olyan vendégek nem tudtak eljönni, mint Fodor Gábor, Ungár Péter, Csorba László, Hatos Pál, hogy csak néhány nevet említsek a sok-sok kiváló, legkülönfélebb területen eredményeket felmutató, izgalmas teljesítményekkel rendelkező meghívottból. Közülük voltak olyanok, akik online megtartották előadásaikat, amiért nagy köszönettel tartozunk, hiszen nem könnyű egy ismeretlen közegben, közönség és visszajelzés nélkül beszélni. Készülünk arra, hogy visszatérünk néhány témához, ami elmaradt.

Bakos Árpád zenész, zeneszerző és Agyánszki Máté történész voltak a VM4K vendégei (Fotó: VM4K)

Bakos Árpád zenész, zeneszerző és Agyánszki Máté történész voltak a VM4K vendégei (Fotó: VM4K)

Feldolgozunk olyan témákat, amilyen például a zöld gondolat, annak ereje, fontossága, divat-volta. A világjárvány más szempontból is közbeszólt. Készültünk ugyan arra, hogy beszélgetősebbé alakítsuk a csütörtök estéket, de csak az idei évtől. Tavaly még ragaszkodtunk volna az előadásokhoz. Szükség van ugyanis arra, hogy az embereket megtiszteljük azzal, hogy komolyan vesszük őket. Felkészülünk a velük való találkozásokra. A felszínesség ellentéteként gondoltam én a csütörtök estékre. A siker egyik kulcsa ez volt. Hogy komolyan vettük a közönséget, a meghívottat és a témát. Mindenki érezte, hogy ez így van, nem kamuztuk el, nem engedtünk a színvonalból. Azt gondolom, hogy sikerült a járvány alatt is tartani magunkat ehhez, egyensúlyt teremteni az előadások, beszélgetések, művészi megmutatkozások között. A visszajelzésekből úgy látjuk, a színvonallal is elégedett a közönség. Igyekszünk megtartani ezt.

Sokan érdeklődnek a VM4K-ban tartott szakirányú továbbképzések és mesterképzések iránt. Az eddigi tapasztalatok alapján milyen képzésekre lenne még igény a hallgatók körében?

– A felsőoktatáshoz kötődő képzések számára mi biztosítjuk a helyszínt, igyekszünk a hallgatók és tanárok elvárásainak megfelelni, ez a dolgunk. Arról, hogy milyen képzések indulnak, nem mi döntünk, hanem az alapítónk.

Mindemellett a VM4K az elmúlt három év során változatos gyermekprogramokkal készült a legkisebbeknek. Az állandó események mellett több tematikus tábort, foglalkozást és családi programot is szerveztek. Ezek általában közvetlenül a meghirdetés után megteltek. Ön szerint miben rejlik a VM4K sikerének titka?

– Vajdaságban óriási hagyománya van az ilyen foglalkozásoknak, táboroknak. Mi is beléptünk azok sorába, akik ehhez a népes családhoz tartoznak. Azt hiszem, ezen a területen (is) a siker titka a folyamatos, lehetőség szerint jó kedvvel és lendülettel végzett munka. Ha ez így van, akkor a gyerkekek szeretnek részt venni a programokon, a szülők pedig tudják, hogy jó helyre hozzák a gyerekeiket. Azt hiszem, a legfontosabb azonban mégis az őszinteség, az egyértelműség, a játékosság megtartása, a fegyelem fenntartása. A gyerekek érdeklődése, nyitottsága, az új tudásanyag, az élmény befogadása iránti vágyuk létezik, azt csak mi, felnőttek tudjuk tönkretenni. Nem szabad tönkretenni a gyerekben meglévő tudásvágyat, kreativitást. Nincs annál fontosabb, mint hogy megmutassák magukat, bemutassák a tudásukat, ismerkedjenek, barátokká váljanak, megtanulják leküzdeni a kudarcot, ami csak úgy lehetséges, ha megtanítjuk, hogy a kitartó és jó munka eredményt produkál.

Az informatikatáborból a robotok sem hiányozhatnak (Fotó: VM4K)

Az informatikatáborból a robotok sem hiányozhatnak (Fotó: VM4K)

Azt hiszem, ezek azok az alapelvek, amik a VM4K csapatát a gyerekfoglalkozásokkor vezérlik. Én is tanulok tőlük, hiszen ők óvópedagógusok, táncpedgagógusok, fejlesztőpedagógusok, informatikusok, programozók, tanárok. És mellettük művészek is bekapcsolódnak a munkába: zenészek, szobrászok, képzőművészek, fotóművészek, irodalmárok. Ha azt látjuk, ha úgy érezzük, hogy a gyerekprogramok bennünket is úgy lelkesítenek, mint a gyerekeket, akkor jó irányba haladunk, akkor a szülők bizalmát kiérdemeltük.

Egy nehéz év van mögöttünk, amely a VM4K tevékenységére is jelentősen kihatott. A gyakran  változó járványügyi intézkedések miatt nehéz előre látni, hogy mikor lehet ismét rendezvényeket tartani a közönség jelenlétével. Milyen terveik vannak a következő időszakra vonatkozóan?

– Megtartottuk az első koncertünket közönség előtt a Zsinagógában. Néhány óra alatt beteltek a helyfoglalások, ami az emberekben meglévő igényt mutatja. Persze nem véletlenül tettük erre a dátumra ezt a szólóének estet tavaly, amikor átadtuk a kérelmünket. Úgy gondoltuk, ha nem is lesz még ,,nyitás", azért már lehetséges lesz a koncert megtartása. Így is volt. Nem tudjuk, hogy a májusi nagy Zsinagóga-koncertünk vajon mekkora közönség előtt kerülhet megtartásra. De készülünk rá, ahogyan a gyerekfoglalkozások is folyamatosak. A csütörtök estéken olyan kevesen vehetnének részt a pincénkben, hogy azokat egyelőre online tartjuk. De ha szép idő lesz, talán az udvarban bátrabban szervezhetünk beszélgetéseket. Mi arra készülünk, hogy az idei év még nem fog sok változást hozni. Óvatosak leszünk, mert az egymás iránti felelősségvállalás ugyanolyan fontos, mint az, hogy megmaradjon a közönségünkkel való szoros kapocs. Nem beszélünk különösebben sokat arról, hogy milyen nehézségekkel jár ez a helyzet. Arról beszélünk, amit meg tudunk valósítani. És főleg arról, hogyan tudjuk a legjobban megvalósítani azt, amire ebben a helyzetben lehetőség van.

Nyitókép: A gyermekfoglalkozás résztvevői munkáikkal (Fotó: VM4K)