Bejelentette szerdán lemondási szándékát Arlene Foster észak-írországi miniszterelnök, miután pártjának számos képviselője előző este – több okból is régóta érlelődő elégedetlenségük kifejezéseként – bizalmatlansági kezdeményezést indított ellene.
Foster május 28-án mond le a belfasti koalíciós kormány nagyobbik pártja, a koronahű protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP) vezetői tisztségéről, június végén pedig az Ír-sziget egyesítéséért és a brit fennhatóság felszámolásáért küzdő legnagyobb britellenes katolikus mozgalommal, a Sinn Féinnel alakított észak-írországi egységkormány éléről is távozik.
Arlene Fostert 2015 decemberében választották a DUP vezetőjévé, és 2016 januárjában – a belfasti törvényhozás legnagyobb pártjának vezetőjeként - az észak-írországi egységkormány miniszterelnöke lett.
Mindkét tisztségében ő volt az első női vezető Észak-Írország történetében.
Szerdán bejelentett lemondási szándékának előzményeként, kedd este a belfasti és a londoni parlamentben működő DUP-frakciók tagságának hozzávetőleg 80 százaléka levélben kezdeményezett bizalmatlansági eljárást ellene.
Arlene Foster azonban szerdai lemondási nyilatkozatában – a bizalmatlansági eljárás elkezdését megelőzve – közölte, hogy utat enged az új vezető megválasztásának előkészítésére.
Foster a terjedelmes nyilatkozatban mindazonáltal egy szóval sem említette a bizalmatlansági indítványt, amelynek beterjesztéséről szerda estig a DUP sem adott ki hivatalos nyilatkozatot. A bizalmatlansági indítványt kezdeményező levél létezéséről csak a párt azon képviselői tájékoztatták a sajtót, akik aláírták ezt a levelet.
Egyelőre a levél tartalma sem közismert, így az sem, hogy a kezdeményezők pontosan milyen okokra hivatkozva kezdeményezték Arlene Foster távozását.
Az egyik aláíró frakciótag a The News Letter című, unionista irányultságú, Belfastban szerkesztett mértékadó észak-írországi hírportálnak még kedd este elmondta: a levél megfogalmazása nagyon egyértelművé teszi, hogy a frakciótagságnak már nincs bizalma a pártvezetésben.
Egy másik aláíró úgy fogalmazott, hogy a DUP-nak az elmúlt időszak sodródása és "a kulcsfontosságú ügyekben végrehajtott hátraarcok" után világos irányvonalra van szüksége.
Hosszabb ideje érzékelhető volt a DUP meghatározó döntéshozó köreiben az egyre mélyülő elégedetlenség Arlene Foster tevékenységével szemben.
Az egyik fő ütközési pont a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszeréhez csatolt észak-írországi protokoll, amelynek elsődleges célja az, hogy Észak-Írország és az Ír Köztársaság 499 kilométeres határán - az Egyesült Királyság és az EU egyetlen szárazföldi vámhatárán - ne kelljen visszaállítani az észak-írországi rendezési folyamat egyik legfőbb vívmányaként hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzést.
Ezt azon az áron lehetett elérni, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország között, az Ír-tengeren jött létre részleges belső vámhatár. Ezt a megoldást azonban az unionista oldalon nagyon sokan súlyosan bírálják, azzal az érvvel, hogy ez kikezdi Észak-Írország integráns helyzetét az Egyesült Királyságon belül.
Ezekből az unionista körökből az utóbbi hónapokban rengeteg bírálat érte Arlene Fostert a Brexit-megállapodáshoz fűzött észak-írországi protokoll elfogadásáért, annak ellenére, hogy Foster személyesen is többször követelte a protokoll eltávolítását a Brexit-egyezményből.
A DUP az Ír-sziget egyesítését pártoló britellenes katolikus mozgalom legnagyobb pártjával, a Sinn Féinnel együtt kormányozza Észak-Írországot, olyan egységkormányt alkotva, amely a korábbi évtizedek súlyos felekezeti konfliktusainak idején teljesen elképzelhetetlen lett volna.
